2017. december 3., vasárnap

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Ferenc – francia-latin eredetű; jelentése: francia.

Olívia – latin eredetű; jelentése: olajfa.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„„Ha valakinek ajándékot adsz vagy elénekelsz neki egy dalt, segítesz a Mikulásnak. Számomra erről szól ez az ünnep.”

Louis Sachar

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-932d22-a157″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Kricsfalusy Vilmos (Máramarossziget, 1845. február 8. – Máramarossziget, 1894. december 3.). Ügyvéd, országgyűlési képviselő. Gimnáziumi tanulmányait Máramarosszigeten, Szatmáron és Nagyváradon végezte, jogot Pesten és Nagyváradon tanult. 1867-ben Nagyváradon megválasztották városi tanácsosnak 1868-ban ügyvédi irodát nyitott. Tagja lett a városi és a megyei képviselőbizottságnak 1884-ben és 1887-ben szabadelvű párti programmal a huszti kerület képviselője lett. Baross Gábor, a közmunka és a közlekedési ügyek minisztere kinevezte tanácsosának, de másfél év múlva beadta lemondását és visszatért ügyvédi praxisához. Az ügyvédi kamara elnöke lett. 1871-72-ben  a Szigligeti Közlönyt szerkesztette, vezércikkírója volt  a Máramarosi Lapoknak. Országgyűlési beszédei a Naplókban találhatók.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Átadják a Hajós Alfréd építész tervei alapján készült Mardit-szigeti Nemzeti Sportuszodát (1930).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-72d22-a157″][vc_column_text]KETTŐS MÉRCE

„A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg.” (Példabeszédek 4:19)

A Bibliában azt olvassuk: „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig. A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak meg.” (Példabeszédek 4:18-19). 1966-ban Dr. Joseph Fletcher kiadott egy könyvet, ami hamarosan bestseller lett. A címe Szituációs etika volt. Azt állítja benne, hogy a szeretet az egyetlen mérce annak eldöntésére, hogy mi jó, és mi rossz. Az eredmény erkölcsi káosz lett. Miért? Mert megengedte, hogy magunk állítsunk fel magunknak mércét, ami minden helyzetben változik. Még tovább ront a helyzeten velünk született hajlamunk arra, hogy magunkkal elnézők legyünk, magunkat indítékaink alapján ítéljük meg, míg mások számára magasabb mércét állítunk, és tetteik alapján ítéljük meg őket. Például, valaki adócsalást követ el, vagy lop az irodai készletekből, de azért becsületességet vár el üzletfeleitől és attól a vállalttól, ahonnan részvényeket vásárol. Ezt nevezzük kettős mércének. Könnyű megbotránkozni olyan emberekben, akik elbuktak az erkölcsi próbán – különösen akkor, ha épp ellenünk vétettek. De sokkal nehezebb saját életünkben erkölcsi döntéseket hozni. Értsd meg ezt: ha a becsületesség peremén táncolsz, akkor le is fogsz onnan zuhanni! Egy darabig talán becsaphatod az embereket, de a tetteid úgyis utolérnek. Hasonlóképp úgy tűnhet, hogy valaki ideig-óráig hasznot húz a becstelenségből, miközben a becsület néha vesztes helyzetnek tűnik. De az élvezet és az előny csal rövid életű, mert végül mindannyiunknak meg kell állnunk Isten írélőszéke előtt – milyennek fogsz akkor látszani?

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-22d22-a157″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Xavéri Szent Ferenc áldozópap

Szent Ferenc, a missziós pap, Istent mutatta fel azokon a területeken, ahova eljutott. Isten hegyére, Isten lakomájához vezette a népeket. Adventi utunkon mi is szeretnénk meglátni azokat, akik körülöttünk éhezik és szomjazzák Isten igéjét.  FERENC 1506-ban született Spanyolországban, Javier (Navarra) várában. Apja a királyi tanács elnöke volt. Ő maga előkelő megjelenésű és büszke magatartású volt, nagy tudományos karrierről álmodott, erre minden adottsága meg is volt. Párizsban tanult, és csak nehezen tudta megoldani, hogy egy rossz szándékú tanára hatására az erényes életútjáról le ne térjen. Szerencséjére egy másik tanára keze alá került, aki nagyon nagy tudású és jámboréletű volt, az ő vezetésével egyetemi tanár lett. Lelki fejlődését szobatársai is segítették, ott ismerkedett meg Loyolai Szent Ignáccal, akivel mély barátságba került, és lelki vezetését elfogadva társai közé lépett. A barátságuk nyomán ő is a jezsuita rend egyik alapítója lett, 1534. augusztus 15-én a montmartre-i Chapelle du Saint kriptájában ő is megfogadta, hogy a Szentföldre zarándokol, majd onnan visszatérve minden erejét és tehetségét a pápa rendelkezésére bocsátja. A zarándokút elején Velencében pappá szentelték 1537-ben, de a török-velencei háború miatt nem mehetett a Szentföldre. Bolognában, majd Rómában volt lelkipásztor, ekkor a szeretetszolgálatban dolgozott eredményesen. A lelkekért mindenre kész volt, tudott mindenkinek mindene lenni. Állandó imája volt: „Lelkeket, lelkeket adj nekem Uram!” Nagy buzgósága és kiváló szervező tehetsége sokat használt az induló rendnek. A portugál király kérésére és Loyolai Szent Ignác döntése alapján hosszú fárasztó és veszélyes utazással Indiába utazott. Missziós tevékenységével óriási eredményeket ért el Indiában, Indonéziában, Japánban. 1541-től tíz éven át dolgozott a misszióban. Tanította a gyermekeket, gyóntatott, kollégiumot szervezett misszionáriusok képzésére. Egész falvakat térített meg, a keresztelésbe sokszor belefájdult már a karja, torka berekedt a sok szertartásba és imatanításba. Kínába is elindult, mert látta, hogy a japánok teljesen a kínaiak hatása alatt állnak, azonban a csempész aki a kínai határon kellett volna, hogy átvigye, cserben hagyta, egyedül maradt Sancian szigetén, és ott halálos betegségben meghalt 1552-ben Teste Goában nyugszik. A missziók védőszentje.

bacskaplebania.hu

 [/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]