2017. december 30., szombat

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Orbán – latin eredetű; jelentése: városi, finom, művelt, udvarias ember.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Ha fáj a szíved, ha megbántottak, a sérelmed, a bűnt írd homokba, így azt könnyen elfújja az irgalom szele. (…) Ha pedig jót tesz veled valaki, azt vésd kőbe, hogy emlékezetedben örökké megmaradjon!”

Böjte Csaba

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93b9ee-eac0″][vc_column_text]MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Kolozsváron megjelenik a Zsolták Könyvének teljes magyar fordítása Zsoltár címen Heltai Gábor tollából (1560).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7b9ee-eac0″][vc_column_text] MIVEL OLTHATOD SZOMJADAT?

„Aki abból a vízből iszik, amit én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.” (János 4:14)

Jézus a kútnál vizet kért az asszonytól. A nő meglepődött azon, hogy egy zsidó szóba áll egy samáriaival, meg is kérdezte Jézustól, miért kér tőle vizet. Ő igy felelt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. …Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (János 4:10,13-14 RÚF). Figyeld mega különbséget a kút vize és a között a víz között, amit Jézus kínált. Jézus nem a környék kutjainak vízminőségéről beszélt, hanem az asszony öt tönkrement házasságáról és arról az emberről, akivel éppen együtt élt. Ennek az asszonynak igazából fogalma sem volt arról, hol találhatja meg azt a kielégülést, amire annyira szomjazott. Egyik kapcsolata a másik után okozott csalódást neki – nem számít milyen gyakran ivott „ebből a vízből”, szomját nem tudta oltani. Ráadásul minden kudarcot vallott kapcsolatra a válasza egy újabb kudarcba torkolló kapcsolat volt – mert azt gondolta, amit mi is oly sokszor, hogy ha többször tesszük azt, ami nem működik, akkor egyszer csak működni fog! Jézus nem bírálta őt erkölcstelenségéért. Nem, ő az egyetlen igazi ellenszert kínálta az ürességre. „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.” Bármiben is keresel kielégülést – kábítószerben, alkoholban, szexben, pornográfiában, kapcsolatok sorában, pénzben vagy népszerűségben – ezek közül egyik sem oltja szomjúságodat. De ha életedet Jézusra összpontosítod, időt töltesz vele, beszélgetsz vele, és naponta „iszod” az Igéjét, az egészen biztosan betölti a benned lévő űrt.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2b9ee-eac0″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]A Szent Család ünnepe

Keresztény értékek a családban (Lk 2,22-40)
a) Minden vallásban, társadalomban találhatók olyan szertartások, amelyek a gyermek születéséhez kapcsolódnak. Ez alól Izrael sem volt kivétel. Bár Lukács a gyermekségtörténet elbeszélésében összekapcsol két szertartást, amelyek a gyermek születésével voltak összefüggésben, és csak a tisztulásról beszél (22.v.), az elsőszülött bemutatása, vagy megszentelésének szertartása és az anya tisztulása két különböző szertartás volt. Az evangélista nem egyszerűen leírja a választott népénél található szertartásokat, amelyek a gyermek születéséhez kapcsolódtak, hanem Jézus messiási mivoltát és célját is hirdetni akarja. Mária és József tettében, Simeon énekében, és Anna tanúságtételében Lukács célja világosan megvalósult.
b) Általában nem volt előírás, hogy a gyermeket elvigyék a templomba, azonban Lukács céljának nagyon megfelelt Mária és József cselekedete, mert a kis Jézus bemutatása és Istennek szentelése így Sámuel prófétára emlékeztetett, akit ugyancsak Istennek ajánlottak szülei. Mind a két gyermek az Úr szolgálatában is maradt. (1Sámuel 1,11, vö.22-28) Lukács nem említi meg a gyermek kiváltásának árát Isten szolgálatából, de bemutatja a 12 éves Jézust a templomban, amikor Atyjának dolgai foglalják le. Lukács szándéka tehát világos, ha ez burkoltan jut is kifejezésre. Jézust úgy mutatja be, aki az Atyához tartozik, és mindig őt szolgálja. Lukács Malachiás jövendölésére is gondolhatott, amikor beszámol a kis Jézus templomba való bemutatásáról. „Csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek.”(Mal 3,1) Dániel könyve pedig arról jövendöl, hogy a Messiás 70 évhét múlva (490 év) lesz az Úrnak szentelve a templomban. (Dán 9,21-24) Simeon személyében Izajás jövendölése teljesül. Őt Lukács úgy mutatja be, mint aki várja Izrael vigasztalását, azt a vigasztalást, amelyet Izajás szerint ( Iz 40,1; 49,13;51,12) a Messiás fog hozni népének. Most Simeon úgy fogadja a kis Jézust, mint népének vigaszát. A Szentlélek kiáradásáról is háromszor emlékezik meg, amely ugyancsak a messiási idők kísérője a próféták szerint. (Joel 3). Simeon éneke hitéről tanúskodik, aki hirdeti Isten üdvözítő tetteit. Anna prófétaasszony ugyancsak azt hirdeti, hogy Jézusban eljött Izrael népének vigasztalója.
c) A Szent Család otthonában jelen vannak a választott nép vallási törvényei. Bár tudják, Gyermekük a Messiás, akit a nép vágyakozó szívvel várt, ezeket a vallási előírásokat nem akarják megszegni. Különösen tanulságos, hogy a kis Jézust bemutatják Istennek és neki szentelik. A keresztény szülő tudja, hogy megszületett gyermekük Isten ajándéka. Csak úgy tekintik sajátjuknak, hogy tudják, Istennek köszönhetik. Isten úgy bízza a szülőkre gyermeküket, hogy emlékezteti őket, gyermekük is meghívott az örök életre. Ennek a tudatnak kell alakítania nevelését, amely a kis gyermek számára elsősorban a vallásos családi környezet jelenlétét jelenti. A vasárnapok, az egyházi év nagy ünnepei, karácsony, húsvét, pünkösd, ünnepek a keresztény családban is. Nem hiányozhatnak a közös imádságok, a szentírás, elsősorban az evangéliumok rendszeres olvasása sem. A kis gyermek érzelmi élete, lassan alakuló értéktudata így hangolódik fokozatosan a vallásos életre. A szülők figyelnek arra is, hogy amikor már jelentkeznek a gyermekben az igények, hogy meg is értse, amit hittel gyakorol, akkor lehetőség szerint ezeknek az igényeknek is igyekeznek megfelelni. Mindezt annak tudatában teszik a szülők, hogy tudják: gyermekük igazi boldogsága akkor valósul meg, ha élete Isten irányítása mellett alakul, és az örök élet boldogságában ér célba.
Karácsony örömét megélni a család közösségében.
Karácsony öröme él szívünkben. „Fel nagy örömre …” énekeltük az ünnepen. Az öröm akkor teljes, ha megosztható, ha közös az öröm, ha együtt tapasztalhatjuk meg az örömöket.
A közös öröm közösséget formál. Isten közösségbe alkotta az embert. A legegyszerűbb, és mégis sokszor a legnehezebb közösség a család. Ezért áll előttünk karácsonykor példaképül a Szent Család.
A család közös utat jelent. Együtt haladunk akkor is, ha a családban ki-ki végzi a maga dolgát. A vér szerinti család a legszorosabb kötelék. Biztos védelem, biztonság, otthon.
Tágabb értelemben is beszélünk családról. Egy-egy közösség, amely bensőséges kapcsolatot ápol, amely közös úton jár.
Az egyházközség is ilyen család. közös az utunk, közös a feladatunk, felelősek vagyunk egymásért.

bacskaplebania.hu

[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]