Mi látszik az űrből az emberi arcokon?

A kémműhold ráközelít a terroristák táborára, és az arcfelismerő rendszer máris lebuktatja a keresett személyt.

Léteznek-e a valóságban az akciófilmekből ismert bravúrok, mire képesek a legmodernebb szenzorok?

A helyszínelő sorozatokban és kémfilmekben túlzó jelenetek láthatók arról, hogyan alkalmazzák a túlnagyított, széteső felvételeket a tettesek leleplezésére. Mintha igyekeznének elhitetni a nézővel, hogy a digitális kép a végtelenségig nagyítható, és a pixelek megjelenése után jelentős mértékben élesíthető.

Az arcfelismerés korlátai

Egy tárgy vagy egy személy felismerhetőségét egy digitális képen több tényező határozza meg. Ha az alany nincsen takarásban, és a kamera felé tekint, akkor a levegő szennyezettsége és páratartalma, valamint a fény hiánya, esetleg a túlzott megvilágítás csökkentheti a felismerés valószínűségét. Ha a felvétel jó minőségű, és a felsorolt okok nem gátolják a detektoron való leképzést, akkor az a legmeghatározóbb szempont, hogy hány pixelen képződik le a tárgy. Ez pedig elsősorban a képérzékelő felbontásától, fizikai méreteitől, az optika fókusztávolságától és a tárgy távolságától függ.

Fél centiméteres felbontásnál (lásd keretes írásunkat) már jó esély van az emberi arc azonosítására, míg a negyed centiméteres tárgyképfelbontás már a legegyszerűbb arcfelismerő szoftverek számára is használható (lásd a fenti képen). A rálátás, az arc iránya és a levegő tisztasága, valamint a megvilágítás azonban nem mindig ideális. A korszerűtlen térfigyelő kamerák 15 méteres távolságból még nappal sem tették lehetővé az emberi arc felismerését, ám napjainkra nagy részüket felváltották a HD minőségű, színes és gyors képváltású berendezések.

Az adott pontra irányított kamerák felvételének részletessége természetesen jóval nagyobb, mint a nagy látószögű térfigyelőké, így a modern biztonsági kamerák segítségével sokkal valószínűbb az arcfelismerés, mint a parkok, közterületek bura alatt elrejtett őreinek képén. Így általánosságban elmondható, hogy zárt terekben (például mélygarázsok belsejében, alagutakban és pénzintézetekben) sokkal jobban rögzíthető az emberek mozgása, azonosítható a kilétük, mint a költséghatékonyan kiépített, nagy területet belátó közterület-figyelő rendszerekkel. Ráadásul a parkokban és a tereken a kamerák jóval magasabbra kerülnek.

forrás:origo.hu