Némethi Anett: Illó anyag

A sűrű, gyilkos éjszaka,
iszapkezével integet,
örök sötétség húz haza,
az utca kihalt, nincsenek
járókelők, a járdacsík
szürke, élettelen, üres.
Csak a szajha Hold járja itt
a táncot, fénylő szédület.

Bár élettelen házfalak
nehéz teste zárja körbe,
szemérem nélkül átharap
méregfoga, s a híg tükörbe
egy görbe arc tekint, halott,
illó anyag az éjszakában.
Mintha más nem is lenne ott,
körötte gyász, s a hideg halál van.

A sűrű éjszakába zárt
gomolygó testű rémek –
érzem a rozsdás fém szagát –
ezer darabra tépnek.