Egyre okosabbnak látják a csecsemőket a kutatók

A csecsemők már sok hétköznapi tárgy nevét megértik abban a korban, amikor a beszédük rendszerint még csak a baba és a mama szavak kimondására korlátozódik, állapították meg amerikai kutatók.

Az elmúlt tíz évben több olyan vizsgálat is zajlott, amely bebizonyította, hogy az egy év alatti kisbabák többet felfognak a környezetükből, mint az korábban gondolták.

A csecsemők tanulásáról széles körben elterjedt nézet szerint eddig úgy vélték, hogy a 6-9 hónapos babák szellemileg még nem elég érettek a beszéd megértésére. Azt gondolták, hogy noha képesek felfogni és megérteni anyanyelvük hangelemeit, még nem tudják megragadni a beszéd által közvetített értelmet. A pszichológusok zöme úgy tartotta, hogy a szóértés képessége csak egyéves kor környékén alakul ki.

Egyes szavakat már a fiatalabb csecsemők is megértenek

Ezt az álláspontot cáfolja a Pennsylvaniai Egyetem két pszichológusának az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) most megjelent tanulmánya. Elika Bergelson és Daniel Swingley kimutatta, hogy a csecsemők hétköznapi tapasztalataik révén megtanulják az ennivalók és a testrészek jelölésére használt szavak jelentését.

A csecsemőket gyakran tekintik prelingvális (az anyanyelv elsajátítása előtti) lényeknek, mondta Bergelson. Eddig azonban nagyon kevés próbálkozás történt annak megállapítására, hogy pontosan mikor kezdik megérteni a babák adott szavak értelmét. Könnyű elfogadni azt a feltételezést, hogy a csecsemők nem értik a nyelvet életük első évének jó részében, hiszen a csecsemők 10-11 hónapos koruk előtt nemigen mondanak ki értelmes szavakat, vagy mutatnak a szavak megértésére utaló gesztusokat.

Az általános vélekedés ellenőrzéséhez Bergelson és Swingley olyan szülőket toborzott, akik hajlandók voltak behozni gyerekeiket a laboratóriumba, ahol kétféle tesztet végeztek velük. Az elsőben a csecsemő a szülője ölében ülve nézte a képernyőt, amelyen valamilyen ennivaló és egy testrész képe volt látható.

A szülő fülhallgatón keresztül különféle utasításokat kapott, például „Nézd az almát!” vagy „Hol az alma?”, amelyeket el kellett ismételnie a gyereknek. A felnőtt szemét eltakarták, hogy ne nézhessen a képernyőre, így akaratlanul se befolyásolhassa a baba reakcióit. A csecsemő szemmozgását egy különleges műszer figyelte, amely pontosan érzékelte, hova néz a baba és mikor.

A második teszt elrendezése hasonló volt, azzal a kivétellel, hogy a képernyőn nem önmagukban, hanem természetes környezetükben mutatták be az ennivalókat és a testrészeket. Például néhány ennivalót raktak egy asztalra vagy egy emberi alakot mutattak. Mindkét teszttípus esetében az volt a kérdés, hogy vajon a képernyőn lévő valamelyik dolog szóbeli megnevezése arra a tárgyra irányítja-e a csecsemők tekintetét, ami azt jelzi, hogy megértették a szót.

Bergelson és Swingley összesen harminchárom 6-9 hónapos csecsemőt vizsgált meg. A kutatók ötven 10-20 hónapos gyerekkel is elvégeztették ugyanezeket a teszteket, hogy lássák, miként viszonyulnak a képességeik a fiatalabb csoporthoz.

Az elemzésnél a kutatók figyelmen kívül hagyták azokat a szemmozgásokat, amelyek nem álltak összefüggésben a gondozók beszédével. Bergelson hangsúlyozta, hogy a csecsemők számára bizonyos tárgyak érdekesebbek, mint mások, bármit is mondhatnak a szüleik. Ennek a potenciális hibaforrásnak a kiküszöbölésére a kutatók kivonták azt az időtartamot, amely alatt a csecsemők megnevezés nélkül bámulták az adott tárgyat, abból az időtartamból, amelyet akkor szántak a tárgyra, amikor megnevezték azt.

A kutatók mind a kétképes, mind a jelenetes tesztekben azt tapasztalták, hogy a 6-9 hónapos babák több időt szenteltek a megnevezett képek nézésének, mint a másik tárgy vagy tárgyak szemlélésének. Ez azt jelzi, hogy a csecsemők megértették, hogy a szó a megfelelő tárgyhoz kapcsolódik.

Okosabbak a babák, mint korábban gondolták?

Ez az első szemléltetése annak, hogy ennyi idős gyerekek képesek megérteni ilyesféle szavakat. „Korábban akadt néhány kísérlet, ahol kimutatták az olyan szavak megértését, mint mama és papa” – mondta Swingley. „A mi tanulmányunk abban különbözik, hogy általánosabb, kategóriákra utaló szavakat használt” – tette hozzá.

„Olyan dolgokat vizsgáltunk, amelyek különbözőnek látszanak, ahányszor csak látjuk ezeket” – mondta Bergelson. „Mindig van valamilyen eltérés az almák vagy az orrok között, és az ‘orr’ nemcsak a saját orrunkat jelenti, hanem bárki másét is. Ez az egyik dolog, ami bonyolulttá teszi a szótanulást: a szavak gyakran kategóriákra és nem pusztán egyedi dolgokra vonatkoznak” – mondta.

Pléh Csaba akadémikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kognitív Tudományi Tanszékének oktatója az [origo] kérdésére elmondta: „A kutatás kiválóan illeszkedik abba a nagy kutatási mozgalomba az utóbbi 10 év során, mely az 1 év alatti csecsemőket a korábban véltnél egyre okosabbnak láttatja. Ma úgy gondoljuk, hogy ilyen korú babák érzékenyek a környezet állandóságaira, megfigyelik mások mozgását, társas érzékenységük is megvan. Úgy látszik, a szavak világából is sok mindent korábban feltörnek, mint hittük. A következő nagy kérdés, mint a szerzők is kiemelik, hogy ha már ilyen okos a baba félévesen, mi az 1 év után bekövetkező minőségi fordulat lényege.”

Mikortól fejlődik tovább a babák szóértése?

A két amerikai kutató arra is kíváncsi volt, vajon megfigyelhető-e valamilyen tanulási mintázat 6 és 9 hónapos kor között. Amikor azonban összehasonlították a 6 és 7 hónapos babák teljesítményét a 8 és 9 hónaposakéval, nem tapasztaltak semmiféle javulást. „Ez meglepő eredmény. Nem tudjuk a teljesítmény miért marad ilyen soká állandó szinten” – mondta Swingley. A szófelismerésben az első igazán nagy ugrást a 14. hónap környékén figyelték meg.

„Úgy vélem, hogy a tanulmány jelentős üzenetet hordoz a szülők számára. Beszélhetünk a csecsemőnkhöz és ő egy részét meg fogja érteni annak, amit mondunk” – mondta Swingley. „Nem fognak frappáns visszajelzést adni, de valamit megértenek. És minél többet tudnak, annál jobban építkezhetnek a tudásukra” – mondta a kutató.

forrás:origo.hu