Tóth Dominika: látlak

most már látlak.
nem úgy, mint
zsákmányra
leső vadat,
olvadó gleccser
vagy napsütötte
álmok között.
most már látlak.
nem úgy, mint
monoton fájdalmat,
festmény vagy, az
idő színesre mosott.

csukott szemmel
is látlak, tisztán
és ezüstösen, mint
az első havat, mert
a világot hordozod
itt. idebent.