Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: ékszerkészítő

 Talán túlzás azt mondani, hogy az ékszerviselés egyidős az emberiség történetével, ám az állítás mégsem áll messze az igazságtól. Gondoljunk csak azokra a régészeti feltárásokra, amelyeknél hajcsatokat, fülbevalókat, karkötőket, nyakláncokat, gyűrűket, fejdíszeket, melltűket, sarkantyúkat és gombokat találtak az ősök földi maradványai mellett. Ezek ékes bizonyítékai annak, hogy az ember mindig is szívesen övezte fel magát díszítőelemekkel, amelyek szépségük mellett gyakran védelmező, szerencsehozó, gyógyító, emlékmegőrző, ajándékozó szerepet is betöltöttek, valamint fizetőeszközként és társadalmi megkülönböztető jegyként is szolgáltak.

Az egyes korokban ugyan más-más anyagokból, s eltérő technikával készültek az ékszerek, népszerűségük a mai napig töretlen.

Vannak, akik az aranyat részesítik előnyben, mások az ezüstre vagy a bőrre esküsznek, s megint mások a bizsuk viselésében lelik örömüket. Az én ízlésvilágom az ásványokból készült ékszerekhez áll közel. Ezért is külön öröm számomra, hogy találkozhattam Ködöböcz-Gerzsenyi Ilonával, az „Iluska Ékszerek” készítőjével. Az ő keze alól szebbnél szebb ékszerek kerülnek ki, amelyeknek ásvány, porcelán és drót az alapanyaga. Iluska kreativitása emellett szőttesek, hímzések, varrások formájában is kibontakozik.

Ismerjük meg őt!

 

– A Beregszászi járásban, Beregsomon nőttél fel, s a mai napig ott élsz a családoddal.

– Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a születésemtől kezdve máig ugyanazon a településen, ugyanabban a házban élhetek, ahová születtem. A gyermekeim is ott nőhetnek fel, ahol jómagam.

 

– Mesélj a gyermekkorodról!

– Szép gyermekéveim voltak. A család harmadik gyermekeként jöttem a világra, egyedüli lányként a rokonságban. Az idősebb bátyám a családjával Magyarországon él, a fiatalabb bátyám fogyatékosan született, tizennyolc éves korában elhunyt.

Édesapám egy építkezési vállalatnál dolgozott teherautó-sofőrként, illetve darukezelőként. Édesanyám angoltanár volt a helyi általános iskolában. Az ő élettörténete is rendkívül tanulságos, hiszen az édesapját elhurcolták a sztálini lágerbe, így a nagymamám egyedül nevelte fel három gyermekét. Édesanyám önerőből, munkahely és család mellett végezte el az Ungvári Állami Egyetem angol szakját.

– Édesanyád hatására választottad később az angol szakot?

– Amikor elvégeztem Beregsomban az általános iskolát, még nem tudtam, hogy milyen irányban akarok továbbtanulni. Édesanyám terelgette az utamat. Ő javasolta, hogy válasszam az angol szakot, ugyanis a ’90-es években még kevés angoltanár volt Kárpátalján.

Hallgattam rá, s a Mezőkaszonyi Középiskola befejezése után jelentkeztem és felvételt nyertem Beregszászba a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola (ma II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola – a szerk.) angol–földrajz szakára. Akkoriban a beregszászi intézmény még a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozataként működött. 1997 januárjától államilag is elismertté vált a főiskola, mi pedig újrakezdtük az első félévet, így a mi évfolyamunk öt és fél év után kapott diplomát.

 

– Mi minden történt még veled eközben?

– Az érettségit követően, párhuzamosan a főiskolai tanulmányaimmal, munkába álltam a Csonkapapi Általános Iskolában. Számos tantárgy, így a földrajz, a jogtan, a történelem és a természetrajz tanításával bíztak meg.

Emellett akkoriban kezdett udvarolni a szintén pedagógus párom, akivel egy év múlva, 1997-ben összeházasodtunk. A következő esztendőben, másodéves hallgatóként szültem meg első fiúnkat. Majd néhány évvel később világra jött második gyermekünk is.

A diploma megszerzése után, 2002-től kedvtelésből jártam a Pécsi Tudományegyetem Földtudományi Doktoriskolájába. Kárpátalja gyógy- és termálturizmusával foglalkoztam. A tudományos világban egy másik énemet fedeztem fel, mely jelenleg is meghatározó az életemben.

– Igen eseménydús volt az akkori életed: tanulás, tanítás, házasságkötés, gyermekvállalás. Mikor csatlakozott ezekhez az ékszerkészítés?

– Mindig is szerettem kézimunkázni. Édesanyám tanított meg kötni. Már iskoláskoromban is megrendelésre kötöttem pulóvereket, szoknyákat. Magyarországról megkaptuk az olyan fennmaradt újságokat, mint a Fürge Ujjak. Ezekből kölcsönöztük a mintákat.

A nagynéném is ügyes kezű volt, ő horgolt, hímzett, varrt.

Később én is elsajátítottam a horgolás, a szövés, a gyöngyfűzés, a varrás és a hímzés képességét.

Amíg kicsik voltak a fiaink, nemigen volt szabadidőm, hogy ezeknek a foglalkozásoknak hódoljak. Hat évvel ezelőtt kezdtem ásványból készített ékszerekkel foglalkozni.

 

– Honnan jött az ötlet, hogy ékszereket készíts?

– Földrajz szakosként találkoztam először az ásványokkal. Aztán jónéhány évvel később az egyik magyarországi barátnőmön keresztül kerültem kapcsolatba az ásványi ékszerekkel. Ő foglalkozott ezeknek a készítésével, s tőle kaptam karácsonyi ajándékként egy nyakláncot és egy karkötőt howlit és ónix ásványokból. Kevés ékszert hordok, ám ezeket szívesen viseltem, s az iskolában a munkatársaim figyelmét is felkeltették.

Megkértek, hogy rendeljek nekik is. Nagyon népszerűek lettek ezek a fajta ékszerek. Idővel személyes kérések, egyedi megrendelések is érkeztek. A magyarországi barátnőm vetette fel az ötletet, hogy állítsam össze én az ékszereket. El is küldött nekem minden hozzávalót.

– Volt hozzá kedved?

– Igen. Szeretek az ásványokkal dolgozni. Sokan hisznek a gyógyító és jótékony hatásukban. Számtalanszor megkérnek egy-egy személyre szóló ékszer elkészítésénél, hogy olyan ásványt használjak, amely bizonyos panaszok kezelésénél jót tesz. Nem tudom fejből, hogy melyik kő mit befolyásol, de utána tudok nézni a szakirodalomban. Azt gondolom, hogy aki hisz benne, annak segít is.

 

– Gyógyhatás vagy szín szerint választanak inkább a vásárlók?

– A szín a dominánsabb. Igyekszem többféle színösszeállítást és mintát alkalmazni, hogy mindenki megtalálja a neki tetszőt.

 

– Neked is van kedvenc ásványod?

– Igen. Sohasem gondoltam volna, hogy éppen lila és sárga színű kő lesz a kedvencem, de valahogy megszerettem az ametisztet és a citrint. A belőlük készített karkötőt hordom. Mindkettő a kiegyensúlyozottságot erősíti.

 

– Hogyan fejlődött az évek során ékszerkészítésed?

– Kezdetben csak a kollégáknak és ismerősöknek készítettem. Ők adták tovább a híremet és a munkáimat egy-egy tanári kollektívának. Volt olyan időszak, amikor tíz-tizenkét helyen is árulták az ékszereimet.

Idővel meghívtak egy-egy fesztiválra és rendezvényre is, ahol bemutathattam az alkotásaimat. Néhány éve Facebook-oldalam is működik „Iluska Ékszer” címen. Ez lett a védjegyem.

Ma már rendszeresen részt veszek a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet rendezvényein, valamint anyaországi programokon is.

 

– Ezek szerint bőven van megrendelésed, felkérésed. Honnan szerzed be a szükséges alapanyagokat?

– Magyarországról, a barátnőmtől. Itthon még nem találtam olyan forrást, amely árban és minőségben megfelelő lenne. Figyelembe veszem, hogy mi az az ár, amelyet hajlandó a vásárló megfizetni egy-egy termékért.

 

– Eddig hány ékszer került ki a kezed közül?

– Nem tudom pontosan, de több ezerről van szó. Ezek között van nyaklánc, fülbevaló, karkötő, könyvjelző, rózsafüzér, gyűrű. Ez utóbbiakat dróttechnikával készítem.

 

– Honnan meríted az ihletet, illetve a tudást egy-egy újabb technika elsajátításához?

– Az interneten böngészek, az angol oldalakon számos videót, képet lehet találni. És persze ásványbörzékre járok Magyarországon. Ezeken – a kiállítások mellett – nagyon jó előadások hangzanak el a témában.

 

– Három férfi vesz körül a családodban. Mennyire értékelik, támogatják a tevékenységedet?

– Meglepő módon ők a legfőbb támaszaim. A férjemmel együtt találtuk ki a művésznevemet, a fiam segített a Facebook-oldalam létrehozásában. Mindezeken túl számos ötletet, javaslatot kapok tőlük.

A nagyobbik fiunk, Ferenc, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mérnök informatikus szakára jár. Az öccse, Mátyás 14 éves, a helyi általános iskola tanulója.

Most a férjem is Budapesten van, az egyik ottani középiskolában tanít fizikát és informatikát. A hét nagy részét Mátyással és az édesanyámmal töltöm.

– Munka vagy hobbi számodra az ékszerkészítés?

– Egyértelműen kedvtelésből végzem. Van munkahelyem is, a Beregsomi Általános Iskolában tanítok földrajzot és angol nyelvet. Szabadidőmben foglalkozom az ékszerekkel.

A megrendeléseket helyezem előtérbe, igyekszem az időpontokat betartani. Ezt leszámítva ma már megengedhetem magamnak, hogy a hangulatom befolyásolja az ékszerkészítésemet.

 

– Van még más kedvtelésed is?

– A szövés és a varrás is közel áll hozzám. Magyarországon beszereztem egy szövőkeretet, azon dolgozom. Én szőttem meg a saját védjegyemet is, de a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet logója is tőlem van. Tarisznyákat, székülőkéket, lábtörlőket is készítek Nemcsak rongyból, hanem fonalból is dolgozom.

Az iskolában és otthon is felfedezhető a kezem munkája.

 

– Milyen további terveid vannak?

– Beiratkoztam a Károli Gáspár Református Egyetem mentálhigiénés segítő szakember szakjára, amelynek kihelyezett képzése van Beregszászban.

Közel áll hozzám ez a mentálhigiéné. Már az első órákon rájöttem, hogy az, amit most tanulok, eddig is jelen volt az életemben. A barátaim mindig szívesen fordultak hozzám egy kis „lelki simogatásért”, vagy azért, hogy meghallgassam őket.

 

– Sok sikert kívánok ehhez és az ékszerkészítéshez is! Isten áldja meg az életed!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma