Néma tanúk

Maguk alá temették a próféták szavait. Ott voltak, amikor lépések tízezrei alatt porzott a föld. Visszhangozták az ellenfelek kiáltását. A Júdeai-sivatag kövei évezredek óta néma tanúk.

Nyáron gyakori az 50 Celsius-fokos talajhőmérséklet Júdea pusztájában. A napfényt csak a láthatatlan párakupola szűri meg. Helyenként üde, zöld foltok, oázisok tűnnek elő. Egyikben sziklanyulak heverésznek az ernyős akác árnyékában. A Szentírás szerint ebből a fából készült a szövetség ládája. A közelben kristálytiszta vizű patak csörgedezik, ahogy feljebb haladunk a patak mentén, vízzuhatag töri meg a kőrengeteg csendjét. Itt vehetett frissítő fürdőt Dávid király katonáival. A közelben barlangok üregei vetnek árnyat a helyenként függőleges sziklafalakra. Ez Éngedi pusztája, ahol Dávid elrejtőzött Saul elől, és ahol arra is lehetősége lett volna, hogy kioltsa üldözője életét (vö. Sámuel első könyve 24. rész, 1–23. vers).

Éngedi közelében ragyogóan kékell a Holt-tenger, vagy ahogy a Szentírás említi: Sós-tenger. A világ legsósabb és legalacsonyabban fekvő tengerének vízszintje évente egy méterrel apad. Az utóbbi években a növénytelen és állattalan medence két részre szakadt.

A tenger túlsó partján homokkőhegység magasodik. Móáb földje ez. Itt található a Nébó hegye, ahonnan negyvenéves pusztai vándorlás után a nép élén álló Mózes végigtekintett az ígéret földjén, amelyre lábát már nem tehette be engedetlensége miatt (vö. Mózes 5. könyve, 34. rész, 1. vers). E vidék rejti sírját.

Móáb vidékétől délre Edóm hegyvonulata húzódik. Az itteni hegyek a világ egyik legnagyobb homokkőhegységének láncolatát alkotják. Az Edóm jelentése vörös – a hegyek vöröses színű homokkőből épülnek fel.

A Júdeai sivatagban nemcsak a táj emlékeztet az ó- és újszövetségi eseményekre, hiszen a Holt-tenger északnyugati partján fekvő Kumrán világszerte híres arról, hogy az itteni barlangokban bukkantak rá a Szentírás egyes könyveit tartalmazó holt-tengeri tekercsekre. Az 1947-es szenzációs felfedezést követően egyre több európai özönlötte el a helybéli beduinok meglepetésére a vidéket. Idővel rájöttek, hogy a számukra értéktelen régi tárgyakért a fehér ember vagyonokat fizet. A kincskeresési láz a hatvanas-hetvenes években tetőzött. A jerikóiak mesterei lettek a hamisítványok kimunkálásának, sok múzeum és műgyűjtő vadászta kincsről kiderült: jerikói eredetű másolat.

A módszeres kutatás a második világháború után, 1951-ben kezdődött meg; a kutatók további tíz barlangban találtak tekercseket. Az agyagedényekben tárolt pergamenek nemcsak a Kumránban élő, titokzatos közösség – egyes feltételezések szerint esszénus szekta – működési szabályzatát, hanem az általuk lejegyzett ószövetségi könyveket is tartalmazzák. A legnagyobb írásos anyagra a Krisztus utáni első században egy római katona is rálelhetett. Feltételezik, hogy lándzsájával kilyuggathatta az edényeket, tudván, hogy az egerek majd befejezik a munkát. A barlang plafonja azonban beszakadt, és elszigetelte a rágcsálóktól az edényeket. A pergamen így megőrizte az utókor számára Ézsaiás könyvének több ezer éve lejegyzett példányát.

Jakus Ágnes

Forrá: parokia.hu