Férfiak nőkbe zárva

Az utóbbi két-három évtizedben gyakran olyan tulajdonságok, gesztusok vagy éppen betegségek jelennek meg a férfiaknál, amelyek eddig csak a nőkre voltak jellemzőek. A férfiak szép lassan eltűnnek és megjelennek helyettük a pasik. De mi a különbség? Mit kezdünk a nőies férfiakkal? És a férfias nőkkel?

A panel-lét legnagyobb vesztesei

A nemek közötti változásokról már a negyvenes évek végén írt Erich Fromm. A német pszichológus és szociológus szerint már akkor is észlelhető volt, hogy a piaci változások miatt a megszokottól eltérő karriert kezdtek bejárni a nők. Magyarországon az ötvenes-hatvanas években kezdték el a nőket a karrierépítés irányába „tolni”. A nők traktorra ültek, eldobták a fakanalat, munkába álltak. Elmozdultak attól, ami évezredeken keresztül a nőiséghez tartozott. Korábban, amikor megszületett egy kislány, látta maga előtt az anyai, nagymamai, sőt dédanyai szerepkört, vagyis családon belül lányként tudta megragadni saját identitását. Ez megváltozott az ötvenes évektől, eltűntek a többgenerációs családok, a fiatalok a falvakból városokba költöztek és beszorultak a 35-55 négyzetméteres panellakásokba. A tendenciának a férfiak lettek a legnagyobb vesztesei – véli Takács Péter pszichológus.

– Hogyan értelmezze önmagát egy panelban a férfi? Mit csináljon egy parányi lakásban? Annyi tiplit nem lehet befúrni, hogy mindig akadjon tennivaló. A fiúkat mindig arra szocializálták, hogy kifelé éljenek, vagyis a szakma és a hivatás volt számukra a prioritás, ők voltak a nagy felfedezők, ők halmozták fel a lexikális tudást, míg a nők a nemi szerepek mentén találták meg identitásukat. A huszadik század közepéig a férfiak az erdőn, a mezőn, a háztájiban dolgoztak, de mindez elveszett a panel-léttel. A nőknek ma is ott van a tűzhely a lakásban, de a férfi nem szaladgálhat egész nap egy porszívóval – sorolja a nehézségeket a pszichológus.

Mos, főz, vasal, pelenkáz

Az utóbbi 20-30 évben számos olyan gesztust, mentalitásbeli tulajdonságot vettek fel a férfiak, ami korábban tipikusan a nőkre volt jellemző. – Érdekes betegségek is megjelentek náluk, például az anorexia. A hetvenes években klinikai kérdőíveken mérték a maszkulinitást, de annyira megváltozott a társadalom, hogy nem lehetett értelmezni az eredményeket. A nemek közötti különbség ugyanis kezdett eltűnni a szereptartalmak vonatkozásában. A férfiak ugyanúgy megtanultak főzni, mosni, vasalni, pelenkázni, mint a nők. Ez önmagában nem káros, mert ha egy férfit ma meghagyunk kizárólag a férfi szerepek mentén, akkor életképtelenné válhat, de ha a családot nézzük, akkor mégis nagyon fontos, hogy ki-ki a maga, ősi klasszikus szerepében maradjon meg. Az anya legyen anya, az apa, pedig apa, aki a racionális oldalon a törvényeket, szabályokat, normákat képviseli.

Hogy fogjam meg?

Takács Péter egy érdekes kísérletet említ, amelyben megkérnek embereket, hogy tegyenek egyik helyről a másikra egy kisbabát. Ha a kísérleti alany nem tudja, hogy milyen nemű a baba, akkor fogalma sincs, hogyan nyúljon hozzá. Ehhez tudnia kell a gyerek nemét.

– Egy kislányra ugyanis mindig sokkal jobban vigyáznak, mint egy kisfiúra. A kislányt óvatosabban, finomabban fogják meg. Másként bánnak vele. A kisfiúkat és kislányokat születésüktől fogva eltérően nevelik. Egy kisfiút a szülei sokkal távolabb engedik maguktól, ha véletlenül elesik, az katonadolog, míg a kislányt ölbekapják, megvigasztalják egy hasonló esetben.

Fantasztikus karrier

Ma a társadalmi elvárás az, hogy a nő építsen karriert és legyen öntudatos. – Erre csettintenek: milyen fantasztikus karrier! Csak éppen nem nő. A másik társadalmi nyomás, hogy maradjon meg a nő klasszikus női szerepek mentén. Ekkor azt mondják: nagyon bájos, csak éppen nem elég öntudatos. Ez egy hatalmas csapda. A társadalmi jelenségeket azonban nem lehet az egyén oldaláról kezelni. Hol vannak a modellek? A média is azt sugallja, hogy nem kell egy nőnek férfi ahhoz, hogy fölnevelje a gyerekét. A közelmúltban rövid időn belül hat különböző kliensem keresett meg hasonló problémával. Mindannyian a harmincas éveikben járó nők voltak, szüleik elváltak. A panaszuk az volt, hogy nem tudnak tartós kapcsolatot kialakítani, mert amire komollyá válna a kapcsolat, egyszerűen megszűnik.

Átmentek férfiba

A pszichológus szerint ennek az lehet az oka, hogy a nők egy idő után kivétel nélkül „átmentek férfiba”, azaz előjöttek a férfias jellegek. A megoldáshoz a gyerekkorig kell visszamenni, amikor az apa elhagyja a családot, és ha nem jön pótapuka, akkor az apa szerepét a gyerek veszi át, vagyis a napi problémákat, döntéseket az anya tudattalanul is a kislányával beszéli meg. A gyerek ezzel az apa felelősségét veszi magára, amit nem bír el, de mégis csinálja, hogy ne veszítse el az anya szeretetét. Ráadásul azt is megéli, hogy ő elhagyható, nem szerethető, hiszen az apja elment és ez a gyerek számára hatalmas csalódás. Takács Péter azt mondja, hogy egy férfi sem viseli el, ha egy nőbe zárt férfival kell ágyba bújnia. – Döntsük már el ki a férfi és kinek mi a dolga. Ha valakit férfinak neveltek és szeretne megmaradni ebben a szerepkörben, akkor nőt akar maga mellé, akitől a gyengédséget és a törődést várja. A nő intézi, hogy milyen legyen a kapcsolat légköre, a férfi feladata a család védelme, megteremetni a feltételeket, normákat, szabályokat. Ez nem azt jelenti, hogy a férfiaknak diktátornak kell lenni, de a racionális oldalukat jobban tudják használni.

Férfi vagy pasi?

Vajon hol vannak ma a férfiak? A statisztikák szerint itthon egy 35 éves férfira két nő jut, és a kor előrehaladtával ez az arány drasztikusan romlik tovább. A férfiminta kevés, az óvodákban nincs óvóbácsi, az iskolákban tanítónők, tanárnők tanítanak. – Kapcsold be a tévét, rádiót, nyisd ki az újságot. Ott sincsenek férfiak, helyettük mindenütt pasik vannak. Érdemes átgondolni, hogy milyen asszociációkat kelt ez. Ennek a szónak sajátos, pejoratív tartalma van. Mi a különbség a férfi és a pasi között? A pasi nem tud elköteleződni, érzelmileg nem tényező. Lehet vele szórakozni, vagy megjelenni valahol, mint egy alkalmi viselettel, ami bármikor lecserélhető egy másik pasira. Egy férfit lecserélni már sokkal nehezebb feladat.

Mi az a családfő?

Takács Péter leendő szociális munkásokat tanít az egyetemen. Egy alkalommal családi helyzetet próbáltak szimulálni a csoportban. – Kérdeztem a hallgatókat, hogy ki legyen a családfő. Erre a mellettem lévő fiatal azt kérdezi, hogy mi az a családfő. Azt hittem viccel. A csoportból azonban többen is megerősítették, hogy ők sem tudják, mi az a családfő. Döbbenetes élmény volt. Kértem a diákokat, tegye fel a kezét, aki teljes családban nőtt fel. Senki nem jelentkezett. Ez azért is elszomorító, mert ők olyan szociális munkások lettek, akik családokkal dolgoznak. Hát ezért is izgalmas kérdés, hogy hol vannak a férfiak?

Fekete Zsuzsa

Forrás: parokia.hu