Csoóri Sándor kapta a Kossuth Nagydíjat

Csoóri Sándor Kossuth-díjas költőt, írót, esszéistát, a kortárs magyar irodalom kiemelkedő alakját Kossuth Nagydíjjal tüntették ki a nemzeti ünnep alkalmából. A művész a díjat balesete miatt később veszi át.

Az indoklás szerint Csoóri Sándor a „magyar irodalom megújításához való tevőleges hozzájárulásáért, gazdag képvilágú költészetünk hagyományainak megőrzéséért és továbbviteléért, közösségi elkötelezettségű, csodálatos verseiért, sokoldalú és műfajgazdag irodalmi munkásságáért, a magyarság szellemi összetartozás-tudatának ápolásáért, példaértékű életútja elismeréseként” kapta a Kossuth Nagydíjat.

Csoóri Sándor 1930. február 3-án született zámolyi földműves családban. 1942-ben a népi írók által kezdeményezett Országos Falusi Tehetségkutató Intézet segítségével került Pápára, ahol 1950-ben a Református Kollégiumban érettségizett. Háromnegyed évig tanult a budapesti Egyetemi Orosz Intézetben orosz-történelem-marxizmus és műfordítás szakon, de betegsége megszakította tanulmányait. Ezután különféle újságoknál dolgozott, 1953-tól az Irodalmi Újság, majd a Szabad Ifjúság és az Új Hang munkatársa lett. 1954-ben jelent meg első kötete Felröppen a madár címmel és ebben az évben kapott József Attila-díjat is.

Csoóri gyorsan kiábrándult a rendszerből, költészetében sajátos módon keveredtek a politika területén érzékelhető ellentmondások személyes vallomásaival. Az 1956-os forradalom után tisztviselő volt a Lakatosipari Vállalatnál, 1958-tól szabadfoglalkozású író, majd 1968-tól a Mafilm dramaturgja. A hatalommal való ütközései miatt többször kényszerült hallgatásra, állt megfigyelés alatt, komolyabb díjat nem kaphatott. A hetvenes évekre forrott ki költészete, amelyet vallomásos közvetlenség, érzékletesség, sokrétegű, gazdag képvilág, szinte rejtett kompozíció jellemez.

Életművében igen jelentős a szociográfia – ennek példája a Tudósítás a toronyból című műve – és a film, forgatókönyvíróként működött közre Kósa Ferenc Tízezer nap, Ítélet, Hószakadás és Sára Sándor Földobott kő, Tüske a köröm alatt, 80 huszár című filmjeiben. Az esszéírás mestere is, esszéiben egyszerre alkalmazza a logikai-fogalmi és a metaforikus megközelítést, nem különíthető el bennük a személyesség és a magyarság sorskérdései iránt érzett felelősség. Összegyűjtött versei 2010-ben Föld, nyitott sebem címmel CD-melléklettel láttak napvilágot, esszékötete 2007-ben Tizenhét kő a parton, új versei 2009-ben Harangok zúgnak bennem címmel jelentek meg.

Csoóri az 1980-as évektől a szellemi és politikai ellenzék egyik vezetőjeként az 1985-ös monori és az 1987-es lakiteleki tanácskozás előkészítője, majd a Magyar Demokrata Fórum alapítója, 1993-ig a mozgalom elnökségi tagja volt, 1988-tól a Hitel című irodalmi és társadalmi folyóirat főszerkesztője. A rendszerváltás után néhány évig a közvetlen társadalmi cselekvést választotta, 1991-2000 között a Magyarok Világszövetségének elnöke volt, ő érte el „a mozaiknemzetet egyben láttató nagy eszköz”, a Duna Televízió létrehozását. Esszéivel, publicisztikai írásaival folyamatosan jelen van a közéleti küzdelmekben, nem ritkán viták kereszttüzében.

Csoóri Sándort József Attila-díjjal kétszer tüntették ki, 1954-ben és 1970-ben. 1981-ben Herder-díjjal, 1984-ben Bibó István-díjjal ismerték el munkásságát. 1990-ben kapta meg a Kossuth-díjat, amelyet korábban ellenzéki magatartása miatt tagadtak meg tőle. 1997-ben Károli Gáspár-díjat, 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehetett át, 1997-ben Magyar Örökség Díjat kapott. Munkásságát 2003-ban Arany János-nagydíjjal, 2004-ben Magyar Művészetért Díjjal, 2008-ban Prima Primissima Díjjal is elismerték. 2005 óta a Magyar Írószövetség örökös tagja.

Forrás: MTI/Kultura.hu