Kárpátalja anno: Vaszil Szvida kárpátaljai szobrászművész, fafaragó

Az Ungvár melletti Patakos (Patzkanovo) településen, egy szegény paraszti család nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1913. október 22-én Vaszil Szvida szobrászművész.

Kőrösmezőn tanult fafaragást, itt is szerzett diplomát 1934-ben. Először Kőrösmezőn dolgozott egy fafaragó műhelyben, később Brnoban vállalt munkát egy egyházi művészeti műhelyben.

A második világháború végén visszatért Kárpátaljára, ahol Boksay József, Erdélyi Béla és Kocka András vette a pártfogásába.

Az alkotás mellett pedagógia munkát is végzett: az Ungvári Iparművészeti Iskolában tanított.

Szvida számára a legfontosabb anyag a fa volt, bár agyaggal, porcelánnal és majolikával is dolgozott. Emellett néhány ikonosztázion és oltárkép elkészítése is a nevéhez fűződik

Kedvenc témája a hucul életmód volt, melyet alkotásaiban jelenített meg. Olyan munkái születtek, mint a Falusi lakodalom, Az erdőbe, fáért…, Almaszüret, Bölcső mellett, Esőben, A kárpátaljai művészek vendégségben Erdélyi Bélánál.

Munkásságáért 1973-ban elnyerte a Szovjetunió népművésze címet, majd Ukrajna érdemes művészének választották. Ő volt az első kárpátaljai, aki 1983-ban megkapta a legmagasabb ukrajnai művészeti kitüntetést, a Sevcsenko-díjat. Kijevben a Nemzeti Múzeumban 15 alkotása látható. Tavasz című plasztikáját a Moszkvai Tretyakov Galéria vásárolta meg

75 éves korában, 1989. április 19- én hunyt el Ungváron.

Ungvári háza falán 2017-ben emléktáblát avattak.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma