Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: boltos és mezőgazdász

Bátran állíthatom, hogy amiről a falu boltosa nem tud, az meg sem történt. Valljuk be, van ebben némi igazság, hiszen míg megkapjuk a reggeli friss kenyeret, kiválogatjuk a kosarunkba a gyümölcsöt és zöldséget, bőven van időnk beszélgetni a pult másik oldalán állóval. Tőle első kézből értesülhetünk a község eseményeiről: ki halt meg, ki született; kinél kapható malac, kinek eladó a háza…

A nagybégányi Szimcsera János 12 éve működtet élelmiszerboltot az udvarán. Emellett mezőgazdasági tevékenységet is folytat: 1 200 gyümölcsfát gondoz a gyümölcsösében. A munkán kívül fontosnak tartja a közösségért végzett tevékenységet is: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi szervezetének elnökeként aktívan részt vesz a kultúra ápolásában és a kárpátaljai magyarság megőrzésében.

Vele beszélgettem.

 

– Tősgyökeres nagybégányi vagy.

– Így van, a családom apai ágon több generáció óta itt él Nagybégányban. A nevünk is öröklődik, én a harmadik Szimcsera János vagyok, a fiam pedig a negyedik. Édesanyám mezőkaszonyi származású. Most a bátyám lakik ott a családjával.

 

– Mivel foglalkoztak a szüleid?

– Édesanyám kereskedelmi iskolát végzett, édesapám hegesztő volt. Mind a ketten a helyi kolhozban dolgoztak.

 

– Hova jártál iskolába?

– Az általános iskolát helyben végeztem el, majd Bilkén folytattam tovább a tanulmányaimat egy mezőgazdasági szakközépiskolában. Ott főként mezőgazdasági gépek – traktorok, kombájnok, teherautók – kezelését tanultuk meg. Az iskola hároméves volt, ezalatt kollégiumban laktam, csak hétvégenként jártam haza.

 

– Mi történt az iskola befejezése után?

– Rögtön besoroztak katonának. Húsz hónapot szolgáltam az ukrán hadseregben, majd miután leszereltem, hazajöttem Nagybégányba. Ez 1996-ban volt. Akkoriban itthon nemigen lehetett munkát találni, ezért Magyarországra mentem, ahol három éven át egy libafarmon dolgoztam. Utána különböző alkalmi munkákból éltem.

 

– Időközben családot is alapítottál…

– Igen. Erikával 2000-ben házasodtunk össze, két év múlva megszületett a fiunk, Jancsi, majd 2005-ben Lívia lányunkkal bővült a család. Az ő születése után döntöttünk úgy a feleségemmel, hogy átalakítjuk a garázsunkat és élelmiszerboltot nyitunk benne.

– Mennyire bízhattatok benne, hogy sikeres lesz a vállalkozás?

– Minden reményünk meg volt erre. A környező utcákban nem volt élelmiszerbolt, bíztunk abban, hogy lesz elég forgalmunk.

 

– Mivel kereskedtetek?

– Alapvető élelmiszerekkel – kenyérrel, fűszerekkel, liszttel, rízzsel – kezdtünk, aztán egy évvel ezelőtt bővítettük a választékot. Ma már háztartási cikkeket és ajándéktárgyakat is lehet nálunk vásárolni.

 

– Van állandó vevőkörötök?

– Vannak visszatérő vevőink, de nem ez a jellemző. Van, aki csak havonta egyszer tér be hozzánk. Emellett a településen nyaraló turisták is vásárolnak nálunk.

 

– Hol szerzitek be az árut?

– Az első években mi jártunk Munkácsra bevásárolni, ma már házhoz jönnek az áruszállítók. Az üdítőket, édességeket, ajándéktárgyakat és egyéb cikkeket megrendelem és kiszállítják. A kenyeret a beregszászi és a mezővári pékségből hozzák, az ő termékeiket szeretik a helyiek.

– Milyen nyitvatartással dolgoztok?

– Hétköznapokon reggel héttől délután hatig vagyunk nyitva, vasárnap pihenőnapot tartunk. Ha elutazunk, akkor bezárjuk a boltot.

 

– Említetted, hogy tavaly bővült az üzlet.

– Sikeresen pályáztunk az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Programra, melynek köszönhetően hűtőszekrényt, hűtőládát és pultrendszert tudtunk beszerezni.

 

– Meg lehet élni ebből a munkából?

– Nehezebben boldogulunk, mint öt évvel ezelőtt. Hiába vannak turisták a faluban, ők csak szezonálisan érkeznek hozzánk. A helyi lakosság nagy része külföldön dolgozik, az idősek pedig spórolnak. Csak a legalapvetőbb élelmiszereket veszik meg. Egy nyugdíjas hetente csak kétszer vesz kenyeret. Az olyan termékek, mint például a joghurt, nem fogynak.

A bolt mellett mezőgazdasággal is foglalkozunk, hogy kiegészítsük a keresetünket. Tavaly sikerül – szintén az Egán Ede programnak köszönhetően – traktort vásárolnom, illetve telepítenem egy 1 200 fából álló gyümölcsöst.

 

– Milyen gyümölcsösről van szó?

– Fél hektáros területen telepítettünk kordonos gyümölcsfát. Van benne alma, körte, barack. Ehhez egy korszerű öntözőrendszert is kiépítettünk. Jövőre már teremni fog, s ha minden jól sikerül, akkor 2020-ra várható, hogy hasznot hoz. Ahhoz, hogy minél sikeresebb legyen a munkám, tavaly elvégeztem egy növényvédelmi tanfolyamot a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.

 

– Mindenképpen beszélnünk kell arról, hogy aktív tagja vagy a KMKSZ-nek.

– 1996-ban csatlakoztam a KMKSZ-hez. Rendszeresen részt vettem a helyi szervezet gyűlésein, segédkeztem a választásoknál. Később a helyi szervezet alelnöke, majd 2010-től az elnöke lettem.

 

– Mi minden történt az elnökséged alatt eddig?

– Jelenleg 311 tagja van a nagybégányi szervezetnek. Igen aktívak vagyunk. 2012-ben teleházat létesítettünk a helyi könyvtárban. Számítógép, nyomtató, fénymásoló használatát tettük lehetővé a nagybégányiaknak. Két évvel ezelőtt aktív szerepet vállaltunk a falu központjában egy játszótér, valamint a nemzeti összetartozás park kialakításában. Azóta minden évben megtartjuk a nemzeti összetartozás napját. Tavaly bekapcsolódtunk a Gulág-emlékévbe, a nagybégányi görögkatolikus templomban tartottunk megemlékezést. Idén hat és fél mázsa búzával járultunk hozzá a magyarok kenyeréhez. Jelenleg egy műfüves futballpálya elkészítésén dolgozunk, szeptemberre várható az átadása. Ezek mellett rendszeresen részt veszünk a KMKSZ rendezvényein.

 

– Milyen terveitek vannak?

– Szeretnénk továbbra is kereskedelemmel foglalkozni, de nem az itteni boltot akarjuk bővíteni, hanem újabb bolt megnyitásán gondolkodunk. Emellett újabb gyümölcsöst is tervezünk létesíteni, illetve diófaültetvény akarunk.

 

– Sok erőt és egészséget kívánok nektek mindehhez!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma