Választási díszszemle

Talán minden korábbinál látványosabb díszszemlével méltatta Ukrajna idén a függetlenség napját. Az erődemonstrációnak azért akadt néhány apróbb szépséghibája, miközben az államfő ünnepi mondandója sokkal inkább szólt a választópolgároknak, mint az ellenségnek vagy a szövetségeseknek.

A díszszemlén 4,5 ezer ukrán katona masírozott el az ország és a hadsereg vezetői előtt. A nemzeti gárda, az Ukrán Biztonsági Szolgálat, az Állami Határőrszolgálat és az egyéb szolgálatok egységei is részt vettek a felvonuláson, 18 ország meghívott katonáival egyetemben.

Sokat emlegette a sajtó azt a mintegy 250 haditechnikai eszközt, amelyet szintén felvonultattak az ünnep alkalmából a főváros központjában. A tudósítók büszkén hívták fel a közönség figyelmét azokra a halált osztó mechanizmusokra, amelyeket a honi hadiiparnak az elmúlt években sikerült ki- vagy továbbfejlesztenie. Látványosságszámba mentek a Javelin harckocsi-elhárító rakétarendszerek, amelyeket Amerikától kapott Ukrajna. Ezúttal az ukrán légierő gépei is elrepültek Kijev felett.

Az idei ünnepségen először hangzott fel a közeljövőben bevezetni szándékozott új katonai köszöntés, a „Dicsőség Ukrajnának!”, amelyre a helyes válasz: „Dicsőség a hősöknek!” A „premier” egyetlen szépséghibája az volt, hogy – amennyiben hihetünk a sajtónak – Petro Porosenko elnök csak ősszel szándékozik benyújtani a parlamentnek azt a módosító indítványt, amely rendszeresítené az új köszöntést.

Apróbb gikszerekből ezen kívül sem volt hiány a parádé előkészületei során. A próbák alatt például egy Buk légvédelmi rendszer behajtott az egyik kirakatba, egy másik alkalommal az utca kellős közepén bedöglött egy harckocsi. De nézzük a dolog jó oldalát, hiszen szerencsére egyetlen repülőgép sem zuhant le a gyakorlatozás során.

Az Ukrajinszka Pravda is borsot tört a kormány és a katonák orra alá, amennyiben még a nagy nap előtt közölte, hogy a Védelmi Minisztériumnak fogalma sincs róla, pontosan mennyibe is kerül az országnak, az adófizetőknek ez a látványos díszszemle. A tárca szóvivője kénytelen volt elismerni, senki nem számolta össze, mennyibe kerül az elhasznált üzemanyag, a katonák utaztatása és elszállásolása, az új egyenruhák, mivel erre az eseményre nem különítettek el külön keretet. Olekszandr Motuzjanik azzal mentegetőzött, hogy a parádé szervezésében több struktúra vett részt, s valamennyi a saját költségvetése terhére járult hozzá a közös kiadásokhoz. Az UNIAN hírügynökség nem állta meg, hogy fel ne idézze, néhány nappal korábban Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke lemondta az első világháború befejezésének évfordulójára tervezett novemberi díszszemlét, mert túl költségesnek ítélte. Pedig – tegyük gyorsan hozzá – Amerikát nem fenyegeti fizetésképtelenség, mint Ukrajnát.

Az augusztus 24-i programból nem hiányozhatott az ünnepi beszéd. Petro Porosenko elnök a hadseregfejlesztés sikereire utalva eldicsekedett vele, hogy Kijev „erős izmokat” fejlesztett magának. Újra megígérte, hogy Ukrajna belép az Európai Unióba, hogy elnökként kezdeményezni fogja, az ország euroatlanti törekvéseit rögzítsék az Alkotmányban. Az önálló ukrán pravoszláv egyház létrehozásának kérdése szintén előkerült, mondván a léleknek is szabadulnia kell Moszkva kötelékeitől. Ezúttal azonban körültekintő volt az államfő, óvakodott attól, hogy konkrét ígéreteket tegyen a szabadulás időpontjára vonatkozóan. Egyszóval, szabályos választási beszéddel hozakodott elő az elnök a nemzeti ünnep alkalmából. Kár, hogy ebbe az előadásba is apró hiba csúszott: Porosenko éppen arról szónokolt, hogy Ukrajna nélkül az Európai Unió nem teljes és nem tökéletes, amikor – majdhogynem élő adásban – megtántorodott a díszőrség egyik katonája, két biztonsági őrnek kellett lekísérnie őt a helyszínről. Szögezzük le, ilyesmi bárkivel, bármikor előfordulhat, valahogy mégsem illik ez a jelenet egy olyan beszédhez, amelynek az az egyik fő üzenete, hogy egyre csak erősödünk.

Porosenkóra mostanság egyébként is rájár a rúd. Pontosabban folyton félreértik.

Augusztus 23-án például elnézést kért azért a 2014-es választási ígéretéért, hogy órákon belül véget ér az ATO, vagyis a terrorellenes művelet, azaz lezárul a háború Kelet-Ukrajnában. Mentegetőzött azért kicsit, mondván, ő ezt képletesen értette, meg hogy egy bizonyos kontextusban hangzott el, amit mondott, de végső soron elismerte, hogy a háború tovább tart a tervezettnél a gaz orosz agresszor miatt, amely ellen azóta is küzd rendületlenül. Ha aztán az ember kicsit jobban odafigyelt a mondandójára, kiderült, hogy a bocsánatkérés másodlagos, valójában csak azt igyekezett sokadszor a fejünkbe verni, hogy a Donyec-medencei konfliktus elhúzódik. Szavai szerint kezdettől fogva mindenkit inkább a „hosszú és fárasztó harcra kellett volna felkészíteni, az ukrán föld minden darabjának felszabadításáért”. Hogy hol marad a béke? Az elnökünk természetesen változatlanul biztos benne, hogy előbb-utóbb béke lesz, aminek biztosítéka szerinte az ukrán nép egysége és a harcképes, napról napra erősödő hadsereg. Azt nem részletezte, miként lehet hadsereggel békét teremteni.

Ugyancsak a múlt csütörtöki bocsánatkérés alkalmával jegyezte meg az államfő, ő azt a tanulságot vonta le a 2014-es esetből, hogy óvatosan kell bánni az ígéretekkel. Ehhez képest augusztus 26-án, azaz vasárnap, a donyecki városnap alkalmából közzétett Facebook-üzenetében így írt: „Hamarosan ismét lengeni fog zászlónk az ukrán Donyeck felett!” Vajon ezúttal mit kell értenünk azon, hogy „hamarosan”?

(zzz)