Mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot!

2011. március 15-én este nemzeti ünnepünk méltatására Bátyú nagyközség lakossága megtöltötte a helyi kultúrházat. Mintegy másfél órán át együtt emlékezett a múltra Bátyú apraja-nagyja.

Az ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdődött, melyet Szántó Edit, a KMKSZ bátyúi alapszervezet elnökének nyitóbeszéde követett. Beszédében hangsúlyozta a nemzettudat fontosságát, valamint azt, hogy ennek a maroknyi kárpátaljai magyarságnak mit jelent március 15. szellemisége. Ezt a napot a „lankadatlan erőfeszítések ünnepének” nevezte. Majd a nemzeti színű kokárda hármasságának mágikus erejére hívta fel az ünneplő közönség figyelmét. „Ilyenkor megnyílnak a határok és a szívek. Együtt ünnepelünk a világ szétszórt magyarságával. Összetartozunk. Összeköt bennünket a három szín, a Duna és a Tisza, s lelkünkben a vágy: jó lenne együtt valami csuda jót tenni, mint akkor Budapesten” – hangzott el az alapszervezet elnökétől.

A nyitóbeszédet egy zenés, verses összeállítás követte Föltámadott a tenger címmel, melyet Séra Viktória magyar nyelv és irodalom szakos tanár készített a Bátyúi Középiskola tanulóival. Majd az este legfiatalabb szereplője, a 9 éves Bagu Ádám, lépett színpadra az Apám apja c. verssel, melynek költője Simon Menyhért, a nagyközség egykori szülöttje.

Ezt követően a legidősebb nemzedék, az Együtt Nyugdíjas Klub vette birtokába a színpadot. Nagy átéléssel a legismertebb Kossuth-nóták csendültek fel előadásukban. Majd ismét a fiatalok, Bátyú hagyományőrző csoportja került előtérbe egy vidám, korabeli fonó megjelenítésével. Felkészítő tanáruk Riskó Anikó volt. Az ifjú arcokon tükröződött az átélés fénye, valamint a közönség is tetszését fejezte ki.

A Bátyúi Művészeti Iskola által hangszeres játék nyűgözte le az egybegyűlteket. Az iskola tanárai és diákjai egyaránt felléptek több hangszer felvonultatásával.

Az est folyamán utoljára a Bátyúi és Újbátyúi Református Gyülekezetek vegyeskara lépett színpadra Ember Orsolya vezetésével színes és változatos repertoárral. Az elhangzott énekek között megtalálható volt az egyházi ének is, katonadalok, valamint Kodály Zoltán és Berkesi Sándor szerzeményei is. Az utolsó Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország (Kulinyi Ernő: Hamburgi mennyasszony c. opera betétdala) kezdetű énekre kiegészültek az újbátyúi gyermekkórussal is, mely megható és felemelő volt nemcsak a közönség, de a kórus számára is.

Az ünnepi műsor a Szózattal zárult.

hrnk