Petőfi Sándor 196. születésnapjára emlékeztek Beregszászban

A beregszásziak minden esztendő első napjának délelőttjén megemlékeznek nagy költőnk születésnapjáról. Idén sem volt ez másként: Petőfi Sándornak az Arany Páva étterem előtt álló szobránál gyűltek össze az emlékezők.

A megjelenteket Molnár D. István főiskolai tanár, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Alapszervezetének elnöke köszöntötte, hangsúlyozva: „Petőfi Sándor egy olyan költő, akit mindenki szeret, tisztel, ezért tartjuk ilyen sokan fontosnak, hogy január elsején eljöjjünk és lerójuk tiszteletünket a költő szobránál. Petőfi annak ellenére, hogy nagyon fiatalon, 26 éves korában elhunyt, közel ezer verset írt, amelyből 850 maradt meg számunkra. Ő a legismertebb költőnk, a gyerekek tanulják verseit az iskolában, amelyeket több nyelvre is lefordítottak már. Költőként érdemei elvitathatatlanok, de egyben a nemzet kovácsaként is tisztelhetjük Petőfi Sándort, hiszen művei összekovácsolták az 1848–49-es magyar szabadságharc idején a magyarságot, de műveinek aktualitása napjainkig nem halványult.”

A Szent Kereszt római katolikus templom Krajnik Irén vezette kórusa Petőfi Távolból című megzenésített verset énekelte, majd Csobolya József történelemtanár, helytörténész, közíró, költő ünnepi beszédében kiemelte: A mai napig nem tudjuk, hogy nagy költőnk pontosan hol született és hol van eltemetve. Ugyanakkor közismert, hogy 1847 nyarán több napos körutazást tett az akkori Felső-Magyarországon, érintve Ungvárt, Munkácsot és Beregszászt is. Beregszászba július 12-én Munkácsról érkezett, szekéren. Állítólag Gát és Beregszász között írta a Meleg dél van című versét, majd az Oroszlán Szállóban szállt meg, amelynek falán 1987-től kerámiatábla hirdeti ottjártának emlékét. Beregszászból Badalóba ment, ahol a mindenki által ismert Tisza című versét írta.

Petőfi Sándor beregszászi szobra Körösényi Tamás nyíregyházi szobrászművész alkotása 1991. március 15-én avatták fel a beregszásziak, amely azóta több vandál támadás célpontja volt. Még a felavatás évében egy Volodimir Dankanics nevű „bukott milicista” vasrúddal letörte a szobor kezét, ami miatt magasabb talapzatra tették. Azóta többször is leöntötték Petőfi szobrát festékkel, gatyát húztak a fejére stb. A szobor mára a beregszászi magyarság sorsának jelképévé vált – mondta Csobolya József tanár úr, aki elszavalta a költő A nép nevében című versét.

A megemlékezés végén Petőfi Sándor szobrának talapzatán elhelyezték koszorúikat és virágaikat a jelenlévők, majd elénekelték a Szózatot.