Vasárnapi üzenet

„Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó.” (Lk 9,29)

Jézus imádkozik. Lukács evangéliumában a színeváltozás jelenete egy mélyen imádságos légkörből fakad. De Jézus életének összes mozzanatát mintegy a Lélek fuvallata kíséri, ő az, aki vezeti minden tevékenységében. Jézus imádkozik, amikor megkeresztelkedik a Jordánban, párbeszédet folytat az Atyával, mielőtt legfontosabb döntéseit meghozza, gyakran visszavonul a magányba imádkozni, közbenjáró imát mond Péterért, aki nem sokkal később megtagadja őt. Ez vigasztaló: jó tudni, hogy Jézus imádkozik értünk, imádkozik értem, imádkozik valamennyiünkért, hogy hitünk meg ne fogyatkozzon.

A Messiásnak még a halálát is imádságos légkör veszi körül, olyannyira, hogy a kínszenvedés óráit meglepő nyugalom jellemzi: Jézus vigasztalja az asszonyokat, imádkozik megfeszítőiért, meg­ígéri a paradicsomot a bűnbánó gonosztevőnek, és halála pillanatában azt mondja: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46).

Lukács evangéliumában találjuk a tanítványok kérését is, akik szeretnék, ha Jézus megtanítaná őket imádkozni: „Uram, taníts meg bennünket imádkozni!” (Lk 11,1). Ez a kérés egy hosszú tanítást vált ki, amellyel Jézus elmagyarázza övéinek, milyen szavakkal és érzelmekkel kell Istenhez fordulniuk.

Ennek a tanításnak az első része épp a Miatyánk. Így imádkozzatok: „Atyánk, aki a mennyekben vagy.” „Atyánk”: annyira gyönyörű ez a szó! Egész imánk folyamán ennél az egy szónál időzhetünk: „Atyánk.” És érezhetjük, hogy atyánk van: nem gazdánk, nem mostohaapánk, nem, apánk! A keresztény ember úgy fordul Istenhez, hogy mindenekelőtt úgy hívja: „Atyám.”

Jézus megérteti, hogy Isten mindig válaszol, hogy egyetlen ima sem marad meghallgatás nélkül. Miért? Mert ő Atya, és nem feledkezik meg szenvedő gyermekeiről.

Biztosak lehetünk benne, hogy Isten válaszolni fog. Az egyetlen bizonytalanságot az idő okozza, de ne kételkedjünk abban, hogy ő válaszolni fog. Elképzelhető, hogy életünk végéig kell kérlelnünk, de ő válaszolni fog. Megígérte nekünk: ő nem olyan apa, aki kígyót ad hal helyett. Nincs semmi biztosabb: a boldogság vágya, melyet mindannyian szívünkben hordozunk, egy napon beteljesedik. Jézus azt mondja: „Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá?” (Lk 18,7). Az ima megváltoztatja a valóságot, ezt ne felejtsük el! Vagy megváltoztatja a dolgokat, vagy megváltoztatja a szívünket, de mindig változást hoz! Az imádkozás mostantól győzelem a magányon és a kétségbeesésen. Mintha a teremtés minden részletét egy olyan történelem ernyedtségében látnánk rajzani, melynek néha nem látjuk az értelmét. De mozgásban vagyunk, úton vagyunk, és mi van minden út végén? Az imádság végén, az imával töltött idő végén, az élet végén mi van? Egy Atya van, aki tárt karokkal vár mindent és mindenkit. Nézzünk erre az Atyára!

Ferenc pápa beszédei és írásai