Téli úthelyzet a Beregszászi járásban
A Beregszászi járáson három országos jelentőségű útvonal fut át: a Munkács–Beregszász–Tiszaújlak, a Munkács–Beregszász–Asztély (a kettő a Vérke-parti városig ugyanaz, s csak ott ágaznak kétfelé), valamint a Jánosi– Bátyú–Nagydobrony–Csap főút. Ezek mellett pedig tizenegy megyei és tizennyolc járási jelentőségű útvonal szeli át a közigazgatási egységet, az úthálózat hossza pedig 320 km-t tesz ki.S mindezek mellett még kommunális utak sokasága fut végig a községek házai között. De kik, miként, milyen eredménnyel tisztítják meg a hótól az útburkolatokat? – fordultam e kérdésekkel Petruska Istvánhoz, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökéhez.
– Az országos jelentőségű útvonalakat az Ukrán Állami Útkarbantartó Vállalat, a megyei jelentőségű utakat a megyei állami adminisztráció, a járási jelentőségű útvonalakat pedig a járási állami közigazgatási hivatal takaríttatja, míg a kommunális utakat a községek polgármesteri hivatalainak kell letisztíttatniuk – fejti ki beszélgetőtársam. – A megyei adminisztráció a Munkácsi Útkarbantartó Vállalattal végezteti el a munkálatokat, mi pedig decemberben a Zakarpattyaaszfalt céggel kötöttünk szerződést a járási jelentőségű utak téli karbantartására. Míg a polgármesteri hivataloknak szintén szerződéseket kell kötniük útkarbantartó vállalatokkal a községi utcák letisztítására. A cégeknek vannak komplex hókotró és sószóró gépeik is, de hóekékkel felszerelt traktoraik is, ám az utóbbiakkal csak letolják a havat az utakról, de nem sózzák le azokat. Egyébként a mostani télen először szórják az utakat sóval a korábbi, só-homok keverékkel való leszórásuk helyett. S itt jegyezném meg, hogy a só azokon az útvonalakon fejti ki legjobban a hatását, melyeken nagyobb a forgalom, mert minél több gépjármű halad végig az utakon, a kerekeikkel annál jobban széttúrják a felolvasztott, kásás havat. Például a Munkács–Beregszász útszakaszon a jelentősebb forgalom következtében jobban „dolgozik” a só, mint a kevesebb jármű által járt Beregszász–Remete úton.
Mint a járási állami közigazgatás elnöke tájékoztat róla, a 320 kilométeres úthálózatból 200 kilométernyi útról egyrészt le is kotorják a havat, másrészt le is sózzák azokat, s mindegyik főutat a kellő mértékben le tudják tisztítani. Mintegy 50-60 kilométernyi útról viszont csak a havat tolják le, úgy 80 kilométernyi útra pedig nem jutottak el a gépek, mert nincs pénz a takarításukra. A Zakarpattyaaszfalt cég gépparkja lehetővé tenné a nagyobb mértékű úttisztítást, hogy a mellékutak mindegyikét letakarítsák, illetve jobban takarítsák, ám a járási adminisztrációnak egyelőre nem telik rá, hogy pénzt fordítson e munkálatok elvégeztetésére. A járási költségvetésből decembertől mostanáig (a riport január 24-én készült – L. M.) úgy 100 ezer hrivnyát tudtak elkülöníteni hókotrásra és sózásra.
– Vannak-e tartalékaik a további úttisztításokra? Tudnának-e több pénzt elkülöníteni az útvonalak takarítására, azokéra is, ahol a hókotrást sem tudták elvégeztetni?
– Vannak tartalékaink, de még csak január vége van, be kell osztanunk a pénzünket, hogy a havas időszak végéig jussanak összegek a hókotrásra, a sózásra, és gondolnunk kell váratlan eshetőségekre is. Ha például most mindenütt tökéletesen letisztíttatnánk minden utat, később pedig jönne egy akkora havazás, hogy egyméternyi hó esne rájuk, s a gépeknek ki kellene menniük minden útvonalra, hogy letakarítsák azokat, nem jutna pénz a munkálatok elvégeztetésére. Az időjárás változékonysága is gondokat okoz. A havazások után olvadás jön, majd következik a visszafagyás, a jegesedés, emiatt pedig nehéz szárazon tartani az utakat, s a jegesedések következtében többször is kell sózni, kotorni az útvonalakat, ami többletkiadásokkal jár.
– Miként lehet kijönni gépjárművel azokról a településekről, illetve bejutni oda, ahonnan és ahová vezető utakról nem tudják letolni a havat?
– Az odavezető utak sem járhatatlanok, a gépjárművek a kerekeikkel nyomot olvasztottak a hóba.
Több pénzre lenne szükségünk, hogy nagyobb mértékben tudjuk letisztíttatni az útjainkat. Most nincs elegendő pénzeszközünk, de remélem, hogy jövőre nagyobb összeg áll majd a rendelkezésünkre, s így egyrészt vásárolhatunk is gépeket, másrészt több pénzt is fizethetünk majd valamelyik útkarbantartó cégnek az úthálózat tökéletesebb letisztíttatására.
– Milyen esetben tudnának gépeket venni?
– A járási költségvetés túlteljesítése esetén jutna pénz a saját gépek vásárlására.
– Végezetül szóljunk pár szót a községek kommunális útjairól. Mennyire vannak azok letisztítva?
– Nagyon kis százalékban.
– A polgármesterek hanyagsága, vagy a polgármesteri hivatalok szűkös anyagi kerete miatt?
– Van, ahol a polgármesterek ügyetlensége, és van, ahol a községi tanácsok pénzhiánya következtében…
Mindezek fényében valóban csak abban reménykedhetünk, hogy eljön az az idő, amikor a járási közigazgatás, illetve a községi tanácsok több pénz fölött rendelkezhetnek majd. Ehhez azonban átfogó reformokra és gazdasági növekedésre lenne szükség – fűzhetjük hozzá az elhangzottakhoz.
L. M.