Kárpátalja anno: a salánki pásztor legendája

A Kárpátalja anno sorozatban legutóbb a nagyszőlősi járási Verbőc legendájával ismerkedhettünk meg. Ezúttal a szomszédos település, Salánk egyik mondáját olvashatjuk el. A történet A Hömlöc lábánál című könyvben található meg, melyet György Horváth László és Lajos Mihály írt. Id. Kalanics János nyomán Gergely Judit mesélte el  a könyv szerzőinek a salánki pásztor esetét.

„A salánki hegyen, a Hömlöcön a pásztor cigány szokott lenni. Most éppen egy magyar legény volt, de olyan volt éppen, mint egy cigány, csúf cigányjelek voltak rajta. Fekete vót a haja, a szemöldöke, mindene, és szabadulni akart a jegyeitől, merthogy ő nem cigány. Marokszám tépte ki magából a fekete szőrt, bokorgyökérrel és hajadonfővel szőjkítette a haját és bajszát, marta le magáról a cigányjeleket, de azok helyett ismét fekete jelek nőttek vissza rá.

Sohasem tudta volna meg, hogy a fekete jegyek az ő bűneinek jegyei, ha nem látja meg a Hömlöcön a keresztet. Kíváncsiságból odament és ott a kereszt alatt megállt. Mikor felnézett, akkor a földbe gyökerezett a lába. A kereszten egy fehér bárány volt megfeszítve, és az ő rút jelei szállottak át rá. Ahogy a bárány feketedett a cigányjelektől, úgy tisztult meg a pásztor és lett makulátlan.

Más is elviheti oda a jeleit, mert a kereszt és a Bárány mindig ott van a salánki hegytetőn.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma