Kárpátaljai vállalkozások: Bogár Divat Hagyományőrző Hímződe és Varroda

Az elmúlt években több ezren hagyták el Kárpátalját, s mentek külföldre a jobb és élhetőbb élet reményében, vagy azért, hogy vendégmunkásként megkeressék az itthon maradottak számára a kenyeret.

Így vagy úgy, mindenképpen veszteség a távollétük. Szakemberek, mesterek, segédmunkások, pályakezdő fiatalok; s nem utolsó sorban családapák és anyák, gyermekek és testvérek kerültek messze környezetüktől és otthonuktól.

Eme sötét képek között azonban felcsillan egy-egy reménysugár: azoknak a fiatal vállalkozóknak a példája, akik itthon próbálnak elindulni, megmaradni és fejlődni. Nem kevés bátorságra, kitartásra és erkölcsi, anyagi támogatásra lesz szükségük a jelenben és a jövőben, hogy megvalósítsák álmaikat.

Most induló rovatunk őket hivatott bemutatni.

Célunk, hogy olyan példákkal szolgáljunk, amelyek kapaszkodót adhatnak másoknak is.

Elsőként a beregszászi Barna házaspárt, Györgyöt és Katalint (Bogit) ismerhetjük meg, akik többéves tervezgetés után tavaly vágtak bele hímzéssel és varrással foglalkozó vállalkozásukba, melynek a Bogár Divat Hagyományőrző Hímződe és Varroda nevet adták.

 

– Fiatalok vagytok. Éltetek már külföldön, s maradhattatok volna az anyaországban vagy választhattátok volna a világ bármelyik pontját. Ti mégis hazajöttetek Kárpátaljára, itt alapítottatok családot, s indítottátok el vállalkozásotokat. Lokálpatrióták vagytok vagy egyszerűen csak őrültek?

Gyuri: – Szeretjük Kárpátalját. Mind a ketten itt nőttünk fel, itt él a családunk és a barátaink zöme. Jómagam beregszászi születésű vagyok, és az érettségit követően pont azért választottam egy helyi felsőoktatási intézményt, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, mert itthon akartam maradni.

Bogi: – Én aknaszlatinai vagyok és Gyurihoz hasonló okokból kerültem a beregszászi főiskolára.

 

– Milyen szakot választottatok?

Gyuri: – Újságírónak vagy testnevelő tanárnak készültem, ám ilyen szakok nem voltak Beregszászban. Ezért könyvvitel és auditálás szakra mentem, amely akkor új képzési lehetőségként jelent meg a főiskolán. 2013-ban vettem kézbe a diplomámat. A főiskolai évek alatt műsorvezetőként aktívan bekapcsolódtam a Pulzus Rádió munkájába. Ezt a tevékenységet a mai napig űzöm.

Bogi: – A főiskolán a biológia szakot választottam. Első éves voltam, amikor Gyurival egy kézilabda edzésen megismerkedtem. Azóta egy pár vagyunk.

– Friss diplomásként milyen terveitek voltak?

Gyuri: – Egy évvel korábban végeztem, mint Bogi. Ezalatt az idő alatt a Pulzus Rádióban dolgoztam, illetve próbáltam megtalálni a helyem. Miután Bogi is megkapta a diplomáját, Magyarországon próbáltunk szerencsét. Budapestre mentünk, ahol előbb egy családi vállalkozásban dolgoztunk. Később a Magyar Cserkészszövetségnél kaptam munkát, majd jött a Petőfi-program, melyre Bogival mind a ketten sikeresen pályáztunk.

 

– Azok kedvéért, akik nem ismerik ezt a programot, mondjuk el, hogy mit tartalmaz!

Gyuri: – 2015-ben indította el a Petőfi-programot a magyar állam azzal a céllal, hogy a szórványterületeken élő magyar közösségeket megerősítse. Fiatalok jelentkezhettek erre a kilenc hónapos programra, hogy munkájukkal segítsék a külhoni magyar szervezeteket. Így2015 szeptemberétől Erdélybe kerültünk

Bogi: – Gyurival  Hunyadi megye más-más településén dolgoztunk. Száz kilométer választott el bennünket egymástól; ám olyan jó volt a tömegközlekedés, hogy gyakran tudtunk találkozni. Számos közös programot szerveztünk az ottani magyaroknak.

 

– Mi történt a kilenc hónap letelte után?

Gyuri: – Ismét pályáztunk. Ezúttal csak Bogi nyerte meg. Visszamehetett oda, ahol korábban is volt. Úgy döntöttünk, hogy együtt utazunk ki. Előtte, 2016 nyarán összeházasodtunk.

Bogi: – Újabb kilenc hónapot töltöttünk el Erdélyben. Ott tudtuk meg, hogy gyermekünk lesz. A várandósság teljes ideje alatt Erdélyben tartózkodtunk, ott jártam vizsgálatokra is. Júliusra vártuk a babát, úgy gondoltuk, hogy addigra pont befejeződik a Petőfi-programos tevékenységem.

Június 21–23. között a program zárásaként részt kellett vennünk egy budapesti konferencián. Az első napon még ott voltam, megtartottam a beszámolót, másnap pedig megszületett a lányunk, Kincső.

 

– Új szakasz kezdődött az életetekben. Milyen döntéseket kellett meghoznotok?

Gyuri: – Kincső születésével lezárult egy fejezet az életünkben. Már nem utazgathattunk kedvünkre, le kellett telepednünk. Azt is el kellett döntenünk, hogy ezt hol tesszük meg. Számos lehetőségünk lett volna Magyarországon, ám Kárpátalját választottuk, s az egyhetes lányunkkal hazajöttünk Beregszászba. A szüleimhez költöztünk, miközben hozzáláttunk a saját családi házunk felépítéséhez.

– S akkor el is érkeztünk a vállalkozásotok történetéhez…

Bogi: – Már úgy jöttünk haza Kincsővel, hogy kész tervünk volt: hímző-varró vállalkozást akartunk nyitni.

Gyermekkoromtól érdekeltek a hagyományőrző dolgok: hímzés, varrás, néptánc, népdalok. A nagymamám megtanított hímezni, horgolni; anyukámtól pedig próbáltam elsajátítani a kötés technikáját. Emellett varrni is megtanultam. Főiskolás koromban is hímeztem népi motívumokat: nyakkendőre, ruhára varrtam mintát. Ruhát is készítettem magamnak és a húgaimnak. Aztán Erdélyben az időseknek tartottam kézműves foglalkozásokat. Sokat tanultam tőlük, megismertem annak a térségnek a motívumait. Emellett kézzel szőttünk.

 

– Hogyan lett ebből vállalkozás?

Gyuri: – Sokat gondolkodtunk azon, hogy miként lehetne Bogi tehetségét kamatoztatni. Olyan vállalkozásba akartunk kezdeni, amilyen még nem volt Kárpátalján. Így jutottunk el a gépi hímzés ötletéhez. Beleástuk magunkat a témába. Tájékozódtunk, hogy milyen gépet érdemes megvásárolni. Mire hazajöttünk Kárpátaljára, már tudtuk, hogy mit akarunk.

 

– Hol vettétek meg a gépet?

Gyuri: – Több ország kínálatát is megnéztük, végül aztűnt a legegyszerűbbnek, ha Ukrajnában vásároljuk meg a gépet. Épp akkoriban hirdették meg az Egán Ede vállalkozásfejlesztési programot, amelyre mi is sikeresen pályáztunk. Így az a gép kerülhetett hozzánk, melyet a leginkább szerettünk volna.

Egy itteni cég lembergi lerakatából hoztuk el 2018 januárjában a mosógép nagyságú dobozba becsomagolt szerkezetet. Itthon kibontottuk és rögtön ki is próbáltuk a masinát.

 

– Hogyan működik egy hímzőgép?

Gyuri: – A gép önállóan is képes számos hímzést elkészíteni, ám számítógéppel összekapcsova bármilyen mintát ki tud hímezni. Percenként ezer öltést végez el. Feltöltjük a számítógépbe az adott rajzot vagy szöveget, megszerkesztjük, s indulhat a hímzés. Ehhez speciális hímző-tervező szoftvert is szükséges volt telepíteni.

 

– Ilyen egyszerű?

Gyuri: – Azért nem ennyire könnyű. Össze kell hangolni az anyagot, hímzőcérnát, a szálfeszességet, a tűt, a hímzés sebességét. Például selyem anyagra nem lehet nehéz cérnával hímezni. Ha nem jól készítjük elő a hímzést, az anyag ráncosodhat, vagy a hímzés nem lesz tökéletes. Ezért használunk a hímzés alá segédanyagot, úgynevezett vetexet, ami tartást ad az anyagnak.

– Honnan szerzitek be a szükséges anyagot, cérnát?

Bogi: – Eleinte Beregszászban próbálkoztunk, ám rájöttünk, hogy nem kifizetődő. Ezután tovább keresgéltünk. Ma már Ungváron vagy Lembergben vesszük meg az alapanyagot, valamint interneten is tudunk rendelni az ország több boltjából. Lembergben komoly szerelőműhely és szaktanácsadás is működik.

 

– Mi a vállalkozásotok mottója?

Gyuri: – Bogár Divat, a hímzés úttörője! Inkább kevesebb munkát vállalunk el, de azt igyekszünk minőségesen elvégezni. Családi szűrőn megy át minden termékünk. Olyat nem adunk ki a kezünkből, amelyet mi magunk nem szívesen vennénk fel vagy fogadnánk el. Emiatt több munkába kerül egy-egy darab elkészítése.

 

– A vállalkozásotoknak neve is van: Bogár Divat Hagyományőrző Hímződe és Varroda. Miért pont ez?

Gyuri: – A bogár Bogi nevéből származik: gyermekkorában gyakran hívták katicabogárnak. Ez köszön vissza a logónkban is, amelyen egy katicabogár ül a tűbe fűzött cérnán. Közel 27 logóötlet készült el Balogh Istvánnak köszönhetően, míg megtaláltuk a befutót.

Azt akartuk, hogy a logó tükrözze a vállalkozásunk tartalmát. Nemcsak hímzünk, a szabás-varrás is hozzátartozik a profilunkhoz.

– Miket készíttek?

Gyuri: – Egyenruhákat, párnákat, takarókat, tarisznyákat varrunk, hímzünk, alkalmi ruhát is készítünk, illetve felvarrók, egyensapkák, pólók hímzésével is foglalkozunk. A termékeknél igyekszünk a népi motívumokat használni. Ezért is szerepel a nevünkben a hagyományőrző kifejezés.

 

– Hogyan reklámozzátok magatokat?

Gyuri: – A kezdő vállalkozók – többnyire anyagi okokból – keveset fordítanak a reklámra. Mi más okból nem reklámoztuk magunkat: nem akartuk, hogy az első időben a beérkezett felkéréseknek ne tudjunk eleget tenni. A vállalkozás mellett mind a ketten dolgozunk, emellett építkezünk és a lányunk is kicsi még. Nem akartuk túlvállalni magunkat. Kezdetben éppen elég volt, hogy a rokonok, ismerősök tovább adták a hírünket. Három hónappal ezelőtt készítettük el a Facebook-oldalunkat.

– Említetted, hogy más munkátok is van.

Gyuri: – Több lábon állunk. Továbbra is részt veszek a Pulzus Rádió munkájában műsorvezetőként. Emellett a beregszászi Kálvin-kollégium vendégszállás részlegét menedzselem. A Magyar Cserkészszövetség elindított egy csapatmentor-hálózatot, amelyben a kárpátaljai régiófelelős vagyok. Továbbá részt veszek egy másik vállalkozásban, a Kaptár elnevezésű lézerharc és paintball szabadidős szolgáltatásban, amelyet a barátaimmal viszünk.

Bogi: – A hímzés és a babázás mellett a Rákóczi-főiskola Szakképző Intézetében dolgozom biológusként és laboránsként, valamint magiszteri képzésen veszek részt.

 

 

– Milyen terveitek vannak?

Gyuri: – Szeretnénk bővíteni az eszköztárunkat, ám egyelőre az összes hasznunkat visszaforgatjuk a vállalkozásunkba. Mégis úgy érezzük, hogy megérte belevágni. Itthon vagyunk, azzal foglalkozunk, amit szeretünk.

 

– Mit üzentek a kárpátaljai fiataloknak?

Gyuri: – Ragaszkodjanak az elveikhez. Merjenek nagyot álmodni, majd realizálják a terveiket, s fogadják el a támogatásokat. Sokszor olyan lehetőség jön, amelyre először nem is számítanak, ám az első lépést nekik kell megtenni. Ha elbuknak, álljanak fel és tanuljanak belőle. Az ember érzi azt, ha áldás kíséri a munkáját, ilyenkor könnyű ezen az úton elindulni.

Bogi: – Fontos, hogy ne álljanak meg az első problémánál, s ne ijedjenek meg. Mi hallgattunk arra a vállalkozóra, aki azt mondta, hogy nem baj, ha nem sikerül az első vagy a második próbálkozásunk. Majd sikerül a harmadik, vagy a negyedik. A fogadalomtételhez és a kezdéshez pedig nem kell megvárni az új évet, bármikor belevághatunk az álmaink megvalósításába. Ugyanakkor tudjuk azt, hogy befektetett munka és idő nélkül nincs gyümölcsöző vállalkozás.

 

– Gratulálok a vállalkozásotokhoz! Isten áldását kívánom rátok és a munkátokra!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma