Kárpátaljai vállalkozások: az Ilosvay Mária Cukrászat

Állítólag a világ első tortáját még az ókorban, Nagy Sándor uralkodása alatt, a szúzai menyegzőre készítették el. A gabonából, mandulából, dióból és szárított gyümölcsdarabkákból készített mézes tésztát ánizsos, kecsketúrós, mézes krémmel töltötték meg, majd mézbe mártott rózsaszirmokkal és fehér mandulával díszítették.

Azóta hosszú utat tett meg a „tortaevolúció”, ami még mindig tart. Újabb és újabb tortacsodák látnak napvilágot, melyek nemcsak a szemet gyönyörködtetik, hanem az ízlelőbimbókat is új élményben részesítik.

A kárpátaljaiak is édesszájúak, egy-egy ünnep elképzelhetetlen torta vagy sütemény nélkül. Éppen ezért szinte minden településre jut egy házi cukrász.

A beregszásziak jól ismerik Ilosvay Máriát, aki tíz éve foglalkozik sütemények, torták sütésével. Korábban már készítettem vele riportot (itt olvasható el), igaz akkor népes családjáról kérdeztem, most azonban nem a családanyát, hanem a cukrászt kerestem fel.

Ismerjük meg az Ilosvay Mária Cukrászatot!

 

– Gyermekkorodban otthon, Beregdédában, mennyire volt jellemző a sütemény a családi asztalon?

– Minden hétvégén sütöttünk valamit. Nem tortát, hanem egyszerű házi süteményt, amit mifelénk kalácsnak hívtak. Számtalanszor elkészítettük például a paraszttúróst. Falun laktunk, mindig volt a háznál túró, tojás és egyéb hozzávaló. Nemrég megkérdezték tőlem, hogy meg tudnám-e sütni a Rákóczi-túróst. Utánanéztem a receptjének, meg is kóstoltam Magyarországon egy cukrászdában a süteményt. Rájöttem, hogy tulajdonképpen ugyanaz, mint a mi házi túrósunk. Sőt, azt kell mondanom, hogy jobban tetszett a miénk, mint a bolti.

– Talán a hozzávalók eredete miatt.

– Így igaz. A tejföl, a tej, a tojás, a túró egyenesen faluról, a termelőktől érkezik a konyhánkba. Ettől válnak a termékeink kézműves áruvá. Egy időben tyúkot is tartottunk, hogy saját tojásunk legyen, ám nem tudtuk összeegyeztetni a gyermeknevelést, a sütést és az állattartást.

 

– Ha már szóba hoztad a gyerekeket, miután férjhez mentél és családod lett, nekik is sütöttél?

– Amikor kicsik voltak a gyermekeink, az idő- és energiahiány miatt háttérbe szorult a sütés. A tűz azonban nem aludt ki bennem, csak kellett egy szikra, ami lángra lobbantotta.

– Mi volt ez a szikra?

– Tíz évvel ezelőtt egy németországi önkéntes lány vendégeskedett nálunk. A születésnapjára a gyermekeim szerették volna meglepni valamilyen különleges ajándékkal. Kitalálták, hogy süssek egy tortát. Akkor jött divatba a fondant bevonatú torta. Beszereztük az alapanyagot és éjszaka, amíg az önkéntesünk aludt, elkészítettük a tortáját. Nagy örömet szereztünk vele neki.

Visszanézve az akkor készült képet, nagyon kezdetlegesnek tűnik a torta, de azzal indult a süteményes tevékenységem.

– Hogy ment híre a sütési tudományodnak?

– Szájról szájra terjedt el. A gyermekeim barátainak, cserkésztársainak készítettem eleinte. Aztán felkértek, hogy süssem meg a cserkészek farsangi báljára az ünnepi tortát. Ennek meg is maradt a hagyománya a mai napig. A torta mellett muffin és házi sütemények sütését is vállaltam verébavatóra, születésnapra, esküvőre. Túrós, mákos tészták, zserbó, kijevi torta és orchidea szelet. Ezek voltak a legnépszerűbbek.

Majd hét évvel ezelőtt jött az első felkérés egy mennyasszonyi tortára.

 

– Amellyel feljebb léptél a cukrászok ranglistáján…

– Félve vállaltam el az első esküvői megbízást. Ugyanakkor nagy élményt jelentett számomra. Fehér alapon barna motívumokkal díszített torta volt. Sok-sok motívumot kellett kivágnom hozzá. Bonyolult folyamat volt, ám minden percét élveztem. Akkor éreztem azt először, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom.

 

– Milyen kihívásokkal találkoztál az eddigi tevékenységed alatt?

– Oscar-szobortól kezdve a filmtekercsen, mesefigurákon és virágokon át a focimezig sokféle megrendelésem volt az évek során. Nemet még sohasem mondtam. Eleinte nehezebben ment a figurák megformázása, de egyre inkább belejöttem.

 

– Hogyan tudod magad képezni?

– Rendszeresen részt veszek magyarországi tanfolyamokon. Ezeknek borsos ára van, de megéri, hiszen rengeteget tanulok egy-egy ilyen alkalommal. Bizonyára Ukrajnában is vannak képzések, ám a nyelvi hiányosságom miatt ezek számomra nem megfelelőek. Pedig úgy látom, hogy az ukrán cukrászok igen ügyesek, érdemes lenne tőlük tanulni.

 

– Milyen technikai fejlődésre volt szükséged, hogy elkészítsd a süteményeket?

– Számtalan eszközt – szaggatóformákat, tálakat, tepsiket, nyújtókat, tejszíncsöveket, mézeskalácsformákat – kellett beszereznem. A mai napig havonta veszek valamilyen eszközt. Mindig találok valami újat, nélkülözhetetlent.

– Nemcsak az eszközökben, a tortákban is mindig van újabb, divatosabb. Az utóbbi években Kárpátalján a fondant bevonatú torták voltak a népszerűek.

– Legnagyobb örömömre kezdenek háttérbe szorulni. Nagyon szép tortákat lehet készíteni fondantból, csakhogy az emberek többsége nem szereti az ízét. Így viszont a sütemény nagy része kárba vész. A nagyobbik fiunknak az volt a kérése, hogy az esküvőjükön „pucér” torta legyen, azaz fondant nélküli. Eleinte elleneztem az ötletét, arra gondoltam, hogy cukrászként nem járattathatom le magam egy egyszerű krémes tortával. Végül mégiscsak az lett. Heni lányunknak nyáron lesz a lakodalma, ő sem szeretne rajta marcipánt.

 

– Mi az, ami a cukrászvilágban külföldön már trendi, nálunk azonban még nem terjedt el?

– A fondant helyét egyre inkább az öntött glazúrtorták váltják fel. Ezek is nagyon finomak, szépek és egyediek, csak nálunk még idegenkednek tőlük.

– Már sokat beszéltünk a tortákról és a süteményekről, amelyeket megrendelésre készítesz. Hogyan lett ebből az itthoni tevékenységből Ilosvay Mária Cukrászat?

– Három évvel ezelőtt, amikor bekapcsolódtunk a beregszászi karácsonyi vásárba, kitaláltunk magunknak egy nevet. Ilosvay Mária Cukrászat. Az volt az álmunk, hogy igazi karácsonyi hangulat legyen a sétálóutcán felállított standok között. Sajnos még nem sikerült megvalósítani. Azért mi próbálkozunk. Karácsony előtt felállítjuk a sátrat a téren, feldíszítjük és frissen sült házi süteményekkel, sült gesztenyével, forralt borral, mézeskaláccsal várjuk a betérőket.

Ehhez jött tavaly nyáron egy újabb projekt: beszereztünk egy fagylaltgépet és egy fagylaltos kocsit, így saját készítésű fagyit kínáltunk a járókelőknek. Több mázsa gyümölcsöt használtunk fel hozzá. Emellett nálunk lehetett diabetikus fagyit is kapni, ami igazán ritkaság Kárpátalján.

Ma már saját logónk van, ezt feltüntettük a fagylaltos kocsin, a Facebook-oldalunkon, valamint a tortadobozainkon.

– Hogyan tudnátok még tovább fejlődni?

– Nagyon szeretnénk saját cukrászdát nyitni a városban. Sajnos egyelőre nincs rá anyagi lehetőségünk, hogy helyiséget vásároljunk vagy béreljünk. Ha egyszer valóra válik az álmunk, akkor lesz Beregszászban egy családias, hangulatos cukrászda, ahová bárki betérhet majd, aki szereti az édességet, a meghittséget. Jó úton haladunk efelé.

 

– A városban és a járásban már számos cukrászda, cukrászat működik. Mitől más a tiétek?

– A mi süteményeink minőségi alapanyagokból, itthon, a konyhánkban és a műhelyünkben készülnek. A család valamennyi tagja besegít a munkában. A férjem, Attila a beszerzésben és a kiszállításban; a gyerekek pedig díszítenek, csomagolnak, kéz alá adják a hozzávalókat. Egy-egy szombati esküvő előtt végigdolgozzuk az éjszakát.

– Megfordult már a fejedben, hogy abbahagyod a cukrászatot?

– Néha igen. Időnként ugyanis túlvállalom magam, mert képtelen vagyok nemet mondani. Abbahagyni mégsem fogom. Nekem ez nem munka, ez önkifejezés, kedvtelés.

 

– Isten áldását kívánom hozzá! Köszönöm a beszélgetést!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma