Fordítás vagy ferdítés Beregszász története a város honlapján?

A magyarokra nézve negatív, hazugságokkal és csúsztatásokkal teli várostörténeti ismertető van közzétéve Beregszász város hivatalos honlapján!

Aki nem hiszi, nézze meg saját szemével:
http://www.beregszasz.bereg.net.ua/hun/index.php?option=com_content&view=article&id=49:beregszasz-toertenelme&catid=39:beregszaszrol&Itemid=70

 

Az Internet segítségével ma már bárki bármilyen információ, adat vagy hír birtokába juthat. Ha például rákeresünk a neten arra, hogy „Beregszász” a találatok listájában elsők között találjuk a város hivatalos honlapját, mely három nyelven érhető el: magyarul, ukránul és angolul. A honlapon többek között „Beregszász történelmé” -re is rá lehet klikkelni, hogy megismerhessük a település történetét. A tartalmak a különböző nyelveken eltérnek egymástól. A honlap magyar nyelvű változatán azonban olyan elferdített történeti bemutatás található a városról – persze hivatkozások nélkül – amely a szovjet idők történelemszemléletét idézi, negatív képet festve magyarságunkról és a magyar történelemről!
Azon már nem csodálkozunk, hogy az ukrán sajtó oldalain szinte mindennapossá váltak azok az írások, melyek a magyarokra nézve negatívak és elferdítik történelmünket, de az, hogy a legmagyarabb város honlapján, magyar nyelven is ilyeneket lehet olvasni, az megdöbbentő. Felmerül persze a kérdés, hogy hogyan kerülhetett egy ilyen történeti bemutató egy olyan város honlapjára, ahol a polgármester maga is magyarnak vallja magát és az egyik meghatározó magyar érdeket képviselő szervezet vezetőjeként tartják számon.
Hogy ki a felelős a honlap tartalmán megjelenő információkért, azt nem tudni, mindenestre sajnálatos és szégyenletes, hogy a honlapra tévedő külföldi vagy kárpátaljai olvasó a város múltjáról olyanokat olvashat, hogy „1938-ban a bevonuló magyar „horthysta” csapatok megszállták a várost és a területet, és a Vörös Hadseregnek köszönhetően sikerült megszabadulni a horthysta megszállás alól…..”
Tudni kell, hogy számos történész foglakozott a város múltjával, akik hiteles és korrekt képet festettek Beregszász történetéről, pl. lehetett volna rájuk hivatkozni, esetleg felkérni egy történészt, hogy írja meg a honlapra ezt a részt hiteles forrásokra alapozva. A nevezett magyarságszervezet – az UMDSZ – vezetésében is van doktori fokozattal rendelkező történész, aki kellene, hogy értsen a témához (hisz brosúrája is jelent meg a város történetével kapcsolatosan!), a városban működő II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának is van történelem tanszéke, s egy ilyen felkérésre nyilván nem mondtak volna nemet. Esetleg fel lehetett volna kérni az UMDSZ által kezdeményezett és létrehozott Ungvári Nemzeti Egyetemen működő magyar történelem szak professzorait, tanárait. Tehát számos megoldás kínálkozhatott volna ezen „csúfság” kiküszöbölésére, de nem így történt!

 

Az alábbiakban a honlapon található történeti írásból néhány idézetet tennénk közzé, a teljesség igénye nélkül kiegészítve azokat!

 

„1938. november 2-a után, az első bécsi döntést követően változás állt be, amikor Kárpátalja déli övezetébe, így Beregszászba is a magyar csapatok bevonultak. A többi kárpátaljai rész visszacsatolása 1938. március 15-18. között következett be.”

Kiegészítés: Nem 1938, hanem 1939 márciusában volt a magyar bevonulás! De Beregszász még a bécsi döntés értelmében visszakerült!

„Az ezt követő fél évtized ismét az itt élők számára,  a megpróbáltatások ideje volt.”

Kiegészítés: „Az első bécsi döntés után alig négy és fél hónappal Kárpátalja egész területe Magyarországhoz került. Az országgyarapodás öröme határtalan volt, de így érezte ezt az itteni magyarok jelentős része is.”
„Kárpátalja visszacsatolása után a vidéken ideiglenes katonai közigazgatást vezettek be. 1939. július 7-én a katonait polgári közigazgatás váltotta fel, amelynek élén kormányzói biztos állt, akit Horthy Miklós, Magyarország kormányzója nevezett ki. Ezt a posztot Perényi Zsigmond, majd Kozma Miklós egykori igazságügy miniszter, majd annak 1941 végén bekövetkezett halála után Tomcsányi Vilmos Pál titkos tanácsos, végül Vincze András nyugalmazott altábornagy töltötte be.”
„A magyar hatóságok ugyanakkor – különösen Teleki Pál kormányzása idején – sokat tettek a kárpátaljai nép életviszonyainak javításáért.”
forrás: http://www.karpatalja.com.ua/karpatalja/tortenelem.html

„A horthysták Beregszász mintegy 6000 lakosát internálták, elhurcolták koncentrációs táborokba, börtönökbe, kényszermunkára, közülük sokan nem is tértek vissza. Az újonnan berendezkedő adminisztráció sokszor nem volt tekintettel a lakosság nemzeti érzékenységére, az addig kialakult polgári demokratikus hagyományokra.”

Kiegészítés: „a szóban forgó személyek jelentős részben nem kárpátaljaiak, még csak nem is kizárólag magyarországiak voltak, hanem hontalanok, illetve úgynevezett „rendezetlen állampolgárságúak”, akik a második világháború forgatagában kerültek magyar területre, így Kárpátaljára is 1938–1940 során. Az országos akció során összegyűjtött mintegy 18-20 ezer főt 1941 nyarán adták át a németeknek, köztük sajnos olyan családokat is, akik emberöltők óta éltek e tájon. Amint a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (MAZSIHISZ) honlapján a tárgyalt eseményekről közölt ismertetőben olvasható, a zsidókat „tehervagonokban Kőrösmezőre, onnan pedig a német katonai ellenőrzési vonalon túlra” szállították. A továbbiakról így számol be a mazsihisz.hu: „a németek (SS), ukrán fegyveresek közreműködésével, augusztus 27–28-án Kamenec-Podolszkban, bomba-kráterek szélén, mintegy 14000 főt géppisztoly-sorozatokkal kivégeztek közülük”.
forrás: http://karpataljalap.net/cikkek/2012-04-20/magyar-kormanyzo-portreja-az-ungvari-feher-hazban.php

Az viszont szégyen, hogy a portálon közétett adatok között alig találunk információt arról, hogy a szovjetek 1944 novemberében „málenykij robotra” hurcolták el Kárpátalja és Beregszász magyar és német férfilakosságát, s kellő rehabilitációjuk máig nem történt meg. Ugyan benne van a deportálás, de nem „malenykij robot”-ként és nem 1944-nél!

„A levéltári okmányok bizonyítják, hogy csupán 1942-ben 472 katonaköteles nem jelent meg a bevonulási helyeken. Az emberek nem voltak hajlandók részt venni a védelmi létesítmények építésében a Kárpátokban. Átálltak a szovjet hadsereghez, partizánosztagokhoz csatlakoztak, megszöktek a fasiszta hadseregből és csatlakoztak az Ukrajna nyugati területein illegalitásban tevékenykedő gárdákhoz.”

„1944 szeptemberében indult meg a 4. Ukrán Front támadása az Észak-Keleti Kárpátokban. Beregszászt október 26-án szabadították fel, a varosért folyó harcban több mint 140 lövészhadosztály vett részt. Az, hogy a Vörös Hadsereg elérte Csap vonalát, ezzel ért véget a háború a mai Kárpátalja területén.”

Kiegészítés: a Vörös Hadsereg nem felszabadította, hanem megszállta a területet, legalábbis mi magyarok ezt így értelmezzük!!!!!

„A horthysta megszállás alóli felszabadítás után a szovjet front parancsnoksága sok segítséget nyújtott a városnak, saját készletéből utalva ki 9 tonna búzát és élelmiszert. A kommunisták szorgalmazták a vidék Szovjet Ukrajnával való egyesüléséért folyó mozgalmat.”

Kiegészítés: a város magyarsága soha nem vett részt olyan mozgalomban, mely a vidék Szovjet Ukrajnával való egyesülését támogatta volna!!!! Hangsúlyoznám, Horthy csapatait nem tekintette megszállónak egyetlen magyar sem!!!
A Szovjet-Ukrajnához való csatlakozást 1944. november 26-án a Pobeda moziban megtartott népi küldöttgyűlésen az NKVD fegyvereseinek jelenlétében fogadta el néhánytucat küldött, akik nem önszántukból tették ezt meg, és többségében nem magyarok voltak. A magyarok már csak azért sem vehettek részt rajta, mert ekkor, november 26-án már úton voltak Szolyva felé, hisz megkezdődött deportálásuk!

Az Internet tehát sok mindenre jó, számos információhoz juthatunk hozzá, de ezek „nem mindig állják ki az objektivitás próbáját”.

 

Az egyik online enciklopédia a következőket írja a történettudomány pártatlanságáról:

„Ahhoz hogy objektív képet kaphassunk a különböző történelmi események lefolyásáról, azt kell megállapítanunk, hogy a forrásaink valóban eredetiek-e vagy pedig hamisítványok. A narratív forrásoknál azt is meg kell állapítani, hogy azok szerzője, az események elbeszélője valóban az igazságot akarta-e közölni, vagy egyáltalán volt-e lehetősége arra, hogy valós információkhoz jusson az adott eseményről. Természetesen sokszor megtörténik, hogy a történelmi események feljegyzése nem objektív módon történik. A legtöbb esetben a narratív források csupán kísérletek a leírt események igazolására, magyarázatára, esetleg elferdítésére, a szerzőjük vagy a megbízója személyes érdekeitől függően.
Ezen kívül pedig a mai napig érvényes Napóleon azon állítása, miszerint a „történelmet mindig a győztesek írják”. Ez azt jelenti, hogy a történelemírásnak a legtöbb esetben célja van. Ezen célok közül pedig az egyik legfontosabb a propaganda.
A mai történészek fontos feladata, hogy egy bizonyos történelmi távlatból figyelve az eseményeket igyekezzenek a különböző források alapján objektíven rekonstruálni a múlt eseményeit”.
http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6rt%C3%A9nettudom%C3%A1ny

D.K.
Lehoczky Tivadar Intézet