Énekkari találkozó Ungváron
Több mint egy évtizede abból a célból rendezték meg az első kórustalálkozót Ungváron,hogy ez esemény által is alkalmat teremtsenek a kárpátaljai gyülekezet énekkarai számára az egymással találkozásra, hogy az ide ellátogatók az éneklés révén is együtt épüljenek a hitben, hiszen minden ének egy-egy imádságnak is felfogható. Az idei, immáron XI. rendezvénynek is az ungvári református templom adott otthont, összesen 26 énekkar vett részt az eseményen.
A találkozó kapcsán Héder János, a Kárpátaljai református Egyházkerület főjegyzője, az ungvári gyülekezet lelkipásztora elmondta, nagy öröm számára, hogy a Kárpátalján működő közel fél száz énekkarnak több mint a fele-munkájukat félretéve, nem számolva az idővel és a fáradtsággal-döntött úgy, hogy megméretteti magát és eljött idea már-már zarándokhelynek számító helyszínre. Bár az énekkarok fellépése nem versenyszerűen történik, de azért az elmúlt évek során kialakult köztük egyfajta egészséges rivalizálás, ami csak még színvonalasabbá teszi az eseményt. Az is örömteli, hogy a legtöbben kifejezetten erre az alkalomra készített fellépő ruhában állnak a nagyközönség elé, repertoárjukból nem hiányoznak a régi, hagyományos énekek és modernebb énekformák sem, illetve, hogy az énekeket kísérő hangszertár is egyre bővül.
A találkozót megnyitó Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke nyitóáhítatában elmondta, hogy mennyire fontos az Úr szolgálata az éneklés révén is, hiszen ez is azt bizonyítja, hogy mindnyájan Krisztushoz tartozunk.
Ezután következett az énekkarok fellépése. A kórusvezetők egy-két mondatban röviden bemutatták az énekkarokat, amelyek közül alighanem az 1770-ben alakult munkácsi református kórus tekinthet vissza a legrégebbi múltra, miközben a legfiatalabbnak a fél éve alakult eszenyi Emmanuel kórus számít. Legközelebb természetesen a megyeszékhelyről érkező kórusok jöttek, a legtávolabbi fellépők a viskiek voltak. A legnépesebbnek alighanem az eszenyi gyerekkórus számított, de őket is legalább akkora szeretettel fogadta a nagyközönség, mint a mindössze 3 fellépőből álló ungvári ukrán református gyülekezet énekegyüttesét. A férfikórusból és kamarakórusból álló beregszászi vegyeskar, az ungtarnóci asszonykórus, a mezővári felnőtt-és gyermekkórus, a bátyúi-újbátyúi felnőtt kórus és mások már amolyan visszatérőknek számítanak,de páldául a badalói, halábori, verbőci ánekkarok először vettek részt a találkozón. Rajtuk kívül fellépett még a szalókai felnőtt-és gyermekkórus, a nagygejőci férfikar, az izsnyétei ifjúsági és gyermekkórus, a kisgejőci Gyöngykaláris gyerekkórus, aberegrákosi, mezőgecsei, szürtei kórus, illetve a Kárpátalja legnagyobb gyülekezetéből érkező nagydobronyi református kórus.
A fellépések közé beiktatott szünetben az ungvári gyülekezet tagjai szeretetvendégségre invitáltak mindenkit a helyi parókia udvarára. Felemelő érzés volt a rendezvények második felét indító közös éneklés, amely során az énekkarok együttesen adták elő W. A. Mozart: Szólnék bár én anyanyelven című szerzeményét, illetve Gárdonyi Zoltán: Tartsd meg hazánkat, Isten című énekét.
A fellépők sorát záró szürtei református kórus előadása után Héder János köszönetet mondott mindenkinek az áldásokkal teli alkalomért, majd egy-egy szál virág kíséretében minden kórusvezető díszes emléklapot kapott az eseményen való részvételért. A résztvevők közösen el hitvalló imánkat, a 461-es dicséret első versét, majd nemzeti imánkat, a Himnuszt. Az alaklom zárásaként megkoszorúzták a templom előtt lévő kopjafát.