A nemzetért áldozatot kell vállalni
Munkácson, a podheringi emlékműnél tartotta központi megemlékezését nemzeti ünnepünk alkalmából a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) március 15-én.
Az 1848-49-es magyar szabadságharc kezdetének évfordulóján a megjelenteket a házigazdák nevében Gajdos Olga, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke, városi tanácsi képviselő köszöntötte, köztük Bacskai József ungvári magyar főkonzult, Tóth István beregszászi magyar főkonzult, Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, Lengyel Zoltánt, Munkács város polgármesterét, Michels Antal várpalánkai római katolikus plébánost, Taracközi Gerzson munkácsi református lelkipásztort és Ladiszlav Lecovicsot, a Kárpátaljai Ruszinok Szövetségének elnökét. Az ünnepségen nyíregyházi vendégek is részt vettek. Az ötvenfős delegációban a városvezetés küldöttei mellett többen ott voltak a Szent Imre katolikus gimnázium diákjai és a helyi cserkészcsapat tagjai közül.
A Szózat eléneklése után Tóth István beregszászi magyar főkonzul felolvasta a több száz fős ünneplő közönség előtt Orbán Viktor miniszterelnök levelét, amelyet a világban minden olyan rendezvényen felolvastak ezen a napon, ahol magyarok ünnepeltek. A magyar kormányfő egyebek mellett ezeket írta üzenetében: „Hosszú idő után most ismét felszabadultan köszönthetjük a tavaszt. Magyarország nagyot változott, és most a megújulás hónapjait éli. Sok még a teendőnk, örökségünk embert próbáló feladatok elé állított valamennyiünket. Voltak olyan teendőink, amelyekkel nem tudtunk és nem is akartunk várni. Megalapítottuk a nemzeti összetartozás napját, és lehetővé tettük a határon túl élő magyarok számára a magyar állampolgárság megszerzését a szülőhely elhagyása nélkül. Most tovább törlesztjük tartozásunkat a nemzet felé. Az új alkotmány, amelynek tervezetét a nemzeti ünnepen beterjesztjük, végre méltó helyen és méltó formában fogalmazza meg nemzeti hitvallásunkat, fejezi ki minden magyar ember összetartozását és Magyarország felelősségét a nemzet valamennyi tagja iránt.”
A továbbiakban a KMKSZ munkácsi nyugdíjasklubjának kórusa adott elő egy csokorra valót a szabadságharc nótáiból, majd Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke ünnepi beszédében arról szólt, hogyan kell helyesen ünnepelni nemzeti ünnepünket. A nemzet ilyenkor jobbik énjét ünnepli, történelmének azt a pillanatát, amikor helyt tudott állni embert és nemzetet próbáló időben – mutatott rá a szónok. Napjainkban nagyon sokan kikapcsolódásként, pihenésként fogják fel az ünnepet, pedig éppen ellenkezőleg – „ünnepekkor be kell kapcsolódni valamilyen magasabb, nagyobb egészbe, hiszen a nemzet megmaradása azon múlik, hogy amikor azt veszély fenyegeti, helyt tud-e állni”. Ahhoz, hogy helyt tudjunk állni, muszáj magasabb értékeknek megfelelni, felülemelkedni a mindennapok kényszerein, hangoztatta a KMKSZ elnöke. Manapság a képzett PR-szakemberek azt tanácsolják a politikusoknak, hogy a néphez szólva ne hazafias áldozatvállalást kérjenek tőlük, hanem ígérjenek magasabb nyugdíjat és bérkiegészítést, különben elveszítik szavazataikat, mutatott rá Kovács Miklós. Ezzel a hétköznapi politikával azonban, véleménye szerint, nem lehet a nemzetet megtartani olyan pillanatokban, mint 1848 vagy 1956, mert ilyenkor „az embereknek át kell élniük, hogy ők a nemzet tagjai, s nem a nemzet tartozik nekik valamiféle pluszjuttatással, hanem ők kötelesek áldozatot vállalni azért, hogy a magyar nemzet nemzedékeinek láncolata ne szakadjon meg”. Ez nem természetes jelenség a békés hétköznapokban, mégis ezt ünnepeljük, jelezte a szónok. „Nemzeti ünnepünket úgy ünnepeljük helyesen, hogy a dolgokat oda helyezzük, ahová valók. Nem a mindennapok a normálisak, s nem a nemzeti ünnep a különleges, hanem a nemzeti ünnep az alap, ehhez kell hasonlítaniuk a mindennapoknak, ehhez kell hasonlítani az embereknek azokban a momentumokban, amikor a helytállás talán nem kívánja, hogy az életét kockáztassa valaki, de mégiscsak helyt kell állni, és áldozatot kell hozni. Ilyenkor az emberekben a helyes gondolat és érzés az aggodalom, hogy vajon én helyt tudok-e állni.
És akkor helyes érzés a büszkeség, ha valakinek alapja van azt mondani, … hogy megpróbáltattam, választani kellett a nemzet becsülete és 150 hrivnya, meg a főnököm fenyegetése között, s én … helytálltam, igenis oda tartozom, ahová a nemzetet megtartó dicső elődeink” – mondta Kovács Miklós.
Lengyel Zoltán, Munkács polgármestere köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelem során minden nemzet számára az igazságosságért, a szabadságért folytatott küzdelmei voltak a legfontosabbak. A podheringi csata helyén állított emlékmű azt bizonyítja, hogy az 1848-49-es szabadságharc idején éltek olyan emberek e vidéken, akik készek voltak az életüket adni ezekért az eszmékért, mutatott rá a szónok. Hozzátette: Kárpátalján a magyarok és ruszinok vállvetve harcoltak és adták az életüket a függetlenségért. A hazafias érzelmek olyan felsőbb instancia és tudatosság, amely távol áll a mindennapok anyagiasságától, nem kapható pénzért, csak a gyermekkortól tartó neveléssel szerezhető meg, mondotta többek között Lengyel Zoltán.
A két testvérnép, a ruszin és a magyar közösen harcolt szabadságáért ezen a ruszin–magyar földön, erősítette meg beszédében Ladiszlav Lecovics. A Kárpátaljai Ruszinok Szövetségének elnöke emlékeztetett, hogy Rákóczi Ferenc elismeréssel szólt a ruszin nemzet hazafiságáról. A szónok elítélte a hágón túlról érkező ukrán nacionalistákat, akik tönkreteszik emlékműveinket, így többször megrongálták a podheringi emlékoszlopot is. Lecovics kezdeményezésére az ünneplő közönség egy perces néma főhajtással tisztelgett azok előtt, akik életüket vesztették a podheringi csatában.
Ezt követően Boruzs Béla előadásában elhangzott a Nemzeti dal, majd Michels Antal római katolikus plébános és Taracközi Gerzson református lelkipásztor szólt hitünk és az ünnep jelentőségéről, kapcsolatáról. A történelem vérzivataros századai után most talán magunkra találhatunk, adott hangot reményének Michels Antal. Ehhez azonban az kell, mutatott rá, hogy mi magyarok összefogjunk és imádkozzunk nemzetünkért. Ha az ember csak önmagára számít, elporlad, Isten nélkül elhullik. Ahhoz, hogy bármifajta megújhodás legyen, újból meg kell fogni a Jóisten kezét, imádkozni közösségben, együtt, családjainkban, mondta. Taracközi Gerzson arra buzdított: „Próbálja ki-ki magának megfogalmazni, hogy mi a szabadság. Egy dolgot azonban Isten a szívetekre helyez, mégpedig azt, hogy ez ott belül kezdődik. … Ha a Fiú megszabadít, valóban szabadok lesztek. S akkor el tudtok kezdeni munkálkodni, ki-ki a maga hétköznapjaiban, hogy ez a szabadság belülről kifelé áradva sóként, kovászként átjárja azt a közeget, amelyben élünk, hogy minél kevesebben legyenek olyanok, akik … eladják júdáspénzen a szabadságot.”
Végezetül az ünneplő közönség elénekelte a Himnuszt, majd megkoszorúzták az emlékművet.
Beregszász – A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola ünnepségét a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban rendezték meg idén az ünnepet megelőző nap délutánján. A főiskola tanárai és diákjai, valamint a meghívott vendégek által zsúfolásig megtöltött színház közönségét Orosz Ildikó, a főiskola elnöke köszöntötte. Nemzeti himnuszunk eléneklése után Tóth István, a Magyar Köztársaság beregszászi főkonzulja mondott ünnepi beszédet, majd felolvasta Orbán Viktor, magyar miniszterelnök március 15-e alkalmából írt üdvözlő levelét.
Dr. Soós Kálmán, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora köszöntőjében 1848-49-es forradalom és szabadságharc nemzetközi és hazai összefüggéseire és valódi okaira mutatott rá. „A história akkor lesz az élet tanítómestere, amikor nem csak királyok koronázásának és véres csatáknak a dátumait lajstromozza, hanem tovább hirdeti és nem hagyja elfelejteni azoknak az igaz embereknek a morális tetteit és igaz eszményeit, akik fontos pillanatokban kiálltak a magyar nemzet ügye mellett… A szabadságunkért küzdő erőknek az áldozatvállalása olyan hatalmas erkölcsi tőkét halmozott fel, amelyből a nemzetünk mindörökre hitet és bizakodást meríthet. Kevésbé szoktuk hangsúlyozni, hogy 1848-49 szabadságharcának és forradalmának köszönhetően megnőtt a magyarság tekintélye Európában, de ne feledjük: ma, 163 évvel a forradalom után is tetteink alapján mérik tekintélyünket és súlyunkat” – hangsúlyozta Soós Kálmán.
Ezt követően Zsigmond József, a Szegedről érkezett Cuháré Táncműhely vezetője bemutatta a néptáncegyüttest, majd kezdetét vette a fergeteges műsor. A táncosok a Kárpát-medence magyar táncait az adott tájegység viseletével együtt igyekeztek bemutatni. Az „öltözési szünetekben” a Simonics Krisztina prímás vezette háromtagú zenekar szórakoztatta a közönséget.
Az ünnepi rendezvény folytatásaként a Szózat eléneklését követően a jelenlévők a színház külső falán lévő Petőfi-emléktáblához, majd a főiskola főépületének falán található Kossuth-emléktáblához vonultak, ahol Orosz Ildikó elnök és Soós Kálmán rektor, Tóth István, beregszászi főkonzul, Szalipszki Endre ungvári konzul, Varjú Zoltán, a főiskola hallgatói önkormányzatának elnöke és mások elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
A Rákóczi-főiskola Hallgatói Önkormányzata nemzeti ünnepünket idéző interaktív kiállítást rendezett, majd megkoszorúzták a beregszászi Petőfi-szobrot, a temetőkertben hat ott nyugvó egykori honvéd és szabadságharcos sírját.
Március 15-én a beregvidékiek a Petőfi-szobornál méltatták az ünnepet.
Badalóban az ünnep napján méltóságteljes megemlékezéssel adóztak a szabadságharc évfordulójának. Sápi Zsolt helyi református lelkész igehirdetésében arról beszélt, hogy a magyar nemzet hajójának már eddig is nagyon sok viharos időt kellett átélnie, ám az isteni gondviselés mindig megőrizte a nemzetet.
Az ünnepi istentiszteletet követően a templom külső falát ékesítő Petőfi-emléktábla köré gyülekeztek a megemlékezők, elsőként Balogh Zoltán, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Sin József járási elnököt. Nemzeti imánk, a Himnusz eléneklése után Szalai Imre, Badaló polgármestere osztotta meg gondolatait az ünneplőkkel.
– Minden népet jellemez az, hogy kik a hősei és melyek azok a napok, amelyeket ünnepnek tartanak – kezdte beszédét Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke, a megyei tanács képviselője. – Kétségtelen tény az, hogy a világ magyarságának a legnagyobb ünnepe március 15-e, az 1848-as forradalom kitörésének a napja. Ezen a napon minden magyar a világon másként ébred, kokárdát tűz ki és méltóságteljesen emlékezik hőseiről. – A szónok beszédében emlékeztetett arra, hogy a magyarság ünneplése sem régen, sem most nem tetszett mindenkinek, soha nem volt felhőtlen. Erre bizonyítékok azok a magyarellenes, uszító hangvételű írások az ukrán sajtóban, amelyek mostanában megjelennek, a magyar jelképeink ellen indított támadások, amelyek megkérdőjelezik a kárpátaljai magyarság létjogosultságát.
Ferenczi Attila, a Kárpátaljai Megyei Magyar Színház színművésze szavalta el Petőfi Nemzeti dal című versét, majd a gróf Gvadányi József nevét viselő helyi általános iskola növendékei adtak elő az alkalomhoz illő verseket és énekeket.
A Szózat eléneklését követően a jelenlévők megkoszorúzták a Petőfi-emléktáblát.
Nagyszőlősön a KMKSZ városi alapszervezete által a Perényi Zsigmond Középiskola parkjában megrendezett emlékünnepségen Kudron Zoltán, az alapszervezet elnöke üdvözölte a népes közönséget, valamint a meghívott vendégeket: Tóth Istvánt, a beregszászi magyar konzulátus főkonzulját, Milován Sándort, a KMKSZ alelnökét, megyei tanácsi képviselőt, Milován Jolánt, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnökét, járási tanácsi képviselőt, Bocskay István polgármestert, Molnár Lóránt helybeli református lelkipásztort, Bán Jónás atyát, a nagyszőlősi római katolikus plébánost, valamint Homoki Gabriellát, a Perényi Zsigmond Középiskola igazgatóját.
A himnuszok elhangzását követően Tóth István főkonzul úr lépett a mikrofonhoz, kifejtve, miszerint igaz, hogy szabadságharcaink leverettettek, ám ennek ellenére sem voltak teljesen eredménytelenek. Mind az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc, mind az 1956-os forradalom hatalmas változásokat hozott magával. ’48 gyümölcse volt az 1867-es kiegyezés, melyet követően nagymértékben felgyorsult a magyar társadalom és a gazdasági fejlődése, 1956 eredményeként pedig 1989-ben Magyarország a szocialista államok közül elsőként vetett véget a kommunista diktatúrának. Mindez pedig azt bizonyítja, hogy sohasem volt értelmetlen a forradalmárok kiállása a nemzeti ügy mellett. Felszólalása végén pedig a magas rangú diplomata felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a határon túl ünneplő magyarokhoz intézett levelét.
A rendezvény második felében azután a Perényi Zsigmond- középiskola diákjai vették át a szót, bemutatva ünnepi műsorukat, melyben felidézték a március 15-i pesti forradalom eseményeit. Majd az ünnepség részvevői megkoszorúzták a magyar szabadságért mártírhalált halt báró Perényi Zsigmond szobrát. Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget.
Ráton a kopjafánál összegyűlve ünnepeltek. A rendezvényt Bakos Valéria, a KMKSZ alapszervezetének a titkára nyitotta meg, majd Szűcs Balázs atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lelkésztanára szólt az ünneplőkhöz. Horváth Judit, az Ungvári Magyar Főkonzulátus munkatársa felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök úrnak az ünnep alkalmából a világ magyarjaihoz intézett levelét, majd Szimkovics Tibor lelkipásztor, a polgármesteri hivatal nevében pedig Kovács Stefánia méltatta az ünnepet. Illár Lénárd a KMKSZ alapszervezetének elnöke 1848 máig ható üzenetéről beszélt. Az ünnepség koszorúzással és a Himnusz eléneklésével zárult.
Ungváron a Petőfi-szobornál délután öt órától kezdődött a megemlékezés, ahol Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Országos Tanácsának elnöke, dr. Soós Kálmán, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, valamint Viktor Pogorelov, Ungvár polgármestere mondtak ünnepi beszédet.