2019. május 2., csütörtök

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Zsigmond – germán eredetű; jelentése: győzelmes védő.

Zoé – görög eredetű; jelentése: élet.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Az önbizalom mindig a sikerélményeim és a kudarcélményeim függvénye. Ha több a sikerélmény, mint a kudarc, akkor jól fogom magam érezni a bőrömben.”

Csernus Imre

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93688d-d505″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Paulay J. Zsigmond (Pest, 1848. május 2. – ?, ?) Postamester, ügyész. Középiskoláit Máramarosszigeten, Ungváron és Kassán végezte. 1869-ig a Bereg megyei Polenán volt postai gyakornok. 1870-ben Máramarosszurdokon, 1872-ben Bátyúban lett postamester, emellett jogot tanult Sárospatakon. A magyar postaügy fellendítését szolgálta műveivel, melyeknek kiadására 1879-ben Bátyúban könyvnyomdát szervezett. Itt indította a Postai Szemlész című lapot, melyet 1880-ban németül Post Zeitung címen adott ki. 1881-ben a Magyar Posta című lap tulajdonosa volt Tiszaújlakon.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

–          Felszentelték az Európa-szerte ismert jáki templomot (1256). Árpád-kori művészetünk remekén díszítő jellegű szobrászati alkotások láthatók, a tornyok közötti kapu a leggazdagabb alakos díszű késő román kapuzatunk.

–          A magyar honfoglalás megünneplésére kiállítás nyílt Budapesten, és Európa második földalatti vasútján megindult a forgalom a Gizella (ma Vörösmarty) tértől a Városligetig (1896).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7688d-d505″][vc_column_text]JABÉC (2)

„Bárcsak nagyon megáldanál…” (1Korinthus 4:10)

Jabéc életének három területére kérte Isten áldását: 1) „kiszélesítenéd határomat”: az volt az álma, hogy nagyobb területet birtokoljon, és Isten áldását kérte erre. Ha felhagysz az álmokkal, elveszíted életed irányát. Ha nem tűzöl ki célokat, nem fogsz növekedni. Kell, hogy legyen előtted egy határozott irány, ami felé haladsz. Akkor leszel lelkileg és érzelmileg egészséges, ha tág a látóhatárod. 2) „és a te kezed én velem lenne” (Károli). Isten keze az ő hatalmát jelképezi. Jabéc felismerte, hogy ha nagyobb területet birtokol, akkor a felelősség is nagyobb rajta. Több elvárásnak kell megfelelnie, nagyobb a nyomás rajta, tehát nagy szüksége lesz Isten segítségére. Ezért kérte, hogy Isten legyen vele. Márpedig, ha Isten jelenlétét kérjük az életünkbe, akkor biztosak lehetünk abban, hogy erre a kérésre ő válaszol. 3) „és megoltalmaztál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom.” Jabéc Isten védelmét kérte. Miért? Mert akkoriban minél több földje volt valakinek, annál nagyobb befolyással bírt, és annál többen bírálják. Minél nagyobb a birtoka valakinek, annál több ellenség fogja támadni. Minél közelebb vagy az Úrhoz, és minél erősebb keresztyénné válsz, az ördög annál inkább zaklatni fog, mert nem akarja, hogy növekedj. De abban biztos lehetsz, amit Jabéc is tudott, hogy ha Isten oltalmaz, nem kell félned senkitől és semmitől. Ki akarsz törni a középszerűségből? Akkor kérd azt, amit Jabéc is kért imádságában!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2688d-d505″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Atanáz püspök

295 körül Alexandriában született keresztény szülőktől. Elkísérte püspökét, Sándort a niceai zsinatra, az Egyház első egyetemes püspökévé választották. Egész életében nehéz feladat volt számára, hogy különbséget tegyen az emberek és az általuk képviselt vélemények között. Alexandriában újra kezdődtek az áskálódások Atanáz ellen, méghozzá olyan mértékben, hogy a püspök jobbnak látta, ha elhagyja a várost, és eltűnik egy felső-egyiptomi kolostorban. A császár Trierbe küldte. Atanáz öt száműzetése közül ez volt az első, püspökségének 46 évéből húszat száműzetésben töltött.

Kortársai csodálták tetteinek szilárdságáért és határozottságáért. Minden eszközt megragadott, hogy a győzelmet megszerezze és közben megkérdőjelezhető eszközöket is alkalmazott. Teológiája nem elmélet volt, hanem a tan szilárdsága, inkább állítás, mint fontolgatás. Hatalmával kímélet nélkül élt, energikus volt az erőszakosságig. 373. május 2-án halt meg Alexandriában.

A római naptárba 1550-ben vették fel ünnepét.

bacskaplebania.hu

 [/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]