Kopogtató: csontok és könnyek
A történet egy júliusi estén kezdődött, amikor egy óvatlan mozdulat következtében kifordult a térdem, és mint később kiderült, teljes elülső keresztszalag-szakadást és részleges porcleválást szenvedtem. A Beregszászi Központi Járási Kórházban kaptam először ellátást. Egy héten belül műteni szerettek volna. Néhány gipszben töltött nap után a korszerűbb felszerelés miatt továbbküldtek az Ungvári Központi Járási Kórházba, ahol a műtét szóba sem került.
Az ungvári orvosom először hozzáértő, kedves férfinak tűnt. Édesanyámmal hittünk minden szavának. A vizsgálatok után egy combtól bokáig érő, vasakkal borított sínbe kényszerültem körülbelül két hónapra. Az orvos megtiltotta, hogy a sérült lábam érintse a talajt. Az izmok lassan teljesen elsorvadtak. A kontrollvizsgálat után azonban az orvosom bizakodóan hazaküldött és tornázásra utasított. Egyedül az ágyról sem tudtam lerakni a lábam, így arról, hogy ezt bárki segítség nélkül csinálja végig, szó sem eshet.
Egy hónap torna után nehézkesen ugyan, de tudtam ülni. Emlékszem, mekkora élmény volt, hogy kimehettem a konyhába és asztalnál ebédelhettem. Az orvossal történő egyeztetést követően elkezdtem a rehabilitációt a beregszászi kórházban. Egy idős férfi vezeti a fizikoterápiás részleget, amivel hihetetlenül meg voltam és vagyok elégedve.
Megtanultam újra járni. Egy év erőfeszítés után azt hittem, kezdek rendbe jönni. A felépülés utolsó szakaszában már járhattam konditerembe. Egy nap a futógépen kiment a térdem, helyreraktam és hazabicegtem. Időközben sokat olvastam a sérülésről, és arra a következtetésre jutottam, hogy a térd instabilitása miatt nem tudok műtéti beavatkozás nélkül tovább együtt élni a problémával. Magam kértem az ungvári kezelőorvosomtól, hogy műtse meg és stabilizálja a térdem. Természetesen mindhiába. Ezt követően kerestem fel egy magánorvost Debrecenben, aki egy hónapon belül megműtött. ASC- és ACL-pótlás történt.
Minden túlzás nélkül mondhatom: a magyarországi szakember magán kívül volt az általa készített MRI-felvételemtől. Kiderült, milyen szörnyű következményei vannak egy félrekezelt szalagszakadásnak. Látható károsodást okozott, ahogy az instabil térdben csiszolták egymást az elmozduló csontlemezek. Az esésnél történt ütés következtében a levált porcdarabok pedig szétszóródtak az egész térdemben. Hónapokig irdatlan fájdalmat éreztem a térdem egy bizonyos pontján. Mint kiderült, egy levált porcdarab a térdkalács egymástól elhajló, lépésnél összezáruló hajlatába került. A többi porc a szövetekbe ágyazódva összevissza találta meg a helyét. Az orvos azt mondta, ha ilyen állapotú lábbal még két-három évet talpon vagyok, én lettem volna azon kevés 25 év alattiak egyike, akik félrekezelés miatt térdprotézist kapnak. Május közepén megműtöttek. Két órás volt a beavatkozás. Az első beavatkozás arra szolgált, hogy a mindenhova odanőtt porcdarabokat szó szerint kitépkedjék a térdből, a másik műtét során szalagpótlás történt, amelynél a térd elülső részének felnyitására volt szükség. Csavarral rögzítették az új szalagot.
Az ezt követő időszak embert próbálóan nehéz volt. Az ungvári orvos által elkövetett hibák miatt sokkal nehezebb volt a műtét utáni felépülés, ami még mindig tart. Elfáradtam, de tudtam, hogy újra meg kell tanulnom járni, ezért minden erőmet össze kellett szednem.
Nehéz a megpróbáltatásokról írni, de fontosnak tartom felhívni az olvasók figyelmét a kárpátaljai egészségügy siralmas helyzetére, a hozzá nem értő orvosokra, téves diagnózisokra, fölösleges vagy káros kezelésekre, amelyeket az itt élők szenvednek el a megfelelő tanácsadás hiányában. Ugyanis Kárpátalján nincs megfelelő tájékoztatás a különböző betegségek gyógykezelési lehetőségeiről. Annak is örülhet az ember, ha az orvosnál megfelelő diagnózist kap…
Akkoriban úgy éreztem magam, mintha egy horrorfilmben lennék, amelyben tévedésből lettem főszereplő. Azóta belegondolni sem merek, még hány ember életével játszanak nap mint nap az ungvári traumatológia játszóterén.
Tóth Dominika
Kárpátalja.ma