Érdekes nyelvújítás kori szavak
Idén 140 éve, hogy 1872-ben hivatalosan befejeződött a magyar nyelvújító mozgalom. Megemlékezésként lássunk néhány olyan szót, amely ebből a korból származik, de – sajnos vagy sem – nem honosodott meg a nyelvünkben, sokkal inkább lettek vicces, vagy akár érthetetlen szóösszetételek.
Túl részletes
Bizony nem mindig jó, ha egy szó mindent leír arról a dologról vagy cselekvésről, ami takar.
Ez lehetett az egyik oka (a hosszúságon kívül) annak, hogy az orrfuvolászati négyzetrongy helyett továbbra is inkább azt mondjuk, hogy zsebkendő és a megkönnyebbülészeti körbeguggolda szó helyett egy kevésbé leíró kifejezést használunk: inkább csak annyit mondunk: WC.
Fiahordó górugrány
A név természetesen arra utal, hogy egy állat, aminek a nyelvújítók ezt a nevet javasolták, a gyermekét magával hordja mindenhova, lépései, járása pedig nagyon ruganyos. Az állat mai neve nem más, mint az angolszász használatból átevett szó: kenguru!
Foltos nyakorján
A foltos nyakorján szintén egy hű leírása próbált lenni egy állatnak, amely foltos, és testének legdominánsabb része nem más, mint a nyaka. Ez az állat pedig természetesen a manapság teljesen más hangzású névre hallgató zsiráf!
Csurrancsepp
Több nyelvújítás kori szavunk ugyan átment a közhasználatba, de nem teljesen ugyanabban a formában vagy értelemben, ahogy annak idején megálmodták. Ilyen szó például a csurrancsepp, ami nem mást jelentett a korabeli tervek szerint, mint annyit, hogy mellékjövedelem!
Istókhalma, Kappanhágó
A nyelvújítás egyik mára talán viccesnek ható törekvése az volt, hogy földrajzi neveket is magyarosítsanak, sokszor pusztán a hangzásbeli hasonlóságokat felhasználva.
Így született Lipcse máig használt elnevezése, de így született Istókhalma és Kappanhágó neve is. A köznyelvbe azonban maradtak inkább az eredetire jobban emlékeztető városnevek: Stockholm és Koppenhága!
Gyújtó fácska
A gyújtó fácska igazából a határán van annak, hogy bekerült a mindennapi szóhasználatba vagy sem.
Az eredeti formájában ugyan nem maradt meg, de a két szó összeolvadásából kialakult egy olyan szó, amit ténylegesen sokat használunk ma is, és aminek nem csak az elnevezése, de maga a találmány is magyar eredettel rendelkezik: ez a gyufa!
Hosszú kontra rövid
Természetesen nem sikerült a nyelvújítók még oly kreatív csoportjának sem mindig a legkönnyebben kimondható, vagy akár csak nem túl hosszú szavakat kreálniuk.
Többek között ezért is nem mondjuk ma, hogy gőzpöfögészeti tovalöködönc a vonatra és azt sem, hogy nyaktekerészeti mellfekvenc, ha a sálat szeretnénk említeni.
forrás:bien.hu