„Szorgalmas pedagógusokra és tanulókra van szükségünk” – interjú Vizaver Magdolnával
Immár tíz éve működik magyar tannyelvű oktatás a Kőrösmezői 1-es számú Középiskolában. Vizaver Magdolna, az iskola alapító tagja és tanárnője mesél a magyar iskola megalapításának körülményeiről és az elmúlt tíz év eredményeiről.
Milyen törekvések előzték meg az iskola megalakulását?
Amikor Rahón megalakult a magyar iskola, valahogyan automatikusan vonzotta maga után, hogy Kőrösmezőn is meg kell próbálni a a magyar oktatást megszervezését, ami 1945-től nem volt a településen. Én akkor teológiára jártam Rahóra és vasárnapi iskolát vezettem, így megkértek, hogy próbáljak tenni valamit tenni ez ügyben. Nem gondoltunk arra, hogy nekünk még osztálytermünk sincs. Az ukrán iskola nem akart befogadni minket. Kérvényeket gyűjtöttem össze a szülőktől, majd elmentem az ukrán iskola igazgatójához, de ő azt mondta, hogy nincs terem s így nem lehet elindítani az első osztályt. Ez 2001-ben volt: akkor elmaradt a magyar osztály elindítása.
Hogyan sikerül mégis megalapítani az iskolát?
Jó ismerősöm volt az Egymásért Alapítvány elnöke, Várföldi Tamás Magyarországról, Érdről. Ő eljött hozzánk és mondtam neki, hogy segítségre szorulunk ahhoz, hogy tudjunk első osztályt indítani. A polgármester felajánlott nekünk egy rossz állapotban lévő épületet, Tamás megnézte és azt mondta, ez nem fog beválni. Végül találtunk egy épületet, mely 1995-ig ukrán óvodaként működött, de azóta nem használták.
A magyarországi és az osztrák barátok összefogtak, hogy a saját költségükön újjáépítsék az egészet. Két terem készült el, és 2002. szeptember elsején elindult az oktatás. Az első tanítónk Illés Éva volt Nagybégányból, aki ekkor negyedik éves volt a beregszászi főiskolán. Azok közül a szülők közül ketten, kiknek a gyerekei előző évben is jelentkeztek, beadták hozzánk őket újra első osztályba, mert azt akarták, hogy magyarul tanuljanak. Tizenhárom gyerekkel elindult az első osztály.
Hogyan fogadta a Kőrösmező azt az elképzelést, hogy magyar iskola nyíljon?
Akkor nagyon lelkesen fogadták, ez mostanra kicsit csökkent. Nehezen értik meg, hogy nincs azonnal eredmény, csak ősszel szedünk gyümölcsöt. A szülők ezt valahogy nem tudják elfogadni. De van eredményünk! Öten elmentek a Técsői Líceumba a tavalyi végzősök közül, két hetedik osztályos pedig ott folytatja tanulmányait. A többiekkel pedig maradtunk. Hatvanhárom tanítványunk van hét osztályban. Nincs ötödik és hatodik osztály, ezek kiestek, mert nem volt meg a létszám, így nem lehetett elindítani az osztályt. Most az elsősökkel megint problémánk van, mert kevés a gyerek, legalább nyolc kérvényre lenne szükség. Lehet, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából megrendezett ünnepség után ráébrednek szülők arra, hogy anyanyelvén kell tanulnia egy gyereknek.
Tehát lehet, hogy nem indul el az idén első osztály?
Kétségbe vagyunk esve. Harcolunk, de nem tudom, mi lesz, mert csak hat kérvényünk van. Kettő kellene még. Meg kell győznünk a szülőket, hogy vegyes családokból jó, ha magyarul tanul a gyerek. Vannak ukrán családból jövő gyerekek is, kik itt tanulnak.
Mennyire szeretnek a gyerekek magyarul tanulni? Tudnak boldogulni ezen a nyelven?
Igen, ők úgy veszik ezt, mint egy idegen nyelvet. Első négy osztályban mindent magyarul tanulnak, hetente csak három ukránórájuk van. Ötödik osztálytól már ukránul tanulnak minden tantárgyat, emellett van heti négy magyar órájuk.
Sikerül-e az otthoni környezetükben terjeszteni a magyar szót, amit az iskolából hazavisznek?
Nagyon nehezen. De van olyan család, aki rászánta magát és közösen tanulnak a gyerekkel. Ez egy nehéz feladat nekik is és a pedagógusoknak is.
Számíthatnak-e állami támogatásra?
Az államtól kapják a pedagógusok a fizetést, ezen kívül más támogatást nem adnak.
Milyen szervezetek támogatják az iskola fenntartását?
Az Egymásért Alapítvány, ezenkívül osztrákok, hollandok, németek és Magyarország gyakran hozzájárul eszközökkel az oktatáshoz.
Mi az, amire még szükségük volna?
Nevetséges, mert az eszközeink megvannak, szorgalmas pedagógusokra és tanulókra van szükségünk.