Kárpátalja anno: Bartók Béla nagyszőlősi évei

A gyermek Bartók Béla 1889 és 1892 között Nagyszőlősön élt, ahol édesanyja tanítónőként dolgozott. A család az édesapa, idősebb Bartók Béla halála után költözött Nagyszentmiklósról Ugocsa vármegye székhelyére. Niczky István házában laktak. Bartók Béla előbb a helyi elemi iskolában, majd a Nagyszőlősi Polgári Iskolában tanult.

Emellett édesanyja zongoraleckéket adott neki. A 11 éves Bartók Béla a vármegyeháza termében adta 1892. május elsején élete első koncertjét. A többi között A Duna folyása című zongoraművét mutatta be a nagyközönségnek, mellyel nagy sikert ért el.

Szegő Júlia Embernek maradni című művében így olvashatunk a nagyszőlősi évekről:

„A nagyszőlősi tanítónő már hajnalban talpon volt. Varrt, stoppolt, vasalt a gyermekeinek. Emberfölötti munkát végzett. Szerencsére Bartókné nénje, a legendás hírű »Irma néni« néhány hónap múlva hozzájuk költözött Pozsonyból. …Ez a rendkívüli önfeláldozó, egyedülálló teremtés ettől a pillanattól kezdve úgyszólván egész életét a húga gyermekei gondozására, életük megkönnyítésére fordította.

A gyermekeket megingathatatlan következetességgel pontosságra, rendszeretetre nevelte. A kisfiú gyorsan alkalmazkodott szerény körülményeikhez. Vigyázott holmijára. A Szentmiklósról elhozott selyemhernyókat, könyveit, ruháit maga tartotta rendben. Az iskolai füzeteket esténként apja nehéz lexikonkötetei alá rakta. Reggelig ott állottak, mert »csúnya a füzet, ha szamárfüles» – vallotta a felnőtt komolyságával.

A rendszeretet korán beidegződött, természetévé vált. Így ismerte a művész Bartók Bélát később mindenki: szinte kínosan pedánsnak és rendszeretőnek. …Az emberek és tárgyak iránti kímélet, a rendszeretet első mintája édesanyja volt kétségkívül. Ez a bátor asszony mindenképpen példamutató anya volt. Szerény tanítónői fizetését úgy osztotta be, hogy gyermekei semmiben sem szenvedtek hiányt. Testvérei segítségét is csak végső esetben fogadta el. …Bartókné kiegészítette tanítónői keresetét különmunkákkal: tanított, zongoraórákat adott – ezzel sokat könnyített helyzetükön. …Bartókné zongoranövendékeihez hazajárt tanítani. Fia érdekében tette. Csakis így tölthette a gyermek minden szabad idejét a zongoránál. A házi feladattal még az iskolában elkészült. Tüneményes emlékezőtehetségét már az elemi iskolában észrevették. A szüneteket is munkával töltötte, s csak fél szemmel kísérte a gyerekek zajos játékát. …Társai kissé irigykedve nézték Bartókot, mert édesanyja utolsó kicsengetéskor mindig várta, s kézen fogva vitte haza. A Nagyszőllősőn töltött évek alatt Bartókné tanította zongorázni fiát. Délutánonként maga is buzgón gyakorolt. Munkától merev ujjait nagy igyekezettel ügyesítette. Kidolgozta mindazt, amit tanításra kiszemelt, hogy fiának és tanítványainak hibátlanul játszhassa. Mikor leült gyakorolni, a kottatartó mellé tett húsz babszemet. Minden hibátlan ismétlésnél félretett egyet. A gyerek nézte-nézte, tetszett neki a kötelességtudó édesanya, de ebben nem utánozta. Az ő mozgáskészsége, technikája anélkül is villámgyorsan fejlődött. …Mindent el tudott játszani, amit egyszer felfogott, s amit eljátszott, annak egyszeriben formája, színe lett.…Előrelátható volt, hogy ez a rendkívül tehetséges gyermek előbb-utóbb ki fog nőni az anyai szárnyak alól.

»…Kilencéves korában egyszer ebéd után, mikor épp a mellékszobában aludtam, neki valami dallam került a fülébe, amit addig nem játszott, nem hallott. Nem játszotta el a zongorán, mert nem akart felkelteni. Hanem amint felébredtem, elmondta ezt nekem. Rögtön eljátszotta. Egy valcer volt, de teljesen más, mint az, amit eddig hallott. Ezután gyors egymásutánban komponálgatott különféle táncdarabokat és egyebeket; ez volt a legnagyobb élvezete és nekünk a legnagyobb örömünk…«

Így mesélt az anya fia gyermekkoráról.

1889-ben véletlenül Nagyszőllősre érkezett Altdörfer soproni zenetanár. Ahol csak megfordult a kis vidéki városkában, mindenki az özvegy tanítónő kedves és tehetséges fiacskájáról áradozott. A tanár hívás nélkül felkereste Bartóknét, és meghallgatta a gyermeket. Megnézte a kék mappába összegyűjtött, gondosan letisztázott kis kompozíciókat. Egyelőre Bartókné írta le őket, s közben tanítgatta fiát a zenei helyesírásra, a hallott vagy elképzelt zene pontos lejegyzésének módjára. A soproni tanár nagy jövőt jósolt a gyereknek, kiemelkedő tehetségnek találta.…Húsvétra a gyermek hosszabb kompozícióval lepte meg édesanyját…Amikor a gyermek eljátszotta a darabot szép zengő billentéssel, értelmes tagolással, édesanyja szeme könnyes lett a meghatottságtól. A kis zeneműben a gyermeklélek derűje és szelíd borúja váltakozott. A kíséret vízcsobogásszerű hullámmozgást zárt zenei alakzatokba. A hozzáfűzött történet pedig megmagyarázza a gyermek művészi szándékát is: amikor az iskolában a Dunáról tanultak, élénken maga elé képzelte a hegyek közt frissen kibuggyanó forrást. Látta a patakokat, folyókat befogadó folyamot, amint szélesedő medrében végighömpölyög országokon.

…1892. május 1-én a második gimnazista Bartók Béla fellépett Szőllősön mint zeneszerző és zongoraművész. Eljátszotta saját művét, A Duna folyását és a Waldstein-szonáta első tételét, amelyet Kerschnél tanult.

A zongoránál szép arczú, vézna fiúcska ült. Kis, csontos keze heves száguldozással vette birtokba a hangszert, valóságos kis varázsló volt;…Utána felzúgott a fergeteges taps. A művészszobát elözönlötték a szerencsét kívánó zeneértők. Másnap terjedelmes beszámoló jelent meg az Ugocsai Naplóban. A cikkíró szerint »… a kis Bartók Béla, aki vendégszerepelni jött Nagyszőllősre, legnagyobb mértékben magára vonta a közönség figyelmét. Az előadott klasszikus darabok a legnagyobb kézügyességre vallanak S hogy a zongoraművészetre a tízéves fiúcskának nagy hivatottsága van, kétségkívül elárulta az eljátszott darabokkal. A fiatal zseni kompozícióiból is bemutatott egy darabot, A Duna folyását, mely szintén sok tapsot nyert. A kis Bartók Béla első nyilvános fellépése alkalmával sok díszes csokrot kapott…« Íme az első szereplés biztató hangja…”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma