Orosz Ildikó tanévzáró és diplomaosztó ünnepségen elhangzott beszéde

Tisztelt Államtitkár Asszony!
Tisztelt Nagykövet Úr, Főkonzul Urak, Elnök Urak és Úrhölgyek, Rektor Urak, tisztelt Kollégák!
Főtiszteletű Püspök Úr, tiszteletes és tisztelendő urak!
Kedves Diákok, Szülők, Vendégek, végzősök, leendő Kollégák!
Ma 11. alkalommal gyűltünk össze, hogy ünnepélyes keretek között átadhassuk a négy-öt év kemény kitartó munka eredményeként az ukrán államilag elismert diplomát végzőseinknek. Az eltelt évtizedben összesen 1966 különböző szintű diploma átadására került sor intézményünk keretén belül. A mai nap folyamán 192 remélhetőleg boldog fiatal veheti kézhez a BSC és SSC szintű okleveleket az óvodapedagógiai, tanítói, történelem, földrajz, biológia, angol, magyar, ukrán, matematika, könyvvitel és auditálás szakokon. Közülük 136-an BSC diplomát kapnak, 56-an egyetemi szintű Specialist fokozatot. A mai nappal mintegy 900 diáknak ért véget a különböző képzési formában a tanév.
A főiskola, mint felsőoktatási intézmény ebből a szempontból továbbra is nagy kihívások előtt áll. Az egy helyben topogás az süllyedéshez vezethet, így állandóan törekednünk kell arra, hogy fejlesszünk. A képzési területen egy év előkészítő munka után benyújtottunk öt akkreditációs csomagot az ukrán oktatási minisztériumba. Intézményünk BSC szintű képzéseihez igazodó felsőfokú szakképzési kategóriába sorolható, általános iskolára épülő, úgynevezett „molodsij specilist” képzések indításának engedélyét kezdeményeztük. Nagy szükség lenne ezen szakok mihamarabbi működési engedélyének megszerzésében, mert így számos olyan fiatalnak, aki önhibájukon kívül nem tudott eleget tenni érettségi után az új központosított felvételi eljárásnak, lehetőséget kaphatna a tanulásra. A képzés sikeres teljesítés után folytathatja tanulmányait a szakirányának megfelelő BSC képzésben. Terveink között szerepel az is, hogy bővítjük a BSC szintű képzési kínálatot, de egyelőre háromszori próbálkozás után sem sikerült meggyőzni megyénk legnagyobb egyetemének képviselőjét arról, hogy az általunk kért 12 fős kémia tanári szak indítása nem veszélyezteti az ő képzési kínálatukat, így hozzájárulásuk nélkül még nem tudtuk benyújtani az akkreditációs csomagot a minisztériumba.
A képzések alapfeltétele egy–egy intézményen belül a megfelelő tárgyi feltételek, és a szellemi tőke megléte.
Az intézmény infrastruktúrája és tárgyi feltételeinek biztosítása terén nagy lépést tettünk meg köszönhető a magyar állam pozitív hozzáállásának. Fennállásunk 15 éve alatt először kerültünk olyan helyzetbe, hogy mint nemzeti jelentőségű határon túli intézmény nemcsak megtisztelő címet, hanem tervezhető támogatást is kaptunk. Ez azt jelenti, hogy nem különböző alapítványoknál, azok kuratóriumainál kell szétaprózott pályázatok alapján toldva-foldva kihúzni az évet, hanem a NEFMI és a KIM jóvoltából, a BGA közvetítésével tervezhettük meg azt. Ezúton köszönöm az intézmény és az abban dolgozók, a mintegy 174 alkalmazott nevében is, hogy időben kitudtuk fizetni kötelezettségeinket, számláinkat, megkaptuk bérünket, tervezhetjük a fejlesztést. Ez biztonságot jelent mindannyiunk családjának, és a diákoknak is, mert jövőre például költségmentessé tehettük a nappali tagozatos egyetemi szintű „specialist” képzést.
Mielőtt a főiskola infrastrukturális fejlődéséről számolnék be köszönetet kell mondanunk azért, hogy egyáltalán van ingatlanunk, és ebben 2003-ban, amikor az akkor újonnan választott polgármesteri testület kinevezett alpolgármestereinek kezdeményezésére el akarták venni az ingatlant harcainkban nagy segítséget nyújtott nekünk az Amerikai Magyar Lobby és az USA kongresszusa elé került a kérdés, akik elítélték a magánjog elleni támadást és nyomást gyakoroltak az ukrán hatalomra. Ügyünk képviselője Nagy Sándor ma megtisztelt minket jelenlétével, így neki köszönném meg, hogy tolmácsolja minden amerikai magyar testvérünknek a köszönetünket a nemzeti összetartozást kifejező cselekedetükért.
Miután megmaradt ingatlanunk így remény is van arra, hogy egyszer teljesen felújítjuk, de addig is javítjuk és igyekszünk megóvni ami már elkészült.
A múlt évben 12 év után sikerült teljesen felújítani a tanári vendégházat, ami magában a tetőcserétől kezdve, a szobák teljes renoválásán át a bútorok cserééig, de a kollégiumban is teljesen felújítottunk 12 szobát, kicseréltük a nyílászárókat, felújítottuk a 12 fürdőszobát, lecseréltük a szobák berendezését. Ennek köszönhetően mintegy 40 kollégiumban lakó diák életkörülménye javult jelentősen, amire nagy szükség volt, mert helyenként még a harminc- negyven évvel ezelőtti ágyakat bútorokat használtuk, amit az épülettel vettünk.
Az év folyamán lecseréltük a gépjárműparkot, ami működésünk egyik alapfeltétele, és igen aktuális volt, mert a három járművünk a legutóbbi csere óta összességében 2 000 000 km-t futott. A könyvtári állományunkat 115 ezer UAH összegben bővítettük szakkönyvekkel és folyóirattal. Megújulhatott a Puskás Tivadar Informatikai Központ és intézményi Internet hálózat, melynek korszerűsítésére 300 000 UAH összeget fordítottunk. Ennek köszönhetően a főiskola területén mindenütt van WIFI hozzáférés. Bővült a laboratóriumot igénylő szakok tárgyi és technikai felszereltsége, eszközellátottsága. Meteorológiai állomás kezdte meg működését a főiskolán a Földtudományi és Biológia Tanszék kezelésében. Az állomás, melyet a budapesti ELTE kölcsönzött, tudományos kutatási célokat szolgál. Értékes, számos megfigyelést és mérést lehetővé tevő műszeregyüttesről van szó, megyénkben ehhez hasonló automata meteorológiai állomás még sehol nem működik Kárpátalján.
Az intézmény a Felnőttképzési Központ által meghirdetett különböző képzésekre a 2011-2012-es tanévben 524 fő jelentkezett. Közülük 311 hallgató vette sikeresen az akadályokat és szerzett oklevelet, tanúsítványt. 208 fő nyelvi-, ECDL-, megújuló energia szaktanácsadó képzésben vett részt, 103 középiskolás a Független Tesztközpontok különböző tantárgyaira készülhetett fel.
A felsőoktatás és a tudományos kutatás egymást feltételező fogalmak. A felsőoktatás nem lehet meg tudomány nélkül, a kutatások eredményei pedig leggyorsabban a felsőoktatási képzés révén hasznosulnak. Nem véletlen tehát, hogy intézményünkben is hangsúlyosan van jelen a tudomány.
Az intézmény keretein belül három tudományos kutatóintézet működik. Az év során mindhárom kutatóműhely a régiek mellett számos új kutatási programot indított el, és természetesen folytatták hagyományos kutatásaikat a tanszékek is.
A Lehoczky Tivadar Intézet például a kárpátaljai szórványvidék temetőinek magyar vonatkozásait tárja fel, s ezzel párhuzamosan történettudományi bibliográfiát állít össze. A Hodinka Antal Intézet a mai Kárpátalja területének nyelvpolitika-történetét dolgozza fel folyamatosan.
Az idei tanévben a főiskola kereteiben megalakult Fodor István Természettudományi Kutatóintézet a főiskola beregi ingatlanának kertjében kárpátaljai védett növények gyűjteményének alapjait rakta le. Elkezdték az Atak természetvédelmi körzet növényvilágának feltérképezését, bekapcsolódtak a Debreceni Egyetem kezdeményezésére a Trans-Tisza nemzetközi tudományos kutatási programba. Kezdeményezésükre szervezett tudományos rendezvény keretein belül ünnepeltük a magyar tudomány napját. A rendezvényen az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság posztumusz Arany János-éremmel ismerte el Soós Kálmán tudományos életművét, kiemelkedő szakmai tevékenységét.
Március 26-30-a között megtartottuk a hagyományos Rákóczi Napokat. Ennek keretén belül került megrendezésre a Földtudományi Tanszék szervezésében a „Társadalomföldrajzi kihívások a XXI. század Kelet-Közép-Európájában” című nemzetközi konferencia. A magyar, az ukrán és az angol nyelvű konferenciára hét ország 45 oktatási és tudományos intézményének 150 kutatója jelentkezett be és vett részt azon. A nemzetközi tanácskozáson elhangzott tudományos előadások gyűjteményét két kötetben összefoglalva jelentettük meg.
Oktatóink több magyarországi és külföldi konferencián vettek részt és tartottak előadásokat. Például a veszprémi Pannon Egyetem által szervezett Kárpátalja Napokon, az egri kisebbségkutató konferencián, a lengyelországi Lublinban szervezett tanácskozáson, Szlovénia fővárosában, Lubljanában, a debreceni egyetem által szervezett TarnsTisza nemzetközi konferencián, a határon túli egyetemek találkozóján, több rangos budapesti szakmai fórumon stb. A magyar tudományossággal való szoros együttműködés mellett arra is figyelmet fordítunk, hogy integrálódjunk az ukrán tudományosságba is. Ennek jegyében munkatársaink Kijevben, Lembergben, Kolomijában, Ivano-Frankivszkban, Hmelnyickijben, Vinnyicában, Ungváron és más ukrajnai városokban vettek részt és számoltak be kutatómunkájukról különböző tudományos fórumokon.
A Magyar Szociológiai Társaság Kárpát-medencei Társadalomtudományi Szakosztályának szervezésében 2011. szeptember 2-án nemzetközi tudományos konferenciára került sor a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán „Az oktatás szerepe és jelentősége a Kárpát-medencei magyarság gazdasági és szociális felemelkedésében” címmel. A szervezők a konferenciát a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elhunyt rektora, dr. Soós Kálmán emlékének szentelték.
Budapesten, a magyar „nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása szent céljára” alapított Magyar Tudományos Akadémia székházában tartotta létrejöttének 10. évfordulója alkalmából ünnepi konferenciáját a Termini Magyar Nyelvészeti Kutatóhálózat novemberben, melynek alapítói közé tartozik a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán működő Hodinka Antal Intézet is.
Szikura József rektor úr, aki a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, részt vett az MTA 183. rendes közgyűlésén. A közgyűlés keretében adta át Pálinkás József, az MTA elnöke főiskolánk oktatójának, Márkú Anitának, a Hodinka Antal Intézet kutatójának az Arany János-díjat. Bárány Erzsébet kolléganőt a Nyíregyházi Főiskola Tudományos tanácsa a Tudományért; Művészetért; kitüntetésben részesítette.
Egy ukrán nyelvvizsgarendszer és nyelviskola megszervezéséről és beindításáról tárgyalt főiskolánk a Debreceni Egyetem képviselőivel, ahol arról született megegyezés, hogy a két intézmény közösen vág bele ennek a hatalmas feladatnak a megvalósításába. A szakértők becslése szerint a képzések elindításáig, illetve az első nyelvvizsga meghirdetéséig és megszervezéséig megközelítőleg két éves szakmai előkészítő munka vár az együttműködő felekre.
A tudományos utánpótlás nevelésére is kiemelt figyelmet fordítunk. Ebben a tanévben védte meg disszertációját és szerzett sikeresen tudományos fokozatot intézményünk oktatói közül Berghauer Sándor és Márku Anita, valamint intézményünk egykori végzőse, Bátyi Szilvia, aki a Veszprémi Egyetem tanára. Eddig nyolc oktatónk olyan indította el Kijevben az illetékes hatóságnál tudományos fokozata elismertetését és honosítását, akik a korábbi években Magyarországon szerezték meg a tudományos fokozatukat.
A tudományos utánpótlás nevelése érdekében a főiskola kezdeményezésére jött létre a GENIUS Jótékonysági Alapítvány, amely rendszerben foglalja a tehetséggondozást, annak lehetőségeit Kárpátalján az elemi iskolától a doktori iskolákig bezárólag. A rendszer kialakításában és működtetésben aktív szerepet vállaltak tanáraink és fiatal kutatóink. Novemberben a magyar tudomány napja alkalmából került sor a VI. Kárpátaljai Tudományos Diákköri Konferenciára intézményünk falai között a Géniussal közös szervezésben. Májusban az ukrán tudomány ünnepe körül tartották a főiskolánkon a Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók VIII. Konferenciáját.
A tanév során számos könyvet és felsőoktatási jegyzetet jelentett meg intézményünk. Idén adtuk ki Barkáts Jenő és Ivancsó Ernő több jegyzetét. Megjelent a Lehoczky Intézet munkatársainak legújabb tudományos gyűjteménye, s két száma az Acta Academia Beregsasiensis című tudományos folyóiratunknak. Sor került oktatóink, így Brenzovics László, Braun László, Csatáry György kötetének nyilvános bemutatójára. Budapesten, az MTA Nyelvtudományi Intézetében mutatták be a XVI. Élőnyelvi Konferenciának a kötetét, melyet az előző tanévben a Rákóczi Főiskola rendezett meg. A kijevi oktatási minisztérium kiadta és hivatalos tankönyvvé minősítette főiskolánk tanára, Beregszászi Anikó 11. osztályosok számára készített Magyar nyelv tankönyvét. A budapesti Publio Kiadó gondozásában látott napvilágot Szikura József rektorának és Szikura Anitának, a Kijevi Dragomanov Nemzeti Egyetem docensének közös munkája, amelyben a növényrendszertan legfrissebb kutatási eredményeiről számolnak be.
A főiskola, mint kulturális központ egyre nagyobb szerepet tölt be Kárpátalja szellemi életének alakításában. Ez annak is köszönhető, hogy a feladat immár túlnőtt intézményünk lehetőségein, ezért bábáskodtunk a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet megszületésénél. Az ő munkájuknak is köszönhetően élénk élet zajlott a múlt tanévben. A „Kultúra ezer arca,2012″ projekt keretén belül került sor számos tárlat megrendezésére: így Varga Tarzíciusz ferences testvér ikonkiállítására, Baraté Ágnes és Kalitics Erika, Papp Csaba friss diplomás képzőművészek kiállítására, Jankovics Marcell az Ember tragédiájához készített grafikáinak kiállítására, Magyarország bemutatkozik a Magyar Posta bélyegein az EU elnökség ideje alatt című bélyegkiállításra, Turulszobrok a Kárpát-medencében fotókiállításra. Az éven is folytatódtak az intézményünk kezdeményezésére évekkel ezelőtt létrejött színházi előadássorozatok. Ismeretterjesztő előadássorozatra került sor, melynek keretén belül megismerkedhettek Dr. Diószegi László koreográfus jóvoltából „A magyar táncművészet és tánckultúra történetével”, Estefán Zsolt az MTI a határon túli magyar ügyek rovatvezetője tartott előadást a média helyzetéről és szerepéről, Pályi Gyula akadémikus a modenai és Reggio Emilia-i egyetem általános és szervetlen kémia professzora, a torinói lepelkutatás nemzetközi szaktekintélye tartott átfogó és közérthető előadást a torinói lepelről.
Közönségtalálkozót tartottunk a Szépírók Társaságának tagjaival: Dragomán György, Szabó T. Anna, Visky András és Láng Zsolt magyar és nemzetközi díjakkal kitüntetett szerzőkkel, valamint a költészet napja alkalmából a kárpátaljai Együtt folyóiratban publikáló szerzőkkel Vári Fábián Lászlóval, Penckófer Jánossal, Bakos Kiss Károllyal, Csordás Lászlóval. A költészet napja alkalmából magyarországi előadóktól hallhattunk és láthattunk versszínházi előadást Radnóti utolsó éveiből Bődi Szabolcs, Tóth Péter előadásában.
A magyar kultúra napja alkalmából adott koncertet a Misztrál együttes a főiskolán. Az estét a szervezők egy súlyosan beteg kislány megsegítéséért ajánlották fel.
2011. november 24-én Boldog Romzsa Tódor görög katolikus mártírpüspök születésének 100., pappá szentelésének 75., és boldoggá avatásának 10. évfordulója alkalmából ünnepélyes megemlékezésre került sor a görög katolikus egyházzal közös szervezésben.
Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából decemberben Adventi koncertet rendeztek, melynek során Liszt és kortársai alkotásait hallhattuk, kárpátaljai művészek előadásában.
A Beregszászi Magyar Konzulátus szervezésében a főiskolán került sor a magyar-lengyel barátság napjára március 23-án.
A 2012. március 31-én immár hetedik alkalommal került megrendezésre az öregdiák találkozó, melyre meghívást kaptak a Főiskola volt diákjai, egykori és jelenlegi tanárai. A találkozó keretében fellépett a főiskola hallgatóiból alakult könnyűzenei együttes, a főiskola színjátszó szakköre, Demes Tamás, intézményünk biológia szakos hallgatója, a 2011-es évi X-Faktor tehetségkutató verseny egyik felfedezettje.
Karácsony előtt a Filológia Tanszék szervezésében adventi rendezvényt tartottunk, a Pedagógia és Pszichológia Tanszék szervezésében hagyományőrző húsvéti ünnepségre került sor a főiskolán.
A biológia-kémia tanszék szervezésében megrendezték a Föld Napja rendezvénysorozatot, a diákok részt vettek a Víz Napján a Vérke és a Borzsa tisztításában.
Magyarország Külügyminisztériumának támogatásával a NATO Kommunikációs Stratégiához kapcsolódó „ Ifjúsági Roadshow”-ra került sor április 19-20 között. Két országban négy különböző helyszínen neves szakértők, köztük főiskolán tanárai tartottak előadásokat.
A főiskolánk férfi kézilabda csapata megnyerte a Megyei Férfi Kézilabda Bajnokságot
Főiskolánk csapata ismét bronzérmes lett a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola által hagyományosan megszervezett nemzetközi Országos Főiskolai és Egyetemi Viselkedéskultúra, Protokoll versenyen.
A tanév folyamán meglátogatta intézményünket Schmitt Pál Magyarország Köztársasági elnöke, Hóvári János a Magyar Külügyminisztérium helyettes államtitkára, Lévai Anikó a Magyar Ökumenikus Segélyszolgálat nagykövete, Kriszt Éva, a Magyar Rektori Konferencia társelnöke, a Budapesti Gazdasági Főiskola rektora és Dubéczi Zoltán a Magyar Rektori Konferencia főtitkára, Dóka Tibor Gyula, a Hungarofest ügyvezető igazgatója, valamint Székely Edit, a KultúraPont irodavezetője, , az ELTE BTK, a budapesti Eötvös József Collegium, az Eperjesi Egyetem, a Miskolci Egyetem képviselői, a budapesti Eötvös József Collegium diákjai.
Mindez a főiskola múlt évi történései ami tevékeny évet dokumentál.
A mai nap leginkább a diplomaosztóra összegyűlt fiatalokról szól. A most diplomát kézhez vevő fiatalok számára ez az év nem csak azért rendhagyó, mert a megszokott korábbi tanévi ritmushoz képest, mert mindent felülírt a foci EB és egy hónappal korábban kellett mindent lezárni, hanem azért is, mert ez az első BSC kibocsátás, akik már az új központosított felvételi rendszerben nyertek felvételt intézményükbe. A négy évvel ezelőtti helyzet is rendhagyó volt mindannyiunk számára. Önök azért izgultak, hogy megfelelő eszközei legyenek egy állami kísérletnek, és sikerüljön letenniük azt az ukrán írásbeli érettségi vizsgát, amit egy ukrán anyanyelvű leendő ukrán bölcsésztől elvártak. Mi pedagógusok azért izgultunk, hogy miután abban az évben, és azóta is úgy tűnik, más fontos tantárgy és érték az oktatásban nem létezik, a hallgatóink képesek lesznek-e teljesíteni az elvárt követelményeket. Bevallom rosszabb álmaimban az is felmerült, hogy egyáltalán a felvételt nyert angol, magyar, tanító és óvodapedagógia szakosok tudnak-e angolul, magyarul, hiszen mi csak okiratokat, bumázskákat láttunk, nem is találkoztunk egymással szeptember elsejéig.
Szeptemberben örültünk Önöknek, szerencséseknek, akik néha csak pár centivel, de megugrották az első akadályt, az emelt szintű ukránt és így a többi már nem számított, befutókká váltak. És sírt a másik szemünk, mert átéltük azok helyzetét, a kevésbé szerencsésekét, akik helye négy éven keresztül üresen maradt a padokban, mert éppen leverték a lécet az első akadálynál, így bárhogy teljesíthettek a többinél, már nem számított, nem lehettek főiskolások, velük nem találkozhattunk és sokan közülük soha nem kezdik/ne kezdhették újra. Mi és önök hamar összeszoktunk és egymást gyúrva, csiszolva ma itt állunk és mindnyájan csillogó szemmel válunk meg egymástól. Féltve engedjük ki Önöket az intézmény falai közül. Tudjuk, hogy a világ rendje az, hogy generációk egymást követik és eljön az idő, amikor el kell engedni a gyermek kezét, hogy megtanuljon maga járni, megállni saját lábán, megvívni saját harcait. Tudjuk, hogy senki helyett nem élhetjük le saját életét, nem építhetjük jövőjét, karrierjét, mégis féltjük mindnyájukat. Mitől? Attól, amit mi az üvegfalon túl is látunk, amit korábban mindig tapasztaltunk, magától a körülöttünk uralkodó valóságtól. Itt bent tapasztalhattak egyfajta védettséget, amivel szemben Önök időnként méltatlankodtak, néha talán lázadtak, s ezt őszintén tisztán tehették. És mi értetlenül ugyan, de hasonló őszinteséggel betartva a magunknak hozott saját szabályainkat, igyekeztünk ezt emberbaráti módon kezelni. A kinti világból a médián, a személyes tapasztalatokon, kutatásaink, öregdiákok tapasztalati alapján a dzsungel szele süvített. Főleg mikor olyanokat hallottunk volt végzőseinktől, hogy diplomával sem alkalmazták, helyette képesítés nélküli került a gyerekek közé, hogy csak akkor vették volna föl, ha megfizetik a munkahely árát, hogy a kérvényét sem vették el, mert nem tartották elég elvhűnek. Ezek az élmények, amit megosztottak velünk volt végzőseink egy europer demokrata fülének szinte hihetetlen és utópisztikus, rossz emlékű korok hangulatát idézi, amit a költő József Attila versében így fogalmazott:
„Óh, én nem így képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.”

Valóban hihetetlen, de az utóbbi időkben a médiában is egyre többet írnak a pedagógusokat megfélemlítő vezetőkről, akik a munkaalkalmat a teljes akarati, gondolati alávetettségtől teszik függővé, sajnos igazoltnak tűnik, és nincs aki megvédje őket. Mi magunk is sokszor érezhetjük a költővel együtt, hogy
„Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba írják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.”

Szomorú gondolatok egy ilyen méltóságteljes ünnepi napon, de nem hiszem, hogy feladatom lenne Önöket illúziókkal kibocsátani. Emlékeztetném önöket arra, amiből már vizsgáztak így letették és elfelejtették. Ne várják, hogy nyílt és kiszámítható pályázaton érdemeik alapján nyerhetnek állást, a tankönyvekben olvasott munkaerő piaci tiszta verseny szellemében, mert kutatásaink alapján nálunk főleg a kapcsolati tőke számít. Az kap lehetőséget a boldogulásra, akit kineveznek. A kinevezések és a megbízatások mindig a hatalmi pozícióban lévő elit eszköztárába tartozik, akik természetes módon saját értékrendjük, normarendszerük szerint fognak mérlegelni minden ilyen kérdésben. A munkába állóknak is tisztában kell ezzel lenni, hogy az ő tevékenységük munkájuk minősítésének értékrendje is mindig az az értékrend, amit az éppen vezetői pozícióban lévők várnak el, s ez sokszor lehet nem is esik egybe az Önök értékrendjével és elvárásaival. Lehet, hogy ez most megrendítő, de Önök azért fiatalok, tele hittel, reménnyel és erővel, hogy életük céljaként tűzzék ki maguk elé, hogy mindezen változtassanak. Ez az ifjúság feladata. Nem lesz egyszerű. De hinniük kell, hogy sikerülni fog, mert csak ez adhat erőt és reményt az élethez és a tevékeny munkához. A legfontosabb, hogy tudatosan vállalják és tegyenek érte, ne féljenek, mert csak szabad ember tud nagy dolgokat véghezvinni. De ki ne félne, mindnyájan gyenge, halandó és törékeny emberek vagyunk és mind félünk. Pedig az élethez bátorság kell, s ahogy Nelson Mandela fogalmazott: „A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem leküzdése. A bátor ember nem az, aki nem fél, hanem az, aki legyőzi a félelmet.” Ki tudja legyőzni a félelmét, az aki hívő ember, a hit adhat igazi erőt mindenhez. Bátorságra az élethez mindenkinek szüksége van, a pedagógusnak ennél többre, bölcsességre, tekintélyre és kreativitásra is. Kívánom, hogy mindezeket az erényeket megtalálják és gyakorolják, mert óriási a felelősség ami Önökre hárul, mert az Önök munkáján Önökön múlik a jövő nemzet. Mi, bár mindig visszavárjuk Önöket és örülünk, ha jönnek, kérdeznek, de itt feladatunk kézfogással és a diploma átadásával véget ér. Amit tehetünk az, hogy mindig gondolunk Önökre és bízunk abban, hogy a jövő egy más, szebb világot hoz. Ma mindannyiukért és mindannyiunkért e szép pillanatban idézném zárásul útravalóul is Gál Zoltán versét:
Fohász a pedagógusokért
Add Uram, hogy a pedagógus
Ne féljen, csak neveljen, csak neveljen,
Mert félelemben nevelni-
Egy egész nemzet jövőjét tönkre lehet tenni.
Add Uram, hogy a pedagógusnak
Emberi bölcsessége, méltósága legyen,
Mert emberi bölcsesség, méltóság nélkül nevelni –
Egy egész nemzet jövőjét tönkre lehet tenni.
Add Uram, hogy a pedagógus
Követendő példa, s tekintély legyen,
Mert követendő példa és tekintély nélkül nevelni –
Egy egész nemzet jövőjét tönkre lehet tenni.
Add Uram, hogy a pedagógusoknak
Örök megújuló készsége legyen,
Mert örök megújuló készség nélkül nevelni –
Egy egész nemzet jövőjét tönkre lehet tenni.

Köszönöm a figyelmet.

Beregszász, 2012. június 5.