Kárpátalja anno: akik elhúzták Rákóczi nótáját

A Nagyságos Fejedelem és az általa vezetett szabadságharc emlékét számos irodalmi, zenei és művészi alkotás őrzi.

A kurucnóták mellett a legismertebbek közé tartozik Rákóczi kesergője, Rákóczi siralma és Rákóczi búcsúja, melyek szerzőinek Czinka Ferenc cigányzenészt és két fiát, Sándort és Ferencet tartják. A zenészek II. Rákóczi Ferencet még száműzetésébe is követték. Az idős Czinka is Rodostóban halt meg.

Két fia a fejedelem 1738-ban bekövetkezett halála után hazatért. Ezt követően terjedtek el Magyarországon a rodostói évek alatt írt nóták.

Más nézetek szerint a Rákóczi-induló a régi Rákóczi-nótából született, mely a magyar nép ajkán Rákóczi siralma néven terjedt el a szatmári békekötés után.

A hagyomány szerint a nótát Barna Mihály, Rákóczi udvari cigányzenésze szerezte, ki őt a száműzetésbe is elkísérte. Tőle az éneket híres unokája, Czinka Panna vette át. Más források szerint Czinka Panna Czinka Ferenc unokája volt.

Jókai Mór sem könnyíti meg a Czinka-család kutatóinak feladatát, ugyanis az író a Szeretve mind a vérpadig című regényében Rákóczi prímásaként szerepelteti Czinka Pannát. Az állítás egyértelműen cáfolható, ugyanis a Borovszky-féle Gömör-Kishont vármegye monográfiájában arról olvashatunk, hogy Czinka Panna a nagymajtényi fegyverletétel idején, 1711-ben született Sajógömörön.

A Rákóczi-nótát a XVIII. század végén kottázta le Vaczek, zeneértő váci kanonok.

 

RÁKÓCZI NÓTA

Jaj, régi szép magyar nép!

Az ellenség téged mikép

Szaggat és tép!

Mire jutott állapotod,

Romlandó cserép.

Mint egy kedves eleven kép,

Voltál olyan szép,

Magyar nép!

De a Sasnak körme között

Fonnyadsz mint a lép.

Szegény magyar nép,

Mikor lész már ép?

Megromlottál, mint cserép.

Jaj, hát szegény magyar nemzet

Jóra mikor lép?

 

Jaj, Rákóczi, Bercsényi

Magyarok híres vezéri,

Bezerédi!

Hová lettek magyar népnek

Vitéz vezéri,

Nemzetünknek hírszerzői,

Fényes csillagi,

Ocskai?

Az ellenség mindenfelől

Őket emíszti,

Űzi, kergeti,

Búval epeszti.

Közinkbe sem ereszti.

Jaj, hát szegény nemzetünket

Miképp mellyeszti!

 

Jaj, országunk, jószágunk,

De főképpen mi magunk

Mint nyavalygunk;

Az idegen nemzetségnek

Rabjai vagyunk.

Jaj, naponként mind elfogyunk,

Jót ne is várjunk,

Kívánjunk,

Mert hatalmas, diadalmas

Nemzet van rajtunk.

Jaj, meg kell halnunk,

Meg nem maradunk,

Nagy ellenség közt vagyunk,

Bizony méltán ezek miatt

Kesergünk, sírunk.

 

Országunknak, magunknak,

Jaj minden maradékinknak!

Mindazoknak,

Kik e földön nagy ínségben

Így nyomorkodnak.

Özvegyek panaszolkodnak,

Árvák zokognak;

Magoknak

Siralommal ártatlanok

Halált okoznak,

Úgy siránkoznak

És fohászkodnak.

Bánatjok nem apadnak,

Mert hazánkbul az ínségek

El nem távoznak.

 

Tenger rajtunk a fegyver,

Mert a német rajtunk hever,

S igen ver.

Mutogatja magát mint egy

Híres gavallér,

Nemzetünket hajtó pillér.

Nem szán, mint hóhér.

Akit ér,

Addig veri, meddig neki

Mindent nem ígér.

Látod mely kövér,

Bőrében sem fér,

De mégis mind többet kér,

Alig vagyon országunkban

Miatta kenyér.

 

Nézz reánk, Úr, a mennybül!

Ments meg, kérünk, minket ily csúf

Ellenségtül,

Ki a híres magyaroknak

Vérébül épül.

Ne hagyd ily dühös ínségtül

Rút ellenségtül,

Némettül

Gyaláztatni, mocskoltatni

Az írigyektül.

Ily dölyfös néptül,

Kínzó eszköztül,

Megfosztatni nevétül,

Mindenkoron győzedelmes

Dicsőségétül!

(Forrás: www.arcanum.hu)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma