Kárpátalja anno: Szerednye

Az Ungvári járásban, a Viela patak partján fekvő, több mint 4000 főt számláló városi jellegű település, Szerednye első írásos említése 1417-ből való.

A községet 1899-ig Szvedernik néven említették.

Határában egy völgy bejáratánál fekszenek egykori várának romjai. A szerednyei várat a 12. században építették a templomosok, később a pálosoké, majd a Drugetheké lett. 1526-ban a Dobó család szerezte meg, birtokosa volt a törökverő egri hős, Dobó István is, aki itt hunyt el 1572-ben. Dobó István ásatta ki török foglyokkal azt a több kilométer hosszú szerednyei pincelabirintust, amely a szájhagyomány szerint a pincét az ungvári, valamint a munkácsi várral kötötte össze.

A történetet megerősíti a pince falán található, a XVI. század elejéről származó kőbe vésett latin felirat. A szöveg tanúsága szerint a pince a szerednyei vár birtokosai, Dobó István és Dobó Dominika idejében ásatott.

Dobó után a Rákócziaké lett Szerednye és a vár, majd a Forgách család szerezte azt meg. A vár kuruc harcok során pusztult el.

Szerednye vidéke a kora középkortól híres volt szőlőjéről. A szerednyei bor a XVII–XVIII. századra európai hírűvé vált. A korabeli feljegyzések tanúsága szerint I. Péter cár udvarába is szállítottak az itt készült nedűből.

A község templomát a XV. század elején a Mindenszentek tiszteletére szentelték fel, ám az eredetileg gótikus templom a XVIII–XIX. századi felújítások során teljesen elvesztette középkori jellegét.

1514-ben a Dózsa-parasztfelkelés akasztotta meg Szerednye fejlődését.

1805. december 10–11-én a szerednyei Buttler-házban őrizték egy éjszakán át a Szent Koronát, miközben Napóleon elől Munkácsra menekítették.

Határában gyilkolták meg 1901-ben Egán Ede mezőgazdasági szakembert.

1909-től Ung vármegye akkor alakult Szerednyei járásának székhelye volt a település.

1851-ben a település lakóinak száma 1520 volt; 1910-ben 1867 lakosából 881-en magyarnak, 642-en ruszinnak, 193-an németnek és 134-en szlováknak vallották magukat.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma