Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: óvónő

Amikor gyermekünk óvodás korúvá fejlődik, nagy dilemmát okoz, hogy melyik intézményt válasszunk számára. A létszám, a csoport összetétele vagy esetleg az óvónő személyisége a döntő? Minden szülőnél más szempont élvez prioritást. Mi barátaink ajánlására választottunk óvodát kislányunknak és ezzel együtt egy igazi kincset kaptunk az óvónéni személyében.

A mintegy 30 éves pedagógusi múltra visszatekintő óvónéniből a kedvesség és szeretet árad minden pillanatban. A gyereket elvarázsolja, és talán nincs is a csoportjában olyan csöppség, aki ne szeretné. Birta Gabriellával beszélgettem munkájáról, gyerekekről és óvodai nevelésről.

Miért választottad az óvónői szakmát?
Mindig is szerettem a gyerekeket, szerettem volna velük foglalkozni. Édesanyám is pedagógus, s talán a génjeim is így voltak kódolva. Az óvónői szakma már az általános iskolában tudatosult bennem. Főként a kisebbekkel szerettem volna foglalkozni, így amikor szakmát kellett választanom, nem volt kérdés: óvónő leszek.

Jelenleg a Beregszászi 4. számú Szivárvány óvoda a munkahelyed. Mindig itt dolgoztál?
Igen. Az érettségi után a munkácsi óvónőképzőbe mentem tanulni, s a képző befejezése után itt kezdtem. Akkor két lehetőségem volt itt a városban: a 10. számú vagy a 4. számú óvoda. A korosztály volt a döntő. Az előbbiben a nagycsoportosokhoz kerültem volna, itt pedig a legkisebbekkel kezdhettem. Ezért ezt választottam.

Hány éve vagy óvónő?
Idén augusztus 1-jén lesz 30 éve.

Árad belőled a gyermekek iránti, s ezzel együtt a szakma iránti szeretet. Miért jó óvónőnek lenni?
A mérvadó elsőként természetesen az, hogy szeretem, amit csinálok és nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni, köztük lenni és tanítani őket.

Milyen volt a legelső találkozás a gyerekekkel?
Természetesen más volt, mint azt iskolai keretek között tanulhattuk. Persze a képzőben felkészítettek minket arra, hogyan kell a foglalkozásokat vezetni, mit hogyan kell csinálni, így ez a része könnyen ment, a többi pedig közben kialakult.
Visszatekintve emlékszem, hogy nagyon jó kollektívába csöppentem, akik rögtön befogadtak. A mellettem lévő dadus, Erzsike néni is sokat segített, szinte az édesanyám volt. Ez sokat számított. Emellett pedig eleinte csak fél napokat dolgoztunk, így otthon is helyt tudtam állni és itt is.

Naponta hány gyerekkel kell foglalkozni?
Jelenleg harmincan vagyunk, de általában 22-25 gyerek jár. Mindig vannak hiányzók.

Mindannyian magyar anyanyelvűek?
A többség igen, de vannak ukrán anyanyelvű gyerekek is a csoportban.

Minden gyerek más és más. És itt nemcsak az anyanyelvre, hanem elsősorban a természetükre gondolok. Hogy lehet őket kordában tartani?
A legfontosabb, hogy érdekessé kell tenni a foglalkozásokat. Amit csinálunk, legyen mindig változatos és rövid. A kicsiket nagyon nehéz hosszabb időre lekötni, így 15-20 perces foglakozásokat vezetünk. Úgy igyekszem, hogy ebben legyen kézügyesség fejlesztése, nyelvi feladat, és egy kis mozgás is. A foglalkozásoknál a motiváció a lényeg. Előtte általában „az ő nyelvükön” elmondom, hogy mit fogunk csinálni, és azt is hozzáteszem, hogy utána következik a hosszú játék. És itt a kulcsszó: a játék.

Hogyan tudsz szigorúan, ám mégis kedvesen fellépni a szerteszét szaladó gyerekekkel szemben?
A szigorúság szükséges, de csak mértékkel. Fontosnak tartom, hogy ha rá is szólok egy gyerekre, akkor utána odamegyek és megsimogatom. Éreznie kell, hogy a szigor ellenére is szeretem.

A gyermeki lét meghatározója a mese. A foglalkozásokban mikor kap helyet a mesélés?
A reggel mesetornával kezdődik, valamint délben is mesére alszanak el. Ez állandó.

Milyen az a mesetorna?
A reggeli torna mellé a gyerekek választanak egy mesét, és amíg mondom a történetet, addig hozzáillő tornagyakorlatokat végzünk.
A déli alvás előtt szintén mesélek.

Olvasod vagy fejből?
Könyvből nem olvasok, mert az nem érdekes. Inkább mesélek, és közben mutogatok, improvizálok, ha kell.

Mi a legnehezebb az óvónő számára a nap során?
Ha rosszkedvűek a gyerekek. Olyankor nehéz velük. Ha vidámak, akkor szinte az ő energiájuk adódik át ránk. Ha ők vidámak, mi is azok vagyunk, és sokkal könnyebb a közös munka.

Szerinted milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy óvónéninek?
A legfontosabb a gyerekszeretet, és a türelem, sok-sok türelem. Az óvónő rosszkedve, netalán türelmetlensége átadódik a gyerekekre, s onnantól kezdve csak a rossz irányba mennek a dolgok. Én büntetni sem szeretem a gyerekeket. Meg lehet velük beszélni mindent szépen türelmesen. Tény, hogy mi sokat beszélgetünk. A gyereknek éreznie kell, hogy nemcsak egy óvónő, hanem egy barát áll mellette. Ezáltal könnyebben megnyílnak ők is, bátrabban elmondják a véleményüket, és egyáltalán bármit. Néha az is elegendő, hogy játék közben leülök közéjük a szőnyegre. Nem feltétlen kell velük játszani, csak lássák, hogy ott vagyok velük.

Harminc év óvónői tapasztalat nem kevés. Miben változott az óvodai nevelés ez idő alatt?
Annak idején, még az orosz világban olyan kapitális rend volt az oviban. A foglalkozások is így teltek. Mindenkinek meg kellett csinálni az adott feladatot, ha volt hozzá kedve, ha nem. Most sokkal rugalmasabbak vagyunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenki azt csinál, amit akar, hanem egyszerűen csak odafigyelünk arra, hogy a gyerekek mit szeretne. Ha éppen nem szeretne reggel tornázni, nem dől össze a világ, nem tornázik. Vagy ha nincs kedve például verset tanulni, az sem baj, talán később kedvet kap látva a többi gyereket. Nem kényszerítjük őket semmire, hanem próbáljuk elérni, hogy maguktól akarjanak részt venni egyes feladatokban.

Van olyan gyerek, akivel nem lehet szót érteni?
Nálunk itt nincs olyan. Egyszerűen motiválni kell őket. Ezt általában dicsérettel érem el. Gyakran elhangzik a Milyen ügyes vagy!, Milyen szépen mondod!, Anya meg fog tapsolni… Anyának ez milyen öröm lesz… stb. És a gyerekek megértik.

Majdnem minden nap dolgozol, de néha pihenni is kell. Számodra mi jelent kikapcsolódást?
Tagja vagyok a Rózsahölgyek társaságának, mely egy jótékonysági alapítvány, s mely által hátrányos helyzetű gyerekeken igyekszünk segíteni. A tagokkal havonta összejárunk. Emellett római katolikus lévén, van úgynevezett családsejt csoportunk, mely 7-8 házaspárból áll. Gyakran összejárunk, és jó barátok is vagyunk. És végül a családom, ami kitölti az életem.

Ha újrakezdenéd, ugyanezt a szakmát választanád?
Úgy vélem, igen. Soha nem gondoltam másra. A szívem csak ide húzott.

Kívánom, hogy még hosszú évekig ez így maradjon!
Sorozatunkban bemutatott óvónő jó példa arra, hogyan lehet szeretettel, gondoskodással, türelemmel megfogni a gyermekek lelkét. Sikeresen fejleszti a kicsiket, a szülői visszajelzések alapján pedig a lehető legjobb módon végzi ezt. Álljon itt bizonyítékul néhány olyan szülő visszajelzése:

„Gabika szívvel lélekkel ott van a gyermekeinkkel, és nem mint kívülálló, hanem velük együtt él. Bizakodva szemléli gyermekeinket, és elmondja mi helyes, mi helytelen. Nála jobb óvónénit nem találhattunk volna. Köszönjük neki az értünk és gyermekeinkért eltöltött segítőkész éveit, áldozatos munkáját!” (R. V.)

„Gabika odaadó, lelkes munkájával messze a legjobb óvónők közé tartozik! Mindig a gyerekek érdekeit tartja szem előtt, kiválóan együttműködik velük és velünk, szülőkkel is!” (H. Zs.)

„Gabica csupa szeretet és jóság. A legjobb óvónő, akire nyugodt szívvel bízod rá a gyermeked, aki szeretettel, jósággal veszi őt körül. Csupa szív, munkája a hivatása, melyet csodásan végez.” (H. A.)

„Idén a második gyermekem ballag Gabikánál. Most már közel 8 éve követem szakmai tevékenységét és állíthatom felbecsülhetetlen értéket ad a gyerekeknek, és rajtuk keresztül a családoknak is. Egész évben minden reggel tornával kezdenek, ezt kézműves foglalkozás követi és elalvás előtt soha nem maradhat el a mese. A gyerekek minden nap örömmel mesélik el a szülőknek, nagyszülőknek mit alkottak, milyen mesét hallottak. Mindezek mellett még a legfontosabb ünnepekre is egy fergeteges, vidám, tartalmas műsorral készülnek. A gyerekek ezt élvezik a legjobban és közben észre sem veszik, de arra a kis időre előadóművészekké válnak. A bájával, szeretetével és az odaadó figyelmével gyerekek számára egy varázslatos légkört alakít ki a nap mint nap. Köszönjük!” (H.-L. K.)

Gál Adél
Kárpátalja.ma