Interneten lehet a leghatásosabban gyászolni

A közösségi hálózatok segítenek feldolgozni a hírességek halála miatt érzett gyászt, állapította meg Richard Harris pszichológus professzor.
Mikor Whitney Houston februárban elhunyt, a Facebookot, Twittert és egyéb internetes fórumokat elöntötték a gyászoló rajongók üzenetei. Olyan rajongóké, akik soha életükben nem találkoztak személyesen az énekesnővel. Ez a jelenség fontos annak megértésében, milyen kapcsolatot építenek ki a fogyasztók a médiával.
Harris professzor a Kansas State Universityről régóta tanulmányozza a tömegkommunikáció különböző aspektusait. Megfigyelte, miképpen néznek az emberek bizonyos médiákat, és azt is, miképpen emlékeznek az emberek vissza médiaélményeikre.
Megállapította, hogy sokan ugyanúgy építenek ki kapcsolatot a médiakarakterekkel, mint a való éltben. A jelenséget paraszociális interakciónak nevezik. Ezt az egyoldalú kapcsolatot gyakran fel lehet fedezni a celebek és rajongóik a között. Kiváló példa volt erre a Jóbarátok sorozat.
A tíz éven át képernyőn lévő hat karakterrel sok ember több időt töltött el, mint való életbeli barátaikkal. Ugyan valódi interakcióra nem került sor, de az emberek – főleg ha remek színészi munkával vannak megformálva – könnyedén azonosítják magukat a filmbeli karakterekkel. Ez különösen akkor válik fontossá, ha egy karakter vagy híres ember, akivel ilyen jellegű kapcsolata volt az embernek, meghal.
A hírességek halála után érzett gyász nem új keletű. Rengeteg ember gyászolta Diana hercegnőt, Michael Jacksont vagy John Lennont. Ugyanakkor még nincs meg a megfelelő társadalmi struktúra és támogatás az ilyen veszteségekhez, úgy, mint mikor egy családtag hal meg. „Valaki nagyon szomorú, mert a kedvenc szappanopera karaktere meghalt tegnap, elmondja valakinek és az kineveti. Egészen más reakció ez, mintha a nagymama halálhírét közölnék” – mondja Harris.
Éppen ezért a közösségi hálózatoknak terápiás hatása is lehet, hiszen az elkötelezett rajongók kiírhatják magukból fájdalmukat. Még maguk a celebek is gyakran használják ezeket az eszközöket fájdalmuk kifejezésére.
Noha a paraszociális interakcióról először az ötvenes években írtak, a jelenség sokkal nagyobb szerepet játszi a mai világban a tv és a mozi elterjedésének és a fiktív karakterek sokkal valóság hűbb ábrázolásának köszönhetően. „Mindkettőnek megvan a vizuális és auditív modalitása. A televízió és a mozi sokkal valóságosabbnak tűnik, mint a rádió vagy a nyomtatott sajtó. Azt hiszem az azonosulás foka és az érzelmi válasz sokkal nagyobb” – mondta el Harris.
Forrás: itmania.hu