2020. március 29., vasárnap

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Auguszta – latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt.

Jónás – héber eredetű; jelentése: galamb.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Aki egyszer hibásan lépett, és ezzel a lépéssel magával rántott, még sántává is tett egy vakot, nem állhat föl, nem porolhatja le a nadrágját úgy, hogy a vétleneket a porban hagyja.”

Jókai Anna

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93b650-b477″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Kosztolányi Dezső (Szabadka, 1885. márc. 29. – Bp., 1936. nov.3.). Költő, író, műfordító, újságíró. 1932-ben, Goethe halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség kapcsán járt Ungváron. Kosztolányi igen tájékozott volt a tőle távol eső Kárpátalja viszonyaiban. Kapcsolatban állt Keszthelyi Erzsi ungvári írónővel. A 30-as években Beregszászban is járt a Beregszászi Irodalmi és Műpártoló Egyesület meghívására, a Kaszinóban tartott irodalmi estjén olvasta fel először Ilona c. versét.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

  • Kosztolányi Dezső, költő, író, a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő alakja. A polgári gondolkodás és életforma egyik legkitűnőbb művészi kifejezője és összefoglalója. A magyar nyelv fennmaradásáért és tisztaságáért szenvedélyesen harcolt cikkeiben. (1885)
  • Rejtő Jenő (P. Howard) 1905-ben ezen a napon született. Ponyvaíró, akit az irodalomtörténet is magasra értékel.
  • Közzéteszik a kormány rendeletét, mely többek között megszünteti a zsidók sajtó-, színművészeti, filmművészeti kamarai tagságát (1944)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7b650-b477″][vc_column_text]

ERŐS VAGYOK?

Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. (Róm 6,5)

Egész városunkat megrázta, mikor pár nappal az érettségi előtt három helyi fiatal autóbalesetben meghalt. Kettőjüket magam is tanítottam, és szeretettel emlékezem rájuk. Patakzottak a könnyeim, amint másnap az iskola felé hajtottam. A családjaikért, barátaikért imádkoztam és útmutatásért, hogyan vigasztalhatom meg a tanítványaimat. Nem akartam, hogy lássák rajtam, hogy sírtam, ezért mielőtt kiszálltam a kocsiból, egy mozdulattal letöröltem a könnyeimet, és megpróbáltam erősnek mutatkozni. Az egyik diáknak, aki elment a folyósón mellettem, bizonyára feltűnhettek duzzadt, vörös szemeim. Megállt és csendesen ennyit mondott: „Úgy gondolom, most szüksége van egy ölelésre.” Megöleltük egymást és mindketten sírtunk. Együttérzése mutatta, hogy itt van a sírás ideje.
Megtanultam, hogy egy megrázó tragédia alkalmával nincs értelme rejtegetni szomorúságunkat. Keresztényként pedig tudhatjuk, hogy aggodalmaink ellenére is erősek maradhatunk abban a bizonyosságban, hogy a halál nem mindennek a vége. Miközben a gyászunkkal küszködünk, az ígéret, amit Jézus Krisztus halála és feltámadása által kaptunk megerősít bennünket és reménységgel tölt el.

Imádság: Istenünk, köszönjük Fiadat, akinek feltámadása bizonyossá teszi számunkra, hogy a halál nem a vég. Ámen.

Erősségem az Úrtól jön.
Jill Allen Maisch (Maryland, USA)

IMÁDKOZZUNK A KÖZÉPISKOLÁS DIÁKOKÉRT!

A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]