Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: tanító és néptáncos
Rovatunk mai vendége Barna Vivien Kitti, a Forgolányi Általános Iskola alsós tanára, a Kárpátalja Néptáncegyüttes és a Cifra banda tagja, hittanoktató. A kezdetekről, mindennapjairól és a jelenlegi válsághelyzetről is beszélgettünk a sokoldalú és tehetséges 22 esztendős lánnyal, aki mindenképp Kárpátalján képzeli el a jövőjét.
– Mesélj egy kicsit magadról, a diákéveidről!
– A Forgolányi Általános Iskola elvégzése után felvételt nyertem a Munkácsi Humán-Pedagógiai Kollégiumba, ahol 2016-ban diplomáztam. A Rivnei Sztepan Demjancsuk Nemzetközi-Közgazdasági Humán Egyetemen szereztem felsőfokú végzettséget alsó tagozatos tanítói és óvodapedagógiai szakokon. 2016 szeptemberétől dolgozom a Forgolányi Általános Iskolában alsó tagozatos tanítóként. Jelenleg a negyedikesek osztályfőnöke vagyok. Emellett az ötödikeseknek tanítok még informatikát, a táncszakkört vezetem, és hittanoktatóként is dolgozom a helyi református közösségnél.
– Miért pont ezt a pályát választottad?
– Anyukám elmondása szerint kiskoromtól kezdve az volt a kedvenc játékom, ha eljátszhattam a tanító néni szerepét. Később az iskolában is szívesen segítettem a gyengébb tanulóknak. Gyerekkori álmom volt, hogy felnőttként is taníthassak, ezért választottam ezt a pályát, bár mindig tudtam, hogy nem lesz egyszerű.
– Miben különböznek a hittanórák az iskolai óráktól? Melyiket szeretik jobban a gyerekek?
– A gyerekek nagyon szeretik a hittanórákat. Heti egy foglalkozást tartottam nekik, mindig izgatottan várták a következőt. A hittanórák kicsit kötetlenebbek, mint a tanórák, ugyanis ének, imádság, bibliai történet és a kedvencük, a játék váltják egymást.
– Szerinted milyen változásokra lenne szükség az ukrán oktatási rendszerben, hogy hatékonyabbá, inspirálóbbá váljon a tanulás a diákok számára?
– A diákok figyelmét évről évre nehezebb lekötni. Kevés olyan dolog van, amivel fel lehet kelteni az érdeklődésüket. Ebben közrejátszik talán az is, hogy a tananyag túl nagy, a begyakorlásra pedig kevés az idő. Két éve elkezdődött az Új ukrán iskola program, amibe a továbbképzések során én is betekintést nyerhettem. Idén szeptembertől ez alapján fogok dolgozni első osztályos tanítónőként. Véleményem szerint vannak benne hasznos tanácsok, útmutatók az órák érdekesebbé tételéhez, ugyanakkor a gyerekeknek túl nagy szabadságot ad, ami nem biztos, hogy a hatékony oktatást segíti elő. A diákok sokkal könnyebben tanulnak vizuálisan. Ezért egy jól felszerelt osztályterem, sok-sok szemléltető inspirálóbb lenne a tanulók számára. Jelenleg nagyon sok mindent a tanárnak kell beszereznie, ha szeretné, hogy az óra érdekesebb legyen a megszokottnál.
– Véleményed szerint hogyan lehetne itthon tartani a fiatalokat?
– Több munkalehetőséget kellene biztosítani számukra, és kedvező fizetést, amiért érdemes lenne itthon maradniuk.
– Évek óta néptáncolsz. Mikor és hogyan kezdődött a tánckarriered?
– Családunkban szinte mindenki táncos lábú. Tizenegy éves lehettem, amikor az unokatestvérem elhívott egy táncpróbára a Tiszapéterfalvai Örökség Néptáncegyüttesbe. Nagyon megtetszett a néptánc, és onnantól kezdve folyamatosan táncolok. Jelenleg a Kárpátalja Néptáncegyüttes tagja vagyok, ami 2018-ban alakult. Fellépések előtt heti három próbánk is szokott lenni, ezt kell összeegyeztetnem a munkámmal és a magánéletemmel. Amikor beálltam munkába, ez elég fárasztó volt, de miután belejöttem az oktatásba, gördülékenyebbé vált.
– Mely fellépésekre emlékszel vissza legszívesebben?
– Legemlékezetesebb fellépéseink közé tartozott Európa egyik legnagyobb folklórfesztiválja, a Summerfest és a Hagyományok Háza Újévköszöntő gálaműsora a MÜPÁ-ban. Ide sorolhatjuk A veszett brigadéros kuruc westernben való közreműködésünket is, melyet már több helyszínen is előadtunk.
– A koronavírus miatt kialakult online oktatás mennyire befolyásolja egy pedagógus munkáját és a diákok hozzáállását a tanuláshoz? Milyenek az eredményeik? Hogyan néz ki egy heted?
– Az alsó osztályokban sokkal nehezebb. Ugyanis a gyerekek még nem olyan önállóak, ezért szükség van a szülőkkel való folyamatos együttműködésre. Minden gyerek más, ezért ez a helyzet is másképp hatott rájuk. Néhányan sokkal precízebben, szebben elvégzik a feladatukat, de néhányan sajnos hanyagabbak. Ez természetesen az eredményeken is meglátszik. Ez a helyzet nem csak a gyerekeknek és a szülőknek, de nekünk, pedagógusoknak sem egyszerű. Egy hét megtervezése több napot is igénybe vesz. Előző délután, néha egész estébe nyúlóan készülök a másnapi órámra, amit Messenger segítségével valósítok meg, videochat formájában. Legtöbbször matematika és magyarnyelv-órákat tartok online, a többit pedig egy Word dokumentumban dolgozom ki. Igyekszem videókkal, prezentációkkal érdekesebbé tenni számukra. Sajnos az órák minősége teljesen más így, mint amikor személyesen, az osztályteremben vagyunk együtt a gyerekekkel, de a szükség törvényt bont, így alkalmazkodnunk kellett.
– Hogyan érinti a jelenlegi válsághelyzet a fellépéseket?
– Sajnos nagy hatással volt erre is, hiszen a korlátozások bevezetése miatt több rendezvényt is lemondtak, ahol felléptünk volna. Természetesen a próbáinkat is kénytelenek voltunk szüneteltetni.
– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– Soha nem vonzott a külföldi munkavállalás, ezért szeretnék a jövőben is szülőföldemen boldogulni, élni és családot alapítani.
Kopasz Gyula
Kárpátalja.ma