Régi tárgyak: a ruhaszárító

Az emberöltők folyamán nemcsak az élet változott sokat, de a lakásbelsők is nagy átalakuláson mentek keresztül. A lakóházak beosztása, kialakítása, a berendezés a javuló és modernebb életkörülmények változásait követték. Az egykori tárgyi hagyatékból egyre kevesebbet találunk, az emlékezet viszont annál többet megőrzött belőlük.

Vegyük például a berendezési tárgyakat. A ház beosztását tekintve régen is voltak konyhák és egyéb helyiségek, bútorzatuk azonban egyszerűbb volt. A konyhában például ott volt a vizeslóca, asztal a székekkel, tűzhely, az edénytartó polcok, kisszék a tűzhely előtt, és ruhatartó vagy –szárítórúd (szárasztórúd, ruhaszárasztó)a tűzhely fölött. Írásunkban ez utóbbiról lesz szó.

Az említett rudat egykor a kemence vagy egyéb tűzhely kürtőjéhez vagy a falhoz erősítették. Főként a szoknya (néhol: szokmány) és más ruhanemű szárítására szolgált. A rúd később lekerült, és jött helyébe egyszerűbb ruhaszárító eszköz, melyet csupán a falra szereltek fel a tűzhely fölé. A tartóból villaszerűen ágaztak szét a szárak, melyekre a ruhát lehetett teríteni. Általában négy vagy öt, ritkábban hatágú szárítók voltak ezek. A szárakat össze is lehetett hajtani, ha éppen nem volt szükség rá.

Nem sok ruha fért rá egyszerre, de praktikus volt, és mivel a tűzhely fölé szerelték, ezért télen is hamar száradt rajta a ruha. Persze, akkoriban nem volt centrifugás mosógép. A háziasszonyok kézzel mosták és csavarták a ruhákat. Mi pedig ma már el sem tudnánk képzelni életünket a kényelmet biztosító és a mindennapi teendőket megkönnyítő gépek nélkül.

Gál Adél

Kárpátalja.ma