Régi tárgyak: a kávédaráló

Nagyon szeretem a kávét. Rendszeres fogyasztója vagyok már évek óta. De gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. Azt mondják, hogy a kávéfogyasztásnak is kultúrája van. Baráti beszélgetések, romantikus randevúk és fontos üzleti tárgyalások szinte nélkülözhetetlen résztvevője. Erre most nem térünk ki. Annyi viszont tényleg igaz, hogy kellemessé tehet bármilyen hivatalos vagy nem hivatalos beszélgetést.

Ki gondolná, hogy a kávé elkészítésének annyi csínja-bínja van. Nem mindegy, mennyire pörköltek a szemek, vagy milyen apróra őrölt kávéból és mennyi víz hozzáadásával készítjük el élénkítő italunkat. És még sorolhatnánk… Tehát: a kávédarálón is sok múlik. A frissen pörkölt, frissen őrölt kávészemek hozzájárulnak, hogy zamatosabb kávét készítsünk.

A nagymama fadobozos, rézkupolás darálójáról talán még sokunknak vannak emlékei. A kart forgatva nemcsak kávét darálhattunk benne, hanem mákot és cukrot is. Működése végtelenül egyszerű. A kart forgatva tudjuk mozgatni a késeket, melyek apróra őrölik a kávészemeket. Meglepő, de a régi kávédarálókkal is lehetett finomabbra vagy durvábbra őrölni a szemeket. A finom, kisebb őrleményhez csupán hosszabb ideig kellett tekerni a kart. Ugyanilyen elven működnek a mai elektromos kávédarálók is. Ezeken csupán egy gombot kell hosszabb vagy rövidebb ideig benyomva tartani.

A kávészemek serkentő hatásának felfedezéséhez több legenda is fűződik. Az egyik változat szerint a kávé élénkítő hatását egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel Kr. e. 300-ban, aki észrevette, hogy ha a kecskéi a piros bogyókat legelészik, sokkal élénkebbek lesznek. Ezt elmondta a közelben élő szerzeteseknek, akik rájöttek arra, hogy ha a magokat megpörkölik, ízletes italt készíthetnek belőle. A másik történet szerint egy Rhazes (852-932) nevű arab orvos a kávét, a „quawa” nevű élénkítő növényt orvosságként használta.

Még egy érdekesség a kávéról: míg volumenben az Egyesült Államokban fogy a legtöbb kávé, az egy főre jutó kávéfogyasztás Észak-Európában, a skandináv országokban a legmagasabb. Egy finn közel négyszer annyi kávét iszik meg évente, mint egy magyar.

A kávétermesztés körülményei ihlették a 18. században Barcsay Ábrahám „A kávéra” című költeményét:

„Rab szerecsen véres veríték-gyümölcse,

Melyet, hogy ládájit arannyal megtöltse,

Fösvény Anglus elküld messze nemzeteknek,

Nádméz! mennyi kincsét olvasztod ezeknek.

Hát te, rég csak Mokka táján termett kis bab,

Mennyit szenved érted nyúgoton is a rab,

A bölcs iszonyodik, látván, egy csészéböl

Mint hörpöl ö is részt Anglusok bünéböl.”

Ne fedjük tehát, hogy dédszüleink idejében is ugyanúgy finom kávéillat lengte be a konyhát. Ilyen tekerős, számunkra retró kávédarálókkal őrölték meg a kávészemeket, és adtak lendületet a házimunkának, a veteményezésnek, és eleve az előttük álló napnak.

Gál Adél

Kárpátalja.ma