Kárpátalja anno: Evlia Cselebi török utazó írásai a huszti várról

Evlia Cselebi (1611–1684) török világutazó, történetíró volt, aki élményeit Szejáhatnáme (Utazások könyve) című könyvében jelentette meg.

A tízkötetes művet az 1680-as években Kairóban adta ki. Számunkra a VI. kötetben található, az 1660–1666 közötti magyarországi utazásának leírása a legérdekesebb. A szerző művét dr. Karácson Imre fordította le magyar nyelvre Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1664–1666 címmel. A könyv 1904-ben jelent meg. Ebben Cselebi lefesti a XVII. századi magyar közállapotokat, leírja többek között Budát, a Balatont, Esztergomot és Székesfehérvárt. Beszámol az 1664-es szentgotthárdi csatáról is.

Magyarországi tartózkodása alatt a török utazó Huszt várához is eljutott, melyről így írt: „Huszt vára: Építője Ján Ezder nevű király volt. Az erdélyi királyokhoz tartozik, de mivel Felső-Magyarország földjén van, egy ideig Felső-Magyarország fejedelmének, Kurusz Palatínusnak birtokában volt. Aztán Erdély uralkodója, Bethlen Gábor király Szulejmán khán engedélyével ezt a várat Kurusz Madsartól elvette s az oszmán erővel oly erős várrá tette, hogy ki éjnek idején meglátja, az ajka is remeg. Jelenleg németek vannak benne, őrei, fegyveresei mind németek, de Zolomi-oglunak birtoka. Vára a Hasszán-hegy tövében fekszik, falai erős tömések s Iszkander erődítményéhez hasonló erős vár, bástyájának magassága az égboltig ér. Külvárosának házai a vár nyugati oldalára néznek s egyik a másik fölött van. Palotáinak teteje színes cseréppel van fedve, a templomok tetejét ón fedi s a keresztek tiszta arannyal vannak bevonva úgy, hogy az ember szemei elbámulnak rajtuk. A szőlőknek, kerteknek vége nincs. Vize és levegője kellemes.

…Mikor a hídra léptünk, a várbéli katonaság százankint jött elő s ötünk fegyvereit is elszedték, szemeinket bekötötték s kezeinket megfogván, teljes száz lépcsőn vezettek fel. Mikor szemeinket felnyitották, egy diván-khánenben találtuk magunkat s székekre ülve a Tisza síkságát, a Tisza-folyót, a hegyeket és a székében látszó városokat és falvakat szemléltük.”

Máshol pedig ez olvasható tőle:

„Ezen szoros nyílásánál Huszt nevű vár van, mely Erdély várai közé tartozik. A vajda a vár tisztjeinek parancsot adott s azok gyalogosokat, lovasokat és a pórnép közül is néhány ezer főnyi ellenséget összegyűjtöttek s a hegyekből hozott nagy gerendákkal, kövekkel az átjáróhelyeket elzárták, a szűk helyekre pedig puskásokat állítottak. Lehetetlen volt tehát keresztülmenni. Tanácskozás után a dicső khán a dsengizi csapatokkal gyalogosan nyilat és íjat véve kezébe, késedelem nélkül rohamot intézett a gonosz nép ellen. A tatár hősök, ki a vizén menve át, ki pedig a hegyek csúcsaira felhatolva keresztülmentek s az ellenséget szétszórták s azok legnagyobb részét a tüzes kard eledelévé tették. Isten segítségével e veszélyes úton áthaladva, az említett vár előtt állapodtak meg. Azután a Tisza nevű folyón keresztülmenve Magyarországba hatoltak s azokat a járásokat és tartományokat égetve, feldúlva az iszlám határhoz közel eső Debreczen nevű város közelében Dustujál nevű helyen, melynek egyik oldalán nagy hegy, előtte pedig mély árok van, annak a tartománynak főtisztje Báthory István nevű főúr harminczezer főnyi ellenséggel háttal a hegynek támaszkodva, egy csapat embert küldött ellenük.”

Marosi Anita
Kárpátalja.ma