A déli harangszó

III. Callixtus pápa még a nándorfehérvári (ma Belgrád) csata előtt az 1456. június 29-ei bullában elrendelte, hogy az egész Magyarország templomaiban húzzák meg délben a harangokat, tartva a pogány török veszedelemtől. A harangozás alatt minden keresztény foglalja imába a pogányok ellen induló és küzdő magyar sereg sorsát. A hír lassan terjedt az ország területén, szinte mindenfelé el sem jutott, mire 1456. július 4-én II. Mehmed szultán vezetése alatt Nándorfehérvár alá érkezett a 60-70 ezer, más becslések szerint 100 ezer fős, zömmel jól képzett, ostromgépekkel, tüzérséggel felszerelt és hajókkal is rendelkező török sereg.

Magyarországon a király elrendelte a nemesi felkelést, de a nemesek és főurak nem vonultak fel a vár megvédésére.

Hunyadi János, Magyarország kormányzója – Mátyás királyunk édesapja – vezette a keresztes sereget a túlerőben lévő oszmán sereg ellen. Kapisztrán János mintegy 30 ezer főnyi (főleg parasztokból álló) keresztes sereget toborzott. Ennek tagjai folyamatosan érkeztek Nándorfehérvárra. Kapisztrán János Hunyadi Jánossal együtt a nándorfehérvári védősereg szervezője, majd a védelem egyik irányítója lett. Július 21-én a szultán elfoglalta a várost, a szétlőtt vár ellen rohamot indított, de nem jutott be a várba, és gyalogsága nagy részét elvesztette. Dugovics Titusz, Vas megyei származású magyar vitéz az ostrom alatt a vár faláról egy törököt magával rántott a mélységbe, hogy megakadályozza a török zászló kitűzését. Tette az utókorban az önfeláldozás, a hősiesség jelképe lett. Július 22-én volt a döntő ütközet. A Kapisztrán vezette keresztesek főserege Hunyadi tiltása ellenére átkelt a Száván, Hunyadi közben a várból elfoglalta a török ágyúállásokat. A két tűz közé szorított, súlyos veszteségeket szenvedett szultáni sereg menekülésszerűen visszavonult. Meghiúsult a pogányok terve – megdönteni Európában a kereszténységet. (Azóta is volt ilyen gondolat a Szovjetunió programtervezetében.)

Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a középkori Magyar Királyság hadserege, együtt Kapisztrán seregével szultáni sereget győzött le. A nándorfehérvári diadal után 65 évig nem vállalkoztak a törökök hasonló támadásra. Pont ezekben a napokban emlékezünk az 556 évvel ezelőtti július 4–22. közötti eseményekre. A győztesek a diadal után a pestisjárványnak estek áldozatul: Hunyadit augusztus 11-én, majd Kapisztránt is elvitte október 23-án. Október 23-át tartjuk Kapisztrán Szent János égi születésnapjának. Hunyadi Jánost a maga által 1442-ben kijelölt gyulafehérvári székesegyházban temették el. Kapisztrán Jánost messze szülőhazájától, a pápától küldött kereszttel temették el Újlakon, Szerém vármegyében. A fent említett pápai rendelkezés a keresztény emlékezésben úgy maradt meg, hogy az összes városban és faluban du. 3 óra és az esti szentmise között harangoztak.

1500-ban augusztus 9-én VI. Sándor pápa déli időre helyezte a harangszót. Ugyanez a pápa akkor rendelte el augusztus 6-ára Urunk színeváltozásának ünnepét. Ha megkondul a déli harangszó – mi, római katolikusok elimádkozzuk Az Úr angyala imádságunkat.

Borbély Ibolya
Kárpátalja