Csernobil ma

1986. április 26-án két óriási robbanás rázta meg a csernobili atomreaktor négyes blokkját. A robbanások ereje akkora volt, hogy ledobta a reaktor 2000 tonnás betonfedelét, és az épület belsejének anyaga kilökődött a levegőbe, erősen sugárzó anyagokkal terítve be az erőmű közvetlen környékét. A reaktormag tíz napig lángolt, és közben a hirosimai bomba sugárzó izotópmennyiségének négyszázszorosát juttatta a légkörbe.
És bár a csernobili atomkatasztrófa során a bolygó területének fele valamilyen szinten szennyeződött sugárzó anyagokkal, az eset meglehetősen gyorsan feledésbe merült, egészen tavaly márciusig. A fukusimai atomerőmű katasztrófája kapcsán aztán a kezdeti időkben gyakran elhangzott az egykori ukrán erőmű neve, elsősorban olyan szövegösszefüggésben hozták fel, hogy közel sincs akkora baj, mint Csernobilben volt, mivel például nem olvadtak le a reaktorok. Azóta kiderült persze, hogy Fukusimában is leolvadt három reaktor, sugárzó izotópokkal szennyezve Japánt és a környező tengervizet.
25 év választja el egymástól az utóbbi évtizedek két legnagyobb atomkatasztrófáját, de a nukleáris leolvadások száma jóval gyakoribb, mint ez alapján tűnhet. Az atomenergia-iparban a biztonság szintjét reaktorévekben szokás mérni. Egy reaktorév annyit tesz, hogy egy atomreaktor egy éven át termel elektromos áramot. Az Egyesült Államok nukleáris hatóságának (Nuclear Regulatory Commission, NRC) célja, hogy saját atomreaktoraikban 10 ezer reaktorévre számolva egyre csökkentsék a balesetek számát.
Thomas Cochran fizikus számításai szerint a világ könnyűvizes erőművei eddig összesen 11 500 reaktorévnyi működést halmoztak fel, amire öt részleges magleolvadással járó baleset jut. Ebből a fukusimai incidens felelős háromért, a Three Mile Island-en található, és az egykori kelet-német Greifswaldban működő erőművek pedig egy-eggyel növelik a balesetek számát. (Csernobil azért nincs a listán, mert régi szovjet tervezés alapján épült, és manapság már csak egy maroknyi hasonló felépítésű erőmű működik világszerte.) „Történelmi viszonylatban ez azt jelenti, hogy a világ könnyűvizes reaktorainak egy százalékában részleges magleolvadás következett be, ez pedig jóval magasabb az elvárható biztonsági szintnél” ‒ mondja a szakértő.
Jelenleg 353 könnyűvizes reaktor működik világszerte, és ha a trend folytatódik, átlagosan hatévente várható egy részleges magleolvadás. Csernobil tehát nem egyszerűen a hidegháború egy sajnálatos eseménye, hanem egy globális trend előfutára, és csak most kezdjük sejteni, hogyan is kellene kezelni a hasonló helyzeteket.
Míg a japánok azért küzdöttek, hogy stabilizálják a túlhevült reaktorokat, a világ másik felén az ukrán építőmunkások a csernobili feltakarítás következő fázisába kezdtek bele: elegyengették a szennyezett talajt a vasbeton szarkofág körül, amelynek mélyén a négyes blokk maradványai rejtőznek. Az építményt 15 évre tervezték, és több mint egy évtizeddel a határidő lejárta után még mindig középkori erődként magasodik a tájba.
Eric Schmieman, a szarkofág karbantartásáért felelős szervezet, a Shelter Implementation Plan (SIP) egyik felelőse szerint az építmény olyan, mint egy kártyákból épített ház. A szovjet mérnökök hat hónap alatt rakták össze, nagyrészt a helyszínen talált anyagokból. Az északi fal egy halom törmelékes betonlapból áll, a déli oldal acélpanelei betongerendáknak vannak nekidöntve. A tető acéllemezeit csak a gravitáció tartja a helyükön, mivel nem volt és nem is lehetett senki, aki odaerősítette volna ezeket, egyszerűen egy daruval a helyükre eresztették a lapokat.
A 370 ezer köbméter betonból és 7300 tonna acélból álló szarkofágot nagyrészt a gravitáció, a súrlódás és a szerencse tartja össze. Amikor az első változat elkészült, jelentős méretű lyukak tarkították, a folyamatosan szivárgó víz pedig korrodálta a tartógerendákat. Egy óriási repedés kezdődött a nyugati falon, a madarak ki-be röpködtek radioaktív szennyeződést terjesztve mindenfelé. A Szovjetunió felbomlása után Ukrajna „örökölte meg” az építményt és vele a felelősséget. Hamar nyilvánvalóvá vált azonban, hogy az ukránoknak nincsenek meg a szükséges anyagi forrásaik az addigra még inkább veszélyesen instabillá vált konstrukció kijavítására.
Forrás: ipon.hu