Márai Sándor: Egy dal

Majd ősszel én elköltözöm
Fekete színbe öltözöm
Bús arcomat könnyel öntözöm
s viaszfehérré válik.

Egy nyárban még nagyon hiszek
Elé tömjént s mirhát viszek
Szám halkan szól s nem gúnyt sziszeg
s vígan elébe állok.

Ajkam nem gyötri szomjú láz
s feléje vígan harsonáz
lesz szeretőm nem egy, de száz
minden tavaszt letépek.

Kánán mézét felhabzsolom
Tokaj hegyén ülöm torom
Virág köríti homlokom
s vér buggyan, hova lépek.

Az élet, élet én leszek,
A föld leszel, az ég leszek,
s acélkeményen állok.

És ősszel majd elköltözöm
Fekete színbe öltözöm
Bús arcom könnyel öntözöm
s viaszfehérré válok.