Károlyi és az őszirózsás forradalom

Tisza István meggyilkolásában a Budapesti Katonatanács játszhatott szerepet; a népköztársaságot, mint államformát kétezer ember „döntötte el” a mai Kossuth téren; Károlyi Mihály a trianoni katasztrófa után jó kapcsolatokat ápolt Eduard Benes csehszlovák elnökkel – derült ki többek között Ligeti Dáviddal folytatott beszélgetésünkből. A VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár történészével a 102 éve, 1918.október 31-én győzedelmeskedő őszirózsás forradalom és Károlyi szerepének, felelősségének kérdéseit jártuk körül.

– Az őszirózsás forradalomról az évforduló kapcsán rendre elhangzanak a közhelyek: megalakul az első köztársaság, a katonák őszirózsát tűznek sapkájukra, államfő lesz a függetlenség-párti Károlyi Mihály. Ám van egy másik olvasata is a történteknek: órák alatt eltűnik az 1000 óta létező Magyar Királyság, meggyilkolják Tisza Istvánt, s egy tehetségtelen pojáca, egy lecsúszott arisztokrata asszisztálása mellett százezer négyzetkilométereket adtunk fel hazánkból ellenállás nélkül. Az egész Budapesten kezdődik, 1918 október 31-én. Mi történt ekkor?

–  Ahhoz, hogy megértsük az őszirózsás forradalmat, illetve az ekkor történt változásokat, az első világháború folyamatára kell visszanyúlnunk. Egy 51 hónapos háború ér ekkor véget. Október 17-én hangzik el a Képviselőházban Tisza István híres kijelentése, miszerint „ezt a háborút elvesztettük.” Felgyorsulnak a politikai események. A hónap elején táviratot küldünk Washingtonba, miszerint IV. Károly elfogadja a wilsoni 14 pontot, melyet még januárban fogalmaztak meg a fegyverszüneti tárgyalások alapjául. Erre a táviratra két hétig nem érkezik válasz. Mire mégis megjön, Károly átalakítja a birodalom nyugati felét egy manifesztummal, föderatív állammá alakítva Ausztriát. Hangsúlyozzák ugyan, hogy ez nem vonatkozik a magyar területekre, ám megbomlik a kiegyezés közjogi egysége, Deák Ferenc-i konstrukciója. Ezek a változások a magyar belpolitikára is hatnak. Az ekkor ellenzékben levő 48-as függetlenségi pártok – ezek közül válik ki a Károlyi-párt 1916 nyarán – egy új konstelláció szükségességéről beszélnek. A híres manifesztum, tehát Tisza bejelentésének híre a háború elvesztéséről néhány napon belül eljut a katonákhoz, a lövészárkokba is. Október 24-én bekövetkezik az antant nagy offenzívája a délnyugati hadszíntéren, október 28-án megtörténik az összeomlás. A fronton harcoló csapatokat már nem lehet új egységekkel felváltani: a katonák fellázadnak vagy egyszerűen dezertálnak, nem jelennek meg a hadkiegészítő körzetekben. Az Ausztriában megalakuló Nemzeti Tanácsok, „kis kormányok” mintájára létrejön a Magyar Nemzeti Tanács. Lényegében új államok alakulnak, bár egyelőre még senki nem mondja ki a királyság megszűnését. Szintén a felbomlás folyamatának fejleménye, hogy megalakulnak a katonatanácsok, így október 25-én a Budapesti Katonatanács is.

–  Mik voltak ezek a katonatanácsok?

–  Tulajdonképpen szovjet mintára létrejött katonai önkormányzó szervek voltak, létrejöttük felgyorsította a még meglevő haderő felbomlását, mely 80 százalékban a közös hadsereghez tartozott. Október 28-ára mély belpolitikai válság alakul ki, amit Károly úgy próbál orvosolni, hogy homo regiusként (királyi megbízott) nevezi ki József Ágost főherceget és tábornagyot és őt küldi Magyarországra, hogy próbálja a helyzetet kezelni. Ekkor bukik meg Wekerle Sándor, akinek ez a harmadik kormánya. Wekerle kitűnő helyzetmegoldási képességekkel rendelkezett, ám ő is kudarcot vallott. Ebben a belpolitikai vákuumban, ahol József főherceget is ellenségesen fogadják, Károly egy megbízható arisztokratát nevez ki Hadik János gróf személyében, aki dezignált (kijelölt) miniszterelnök lesz. Ám nem iktatják be hivatalába, mert felgyorsulnak a budapesti események. A Magyar Nemzeti Tanács sürgeti, sőt erőszakos cselekmények során követeli Károlyi Mihály kinevezését. Károly kikéri a Károlyihoz családi kapcsolatai miatt közel álló ifjabb Andrássy Gyula véleményét (Károlyi felesége volt gróf Andrássy Katinka, Andrássy Gyula unokahúga), aki nem tanácsolja ezt: szerinte Károlyi megbízhatatlan, a kinevezés igen kockázatos. Károly magával Károlyival is folytat megbeszélést, melynek során expressis verbis meg is kérdezi: köztársaságot szeretne-e kikiáltani. A gróf erre határozott nemmel válaszol. Október 30‒31-én a Nemzeti Tanács már át akarja venni a végrehajtó hatalmat. Az Astoriában székelő szerv tagjai azzal is számoltak, hogy a Budapesten állomásozó császári és királyi erők leverik ezt a lázadást, őket pedig internálják. Ezt az alapozta meg, budapesti katonai erők főparancsnoka, Lukachich Géza tábornok kemény kézzel lépett fel a dezertőrökkel szemben. A világháborúban Lukachich egyébként kitűnő tábornok volt, három hadszíntéren is megfordult, a Katonai Mária Terézia-renddel is kitüntették, ami a legmagasabb katonai kitüntetés volt. Az őszirózsás forradalom alatt Lukachich végül nem lépett közbe a katonákkal. Lehet ezt azzal is interpretálni, hogy Budapesten akkor a közös hadseregbeli bosnyák csapatok voltak, és Lukachich nem látta őket elég megbízhatónak. Kapott is olyan jelzést a királytól, hogy ne kerüljön sor erőszakra. Károlynak ez a magatartása morális szempontból érthető.

– Mitől vált elszabadult hajóágyúvá a hadsereg?

– Az őszirózsás forradalom nevét is onnan kapta, hogy a katonák a király nevének kezdőbetűit tartalmazó sapkarózsát tépték le. Nyílt szakítás zajlott tehát a Monarchiával. Erre utal Bíró Mihály híres plakátja is, melyen egy katona feldönti Károly alatt a trónszéket, ez pedig magában foglalja a köztársaság követelését. Az őszirózsás forradalom alatt nem nagyon kerül sor erőszakos eseményekre – illetve beszélhetünk néhány áldozatról, hiszen több katona is megtagadta, hogy letépjék sapkabojtjukat. Másrészt a katonák a tisztekről is letépkedték rangjelzéseiket. Azt vallották, hogy az új államban ugyanis, úgymond, majd nem lesz szükség ilyesmire. Még október 28-án történt egy véresebb összecsapás a Lánchídnál, amikor a pesti tömeg a Lánchídon át próbált felmenni József Ágosthoz a várba, hogy kifejezzék, milyen változásokat szeretnének. Itt a karhatalom fellépett és három halottal illetve több sebesülttel járó összecsapások zajlottak. A politikai fejlemények sorába tartozik, hogy október 31-én délután 5 óra tájban, máig tisztázatlan körülmények között meggyilkolják Tisza István grófot, A kor embere számára elvileg nem fontos tényező Tisza, hiszen 1917 májusa óta már nem volt miniszterelnök, mégis többen mondták azt, hogy Tisza halála jelentette a régi világ összeomlását.

– Ki vagy kik állhattak a merénylet mögött?

– Kétféle elbeszélését ismerjük a történteknek – az egyik szerint a katonák spontán odamentek a villához, a másik szerint szervezett dologról volt szó, likvidálni akarták. A mozaikokat összerakva a Budapesti Katonatanács érintettsége valószínűsíthető. A katonatanács részéről felmerül Csernyák Imre és Pogány József szerepe a merényletben. Ők ketten szervezték az október 30-31-i megmozdulásokat. E két nap alatt átveszik a budapesti karhatalom irányítását. Azt lehet mondani, „kiteszik a pisztolyt az asztalra”, hiszen az Astoria környékén géppuskásokat küldenek föl a mai Kossuth Lajos utca felé néző ablakokba. Később, a Tisza-gyilkosság pere idején többen rájuk is vallottak, hogy ők szervezték a merényletet. Ez a két ember disszidált a tanácsköztársaság bukása után. A magyar királyi ügyészség kérte Ausztriától kiadatásukat. Ezt nyugati szomszédunk megtagadta arra hivatkozva, hogy veszélyben lenne az életük. Pontos szerepüket nem ismerjük tehát, de az a visszaemlékezés, hogy a katonák teherautóval érkeztek Tisza bérelt villájához a Hermina úton, szervezettségre, nem pedig spontaneitásra utal. Károlyi Mihály felelőssége is felmerült – ő ezt elhárította. Károlyi részvételét nem lehet alátámasztani bizonyítékokkal. Viszont a Budapesti Katonatanács érintettsége dokumentumokkal alátámasztva is megállja a helyét. Bárki is vitte véghez a gyilkosságot, elmondható, hogy az új rendszernek „jót tesz”, hogy Tisza már nincs az élők sorában.

– Károlyi kormányfő lesz október 31-től. Milyen kormány élére kerül, mik az első lépései?

– Az új kormány, amely nagyobbrészt a Nemzeti Tanács tagjaiból jön létre, már eleve úgy lép fel, mint egy önálló Magyarország képviselője. Nagyon fontos, ami 1918 november 1-jén és 2-án történik: Linder Béla az osztrák‒ magyar főparancsnokság bevonásával kiküld egy üzenetet a frontra, hogy a magyar csapatok azonnal hagyják abba a harcot és térjenek vissza Magyarországra. Ez nagyon jól hangzik, csakhogy egy háború közepette, amikor éppen zajlik az olasz offenzíva, ezt nem lehet jól megcsinálni. A magyar alakultok kivonása felgyorsította az összeomlási folyamatot, ami ekkor jellemezte a Monarchia haderejét. Emiatt már november 3-án meg kell kötni a padovai fegyverszünetet az antanttal. Fontos, hogy ez a fegyverszünet azt írja elő, hogy vissza kell vonni a Monarchia seregeit az 1914-es évi határok mögé. A mi szempontunkból ez a Magyar Királyság határait jelenti. Engedélyezi azt is, hogy 20 hadosztály fegyverben maradjon. Csakhogy a Károlyi-féle kormányzat kijelentette, hogy önmagukra nézve nem tekintik kötelező érvényűnek a padovai fegyverszünetet, azt ugyanis nem Magyarország kötötte az antanttal, hanem az akkor már csak virtuálisan létező osztrák-magyar állam. Közben de facto új államok is jönnek létre az egykori Monarchia területén. Ezért Károlyiék a Balkán felől érkező antanat-csapatokkal keresik a kapcsolatot. November 7-én találkoznak Belgrádban az antant-misszióval. Fegyverszüneti tárgyalásokba kezdenek. A november 13-i, belgrádi egyezmény már jóval előnytelenebb, mint a padovai: Magyarország már csak 8 hadosztálynyi hadsereget tarthat fenn, demarkációs vonalnak pedig már nem az ország határait tekinti. A cseheknek északon, a románoknak a Maros mentén, a szerbeknek pedig már a mai trianoni határhoz igen közel enged felvonulást.

– Mi okból fogadtak el ilyen előnytelen feltételeket?

– Az őszirózsás forradalom békét ígért, s úgy gondolták: új, demokratikus világrend fog kibontakozni. Abban bíztak, hogy Magyarország számára az biztosít kedvező békefeltételeket, ha a demokratikus átalakulás révén bizonyítja progresszivitását, s így elnyeri az antant-hatalmak tetszését. A Károlyi-kormányzat még a belgrádi konvencióhoz képest is mélyebb és átfogóbb leszerelést hatott végre. Még az antant által engedélyezett 8 hadosztályt sem töltik fel teljesen. November 1-jén hangzik el Linder Béla inkriminált mondása, hogy „nem akarok többé katonát látni.” Hiszen egy új, pacifista világban nincs már szükség hadseregre, a konfliktusokat másképpen kell rendezni. Ráadásul a katonatanács demokratizálási folyamatot próbált elindítani a hadseregen belül, a tisztek hatalmát korlátozták, beleszólást akartak adnia legénységnek a döntéseket. Ez eleve nonszensz, a hadsereget nem lehet demokratikus alapúvá tenni. Már november első két hetében látszik, hogy ez a rendszer nem tudja vállalásait teljesíteni. A franciák a belgrádi fegyverszünet után Magyarországot legyőzött államként kezelik. Ignorálják Károlyiék „független országát”. Ez azért is fájdalmas, mert még a híres Tisza-beszéd idején jelenti ki a Károlyi köreihez tartozó Lovász Márton, hogy „mi antant-barátok vagyunk”.

– Hogy jutottak el a népköztársaság kikiáltásához?

– Az osztrák és magyar események kéz a kézben járnak: amikor november 11-én véget ér az első világháború a német fegyverszünettel, és Ausztria lemondotta a császárt, Károlyi delegációt küld a Bécs melletti Eckartsauba, hogy Károly mondjon le magyar királyi címéről is. Károly nyilatkozatában ekkor felfüggeszti uralkodói jogainak gyakorlását. Azt mondja, a népre bízza, milyen államformában kíván élni és ő ezt a döntést elfogadja. Károlyiék ezen felbuzdulva elhatározzák hogy kikiáltják az új államformát, melyet ők a „népköztársaságban” igyekeznek megtalálni. A hivatalos iratokban mindenhol ez az elnevezés jelenik meg, sőt amikor a köztársaság szót használja valamelyik hivatal, utasítást kapnak fentről, hogy a népköztársaság a helyes elnevezés. Egyébként, mikor Szabad György felállítja a magyar köztársasági hagyományok rendszerét, úgy számol, hogy ez az első magyar köztársaság, az 1946-ban kikiáltott a második, és az 1989 utáni a harmadik. Itt Szabad György nagysága és tudása mutatkozott meg, mindazonáltal vitatható ez a számozás, ha figyelembe vesszük, hogy mikor 1919-ben megbukik a tanácsköztársaság, formailag a népköztársaság áll vissza, mint államforma. Ez pedig csak 1920 március 1-jén kerül kivezetésre, ekkor lép életbe a Horthy-korszakot megalapozó törvény, mely visszaállítja királysági államformát. Lehetne amellett érvelni tehát, hogy az első népköztársaságot hónapokon belül egy második követte, így borul az egész számozás. Mindenesetre Károlyiék a népköztársaság mellett még a törvényeket is néptörvénynek nevezték, számozásukat pedig újra kezdték, tehát az első általuk hozott törvény az első néptörvény, és így tovább. Ez a rendszer tehát önmagát egy teljesen új időszámítással is felruházta. Sőt 1919-ben döntést hoztak arról, hogy október 31-ét, a rendszer születésnapját piros betűs emléknappá teszik.

– Erős balra tolódás kezdetének tűnik a népköztársaság kikiáltása.

– Olyan hangok is megszólaltak, hogy nem népköztársaságot, hanem szocialisztikus köztársaságot vagy egyenesen proletárdiktatúrát kellene kikiáltani, tehát a szélsőbal már ekkor hallatja hangját. A népköztársaság elnevezéssel ennek vitorlájából is ki akarták fogni a szelet. Jelzi, hogy valóban új időszámítás kezdődik Magyarországon, hogy az eskük szövegéből törlik, hogy „Isten engem úgy segéljen!” A hivatalnokokat és a katonákat is fölesketik az új államformára. Sokan olyanok is leteszik ezt az esküt, akik a később időkben ezt szívesen feledtetnék. Például József Ágost főherceg, aki ráadásul a nevének megváltoztatását is kezdeményezte , az alcsútdobozi birtok után Alcsútira. Igaz, sokan mintegy utolsó mentsvárként tekintettek az eskütételre , hogy az ország egységesen talán meg tud menekülni.

– Hol volt a nép a népköztársaság kikiáltásakor?

– Gyakorlatilag kétezer ember részvételével történik meg ez a döntéshozatal, akikkel a az Országház előtt a mai Kossuth téren a népköztársaságot kikiálttatják. Nem a nép döntötte tehát el, milyen államformában akar élni, hanem a feje fölött eldöntötték és kész tényként ismertették vele.

– Élhettek-e választójogukkal a népköztársaság polgárai?

– Az új rendszer nem merte megmérettetni magát, nem került sor országos választásra a jelentősen kibővített választójog alapján. Prohászka Ottokár meg is fogalmazta, hogy választások esetén a keresztényszocialisták és a kisgazdák fognak előre törni, Károlyiék pedig elveszítik a hatalmat, mert a függetlenségieknek nincs bázisa. Az állandó halogatások közben 1919 januárjában tűzik ki áprilisra a választásokat. Ekkor már nyilvánvaló, hogy nem rendelkeznek kellő társadalmi támogatottsággal, alapvető kérdéseket sem tudtak megoldani. Nincs elég szén, sem élelmiszer. A spanyolnátha is szedi télen az áldozatait. A rendszer azzal az ígérettel jön létre, hogy az első világháború alatt felhalmozódott szociális, gazdasági problémákat orvosolni fogja. Az, hogy ez nem sikerül, nem feltétlenül Károlyiék hibája. Mindemellett az ország 60 százalékát megszállja az ellenség. Kárpátalja, Burgenland és a Partium kivitelével ekkorra már nagyjából későbbi, trianoni határok mögé szorul vissza az ország. 1918 karácsonyán elesik Kolozsvár, majd január elsejéig Kassa és Pozsony is. Nyolc nap alatt vész el a három kulcsfontosságú város. Ez önmagában jelképezi a kibontakozó katasztrófa mértékét. Az a cél, amely mentén ez a pacifista, haderőt leszerelő politika működött, hogy majd ezzel sikerül kedvező békefeltételeket kicsikarni, látszott, hogy ebben a formájában nem fog teljesülni. Ahhoz már túl késő volt hogy egy új haderőt lehessen szervezni. Itt mutatkozik meg a rendszer legsúlyosabb fogyatékossága.

– Hogy reagáltak Károlyiék az egyre beljebb hatoló ellenséges erők offenzíváira?

– Amikor Nagyszombatra érkeznek a cseh erők, Budapest a helyi csendőrséget, hogy ne álljon ellen. Pedig alig érkezik oda cseh megszálló. Közben a magyar haderő is nevet változtat és fölveszi a Magyar Néphadsereg nevet. Az ország legerősebb alakulata ekkor a Székely Hadosztály volt, amely megpróbálta megvédeni az erdélyi területeket. Nem egyszer szembe mentek a Budapestről érkező központi utasításokkal. A hadosztály nem élvezte a hátország támogatását, itt kiemelhető a budapesti katonatanács, különösen pedig Pogány József szerepe. Amikor hatalomra kerül a magyar proletárdiktatúra és megindul a román támadás 1919 áprilisában, a Székely Hadosztály demoralizálódik és április 26-án leteszik a fegyvert. Abban. hogy ez bekövetkezett, döntő felelőssége volt a Károlyi-korszak katonapolitikájának is. Még Kun Béla is bírálja március 21 után az összesen 48 ezer katonából álló haderőt. Csakhogy ebben a demilitarizálásban Kun Bélának is szerepe volt.

– A kormány mintha belpolitikai kérdésekben sem találta volna meg a hangját.

–  Károlyi sodródik az eseményekkel. Megkérdőjelezhető, hogy Budapest mennyire irányítja még az országot. Székesfehérváron az 1919 február 5-i megyegyűlés kijelenti, hogy illegitimnek tartják az államhatalmat. Erre az államhatalom leteszi a helyi főispánt. Internálják Mikes János grófot, szombathelyi püspököt , mivel „államellenes tevékenységet” folytat. Látszik, az állam érvényesíti akaratát, vagy erőszak-monopóliumát, a forradalom védelmében annak ellenére, hogy pacifista jelszavakat használ. A kommunisták 1919 február 22-i tüntetését is véresen szétverik. A rendszer tehát próbálja magát a szélsőballal szemben is pozicionálni. Ekkor viszik be Kun Bélát is a Gyűjtőfogházba, Csakhogy ekkor meg a szociáldemokraták elégedetlenkednek. Ekkor már két szintű irányítás működik.- Egyrészt az állami irányítás a népköztársaság részéről, ám helyben a különféle tanácsok, katonatanácsok, munkástanácsok (sőt papi tanács is volt, őket is próbálták „szovjetekbe” szervezni) is irányítanak, ezáltal kettős hatalomgyakorlás történt. Károlyi Mihály megkezdi a földosztást kál-kápolnai birtokán, de ez csak egy jelképes gesztus. Nem sikerült megoldani azokat a problémákat, amik az egész rendszert feszítették. Bírálatok is érik a kurzusokat. A konzervatív-liberális politikusok is meg-megszólalnak. Más hangok a fegyveres honvédemet próbálják követelni. 1919 március elején Károlyinak volt egy beszéde Szatmárnémetiben, hogy az antant újabb követeléseit már nem hajlandó teljesíteni, Ő fogalmazza meg először a „Nem, nem, soha!” jelszót. Ekkor hív fel fegyveres honvédelemre, de már későn, Rendszerének halálát a Vix-jegyzék jelenti március 20-án, Ez a francia alezredes azt az antant-követelést adja át Károlyiéknak, hogy további területeket ürítsenek ki a Tiszántúlon is. Károlyi ekkor látja be, hogy az október végén létrejött politikai rendszer menthetetlen. A konzervatív-liberális erők, ez részükről nagy hiba volt, nem vállalták a hatalom átvételét. Ezután a bolsevikok kreálnak egy lemondó nyilatkozatot Károlyi nevében, Ha nem is vértelenül, de március 21-én Kun Bélák veszik át a hatalmat. A szocialisták pedig a bolsevikokkal való együttműködésben láttak perspektívát.

– Károlyi egészen júliusig Magyarországon marad. Mit csinál itt a Kun-éra alatt?

– Károlyi kikerül a politikai szerepvállalásból, Erre az időszakra fokozatosan balra tolódik, ez egyébként jellemző a kor értelmiségének jelentős részére. A wilsonizmus mellett a bolsevizmus kínál ugyanis egy olyan univerzális megoldást, mely felvillantotta hogy egy új világrendben majd egy békésebb és jobb lesz, Károlyi szeme előtt is ez lebegett.

– Mennyiben láthatta megvalósultnak, sikeresnek saját politikai szereplését?

– Itt a szociális kérdés fontosságát kell kiemelni. Károlyit végig az izgatja, hogy a társadalmi egyenlőtlenséget valahogy ki lehessen egyenlíteni. Ám a trianoni katasztrófa ismeretében sem határolódott el saját 1918-19-es politikájától, sőt azokkal a politikusakkal kereste a kapcsolatot – így Edvard Benessel –, akiknek döntő szerepe volt a trianoni békediktátum létrehozásában. Itt már felróható személyével kapcsolatban az árulás fogalma. Az a Horthy-korszak béli ítélet vagy communis opinio (közvélekedés – a szerk.), miszerint már 1918 végén ebben a szellemben cselekedett, nem tartható vagy nem elég jól adatolható.

– Hogy jutott el odáig, hogy még Rákosit is kiszolgálja?

– Igazolni akarta politikáját, hogy nem szakított korábbi elveivel. Az emigrációban még tovább bolsevizálódik. Eljut idáig, hogy 1936-37 magasságában leírja: a bolsevik ideológiáét érzi a magénak. A sztálini tisztogatások hírére kétkedik az információk valódiságán. A második világháborús vereség után az új hatalom igyekszik Károlyi személyén keresztül valamiféle folytonosságot igazolni, Ünnepélyes keretek között fogadják tehát 1946-ban, mikor 27 év után visszatér Magyarországra. A Rákosi-korszakban párizsi nagykövetté nevezik ki. Személye inszignifikánssá, kevéssé fontossá válik. Összeütközésbe kerül a Rákosi-rendszerrel, kegyvesztett lesz, leváltják, így aztán emigrációban, Franciaországban hal meg. Az, hogy hosszas emigrációval ér véget élete, Rákóczi és Kossuth mellé állíthatná, ám ez ellen szól, hogy többször is Magyarország ellen tevékenykedett, amit Rákóczi vagy Kossuth esetében nem lehet kimondani,.

– Károlyi Mihály szerepének értékelése ma is komoly viták kereszttüzében áll, például meghatározza egy adott rendszer történelemszemléletét, hogy szobrát hol állítják fel.

–  Személyében valóban megtestesítette a magyar történelemben rejtőző ellentmondásokat, Kétségtelen tény, hogy az 1848-as hagyományokban benne volt ez a balra tolódás. A döntő különbség az, hogy amikor 1848-ban a vész percei beköszöntöttek, nem volt kérdés az, hogy az ország fegyveres honvédelmét fel kell vállani. Károlyi Mihályék ezt nem tették meg. Ez történelmi felelősségük. Annak ellenére, hogy azokat a szcenáriókat, melyek a történelmi Magyarország összeomlását előidézték, itt első sorban világháborús vereségre kell utalni, nem ők okozták. De az, hogy ők szerelték le a hadseregét és ők akadályozták meg, hogy egy fegyveres ellenállás bontakozzon ki, történelmi tény. A másik, amit ki kell emelni Károlyival kapcsolatban, hogy személyében látták később az úgynevezett demokratikus erők saját előfutárukat. Kádárék a konszolidáció időszakában Károlyi személyében egy olyan magyar arisztokrata származású személyt találtak, aki előkészítette a későbbi szocialista fordulatot. Ezért erősödik meg az 1970-es években egyfajta Károlyi-kultusz, melyet központilag is támogatnak. Ezt fejezte ki a Kossuth téren Varga Imre szobra, melyet az egykori Tisza-szobor közelében helyeztek el. Ezt úgy tálalták, mint a magyar demokratizmus, vagy a magyar demokratikus átalakulás mérföldkövét. Ezzel szemben elhallgatták azokat a negatív dolgokat, melyekről itt most beszéltünk. Ez a dichotómia folyatódott 2010 után is, mikor az Orbán-kormány a Tisza-szobor restaurálása mellett döntött. Ebből egyenesen következett, hogy a nagy politikai ellenfélnek. Károlyi Mihálynak értelemszerűen ebben az inerciarendszerben egyszerűen nincs helye a nemzet főterén, hiszen annak ellenére is, hogy a szociális kérdés tekintetében milyen intézkedései voltak, ezt felülírta az ország elvesztésével kapcsolatos felelősség. Hiszen a trianoni katasztrófa ismeretében sem határolódott el ettől a politikától, e katasztrófa ismeretében sem szakította meg kapcsolatait Benessel, a jugoszlávokkal, s a sort hosszan lehetne folytatni.

Forrás: hirado.hu