„Mulatságos” településnevek, avagy néhány szó a birodalmi mentalitásról

A Top 20 legmulatságosabb kárpátaljai falunév címmel közöl szórakoztatónak szánt összeállítást a mukachevo.net ukrán internetes portál.

A kipécézett településnevek között nem kevés a magyar. Nyilvánvalóan a tekintélyesebb internetes fórumok ötletét másolva döntött úgy a mukachevo.net szerzője, hogy csokorba gyűjti az általa ilyen vagy olyan okból mulatságosnak, érdekesnek ítélt kárpátaljai faluneveket. Sajnos az ötlet nyomán született írás nem csak szerzője erőltetett, s távolról sem eredeti humora miatt sikeredett silányra, hanem tájékozatlansága és lekezelő modora miatt is, különösen, ami a magyar településneveket illeti.

A listában például az előkelő harmadik helyen szerepel az ungvári járási Kis-, Nagy- és Oroszgejőc (Малi Геївцi, Великi Геївцi, Руськi Геївцi). Csak találgatunk, amikor úgy véljük, hogy „a humor forrása” ebben az esetben a Геївцi és az orosz-ukrán гей (homoszekszuális) szavak közötti összecsengés lehet, ami – ismerjük el – nem túl épületes meglátás. Annál kevésbé, mivel a szóban forgó, a mintegy 200 lakosú Oroszgejőc kivételével túlnyomórészt ma is magyarlakta települések ukrán neveinek, amelyek csupán a XX. században váltak hivatalossá, nem sok közük van a magyar eredetihez.

Ötödik helyen szerepel a rangsorban az ugyancsak ungvári járási Kincses és Koncháza. Hogy a két falut miért vonták össze a szerkesztők, az nem derül ki a településnevekhez fűzött kommentárból, gyaníthatóan az egyetlen indok az lehetett, hogy mindkettő afféle „beszélő névnek” tűnt a számukra. „Az írásos források Koncovót így említik: „Koncháza”, nevét pedig Konc nevű első birtokosáról kapta” – olvasható a cikkben, ami sajnos némileg félrevezető, hiszen e sorok szerzőjének tudomása szerint első említésekor, a XIV. század közepén még Kecsefelde néven szerepel. Ez idő tájt volt a település a Koncházy család birtoka…

Az előzőekhez hasonlóan épületes megfontolásokból kerülhetett a hatodik helyre Szernye. Az olvasó fantáziájára bízzuk, hogy megfejtse, ebben a településnévben mi késztette nevetésre a cikk szerzőjét. A címszóhoz fűzött kommentár mindenesetre elgondolkodtató: „A falu régi neve Rivne volt. Nem tudni, hogy miért nem tetszett”. Igazítsuk helyére ezt a kificamodott gondolatmenetet!. Az először 1270-ben, még Zymua néven említett magyar település ma is használt nevét a Szernye patakról kaphatta. Rivne névre a települést a szovjet időkben „keresztelték”, amely elnevezés nyilván már csak azért sem tetszhetett a helybélieknek, mert semmi közük nem volt hozzá. Meg is szabadultak tőle, amint tehették.

A szerző ugyancsak mulatságosnak tartja a nagyszőlősi járási Nevetlenfalu és a beregszászi járási Beregújfalu neveit, melyeket együtt a hetedik helyre sorol. A humor forrása talán a magyar településnevek szláv fülnek szokatlan hangzása lehet, hiszen csak annyi kommentárt fűz hozzájuk, hogy 2000-ig (?!) Nevetlenfalut Gyakovónak, Beregújfalut pedig Nove Szelónak hívták.

Téved, aki azt hiszi, hogy a szerző tájékozatlansága – ha ugyan csak tájékozatlanságról beszélhetünk adott esetben – kizárólag a magyarlakta településekre „terjed” ki. A kilencedik helyen említett nagybereznai járási Voloszjanka községgel kapcsolatban például megjegyzi, hogy az 1549-ben alapított faluban az 1910. évi népszámlálás szerint „ukránok (!), magyarok és németek éltek”.

Azok számára, akik nem tudják mire vélni ezt a látszólag tudatlanságból, nemtörődömségből és lekezelő felsőbbrendűség-érzetből gyúrt magatartáskatyvaszt, következzék a cikk utolsó bekezdése: „Természetesen minden falunak eredeti és érdekes neve van Kárpátalján. Ezek különösen Ukrajna keleti és középső részeinek lakói számára szokatlanok. Azonban könnyen magyarázható mindez a megye területén lakó nemzetiségek nagy számával és azokkal az évekkel, amikor e földek Ausztria-Magyarországhoz tartoztak”.

Érzik a könnyed, s talán öntudatlan csavarintást a valóság amúgy is viaszpuhaságú matériáján? A mukachevo.net ukrán szellemiségű szerzője számára a ma Kárpátaljaként emlegetett régió középkori és újkori története nem több egy mulatságos és jelentéktelen intermezzónál, mely csupán a felszínt borzolja az évezredes helyi szláv dominancia tengerén. Úgymond ma még elszórakozunk a kimondhatatlan, furcsa hangzású településneveken, de nem érdemes komolyan venni sem a történelmi tényeket, sem a még itt élő néhány nem ukrán nemzetiségű ember érzelmeit, hiszen hamarosan velük együtt a történelmük és a nyelvük is feledésbe merül, s ami marad – ha marad! –, az csupán idegenforgalmi látványosság lesz a keletről érkező turista számára. Hengerel a birodalmi mentalitás, pedig még itt vagyunk mi magyarok, még ragaszkodunk a magyar életünkhöz.