Augusztus 26. – Boldog Percy Tamás vértanú ünnepe

Thomas Percy Northumbria grófjainak nemzetségéből származott.
Apját 1537-ben kivégezték, mert nem ismerte el VIII. Henrik (1509- 1547) egyházfőségét. Öccsével, Henryvel együtt elszakították hű katolikus anyjától. Az apa kivégzésével a család elvesztette polgári- politikai jogait, de amikor Tamás nagykorú lett, visszakapta. A katolikusbarát Tudor Mária királynő (1553-1558) hálából megengedte, hogy újból felvegye a grófi címet, amiért Scarborough-ban levert egy összeesküvést. Egy évvel később feleségül vette a Worcester grófok régi, híres nemzetségéből származó Anne Somersetet.
Kezdetben még jól alakultak a dolgai; 1563-ban a királynő a térdszalagrendet adományozta a grófnak. Csakhamar azonban ,,túlságosan katolikusnak” találták.
1568-ban a skót Stuart Mária királynőnek (1542-1567) menekülnie kellett. Mivel őt a katolikus hit védelmezőjének tekintették, Tamás gróf hozzá pártolt.
1569-ben Észak-Anglia nemesei felkelést terveztek Stuart Mária érdekében, Northumbria grófjának azonban kételyei támadtak. Végül legjobbnak találták, hogy írásban tanácsot kérjenek Szent V. Pius pápától Erzsébet királynő azonban értesült erről, és már néhány nappal azután, hogy az írást elküldték, Northumbria grófját és egy másik nemest a királynő elé idézték. Nem volt idő arra, hogy megvárják a pápa válaszát; sietve tanácsot tartottak, és elhatározták, hogy nem engedelmeskednek a királynő hívásának, helyette Durhambe vonulnak.
A hívők mindenfelé szabadítóként köszöntötték a felkelők hadseregét; minden templomban ismét szentmisét tartottak a lakosság ujjongása közben. Tizenegy éve hittagadásra kényszerítették ezeket az embereket, a szívükben azonban csaknem valamennyien katolikusok voltak még. A Krisztus öt szent sebét mutató hadijelvény alatt egyik várost a másik után hódították meg.
Sikerük azonban csak addig tartott, amíg Erzsébet meglepetéséből magához térve csapatokat nem küldött Sussex grófjának parancsnoksága alatt. Ezután a felkelőket leverték; a hadsereg feloszlott, vezérei pedig – köztük Tamás is – átmenekültek a határon Skóciába.
Sussex grófja véres bosszút állt. A gazdagoknak nagy sarcot kellett fizetniök; a szegényeket százával akasztották fel.
Tamás megpróbált Skóciában eltűnni, de elárulták, és a skót régens hatalmába került. Fogva tartotta, de arra mégsem tudta magát elhatározni, hogy ellenségének, Erzsébetnek kiszolgáltassa. Utóda azonban tárgyalásokba bocsátkozott a királynővel, a börtön őrzője viszont hajlott arra, hogy a foglyot tekintélyes váltságdíj ellenében szökni engedi. A gróf hitvese beutazta hát az országot, hogy összeszedje a kívánt összeget, Erzsébet azonban gyorsabb volt: kétezer font megfizetése ellenében kiszolgáltatták neki a grófi foglyot.
Tamást két és fél évig tartották fogva Skóciában. Egy pap, aki meglátogatta, azt közölte később, hogy a gróf példás türelemmel viselte el sorsát s a feleségétől és négy kisgyermekétől való fájdalmas elszakítottságát. Mindennap sok órát szentelt az imádságnak és a szemlélődésnek. Börtönben írt imáinak gyűjteménye máig fennmaradt.
Amikor Tamás ismét angol földre ért, felajánlották neki, hogy tagadja meg hitét. Mivel erre nem volt hajlandó, közölték vele, hogy készüljön a halálra. Kivégzése előtt csaknem az egész éjszakát imádságban töltötte. Mint főnemest akasztás helyett lefejezték. ,,Katolikusként halok meg –mondta az összegyűlt tömegnek -, mert nem ismerhetem el Anglia új egyházát.” – Fáj neki, mondta, hogy oly sok embernek, aki őt követte, az életével kellett fizetnie; bizonyos azonban abban, hogy lelkük eljutott a mennyei dicsőségre.
Percy grófot nagyon kedvelte a nép. Amikor lefejezték, százával tolongtak hozzá, és kendőket mártottak a mártír vérébe, hogy ereklyéjük legyen tőle.
Hitvese huszonnégy évvel később halt meg franciaországi száműzetésben. Legkisebb lánya, aki sohasem látta az apját, bencés kolostort alapított Brüsszelben. Amikor Angliában megszűnt a hitüldözés, ez a közösség a dél-angliai Haslemere-be települt át, ahol máig is fennáll.
Tamást 1896-ban avatták boldoggá.