Kamenyec-Podolszkij, előjáték a magyar holokauszthoz

Kamenyec-Podolszkij ukrajnai kisváros határában 71 éve, augusztus végén pár nap leforgása alatt 23 600 zsidó embert, köztük 10 ezernél is több magyarországit mészároltak le az SS halálosztagosai.
Az ország különböző pontjain begyűjtötteket zárt marhavagonokban, nemegyszer 24-48 órás, keserves utazással, a legelemibb szükségletek biztosítás nélkül Kőrösmezőre, a kárpátaljai határvárosban kialakított katonai táborba szállították. Összezsúfolva, a szabad ég alatt vártak, kitéve az őrök brutalitásának. Az első transzport július 14-én indult, a következő hetekben Kárpátaljáról 13 400, az ország többi részéről 4000 zsidót dobtak át a határon. Köztük öregeket és gyerekeket csoportokban lökték ki a senki földjére. Miközben az elcsigázott szerencsétlenek ide-oda bolyongtak Kelet-Galícia hadszíntérnek számított vidékein, hol a megszálló katonai alakulatok, hol az ellenséges helybéli ukrán lakosság martalócai kegyetlenkedtek velük.
Elrabolták utolsó vagyontárgyaikat, meggyalázták lányaikat, asszonyaikat, a Dnyeszterben hullák sokaságát sodorta a víz – olvasható a túlélők beszámolóiban. A kiszolgáltatottak közül sok ezren így botorkáltak el Kamenyec-Podolszkij városáig. Nem sejthették, hogy ott már felsorakozott a gyilkoló gépezet, az Einsatzgruppe C, élén Friedrich Jeckeln SS-vezetővel, aki megígérte az (élelmiszer)utánpótlások miatt aggódó Wehrmacht-parancsnokoknak: záros időn belül „megoldja a zsidókérdést”. Jeckeln –aki a háború után bitófán végezte –23 600 lelket öletett halomra. Feltehetően augusztus 26-tól kezdődően három nap alatt! A város repterén, egy bombatölcsérben folyt az iszonyat.
A tömeggyilkosságot rekonstruáló Gellért János egyik erről szóló tavalyi előadásában egy részt vevő rendőrt idéz: „A zsidókat (…) rendőrsorfalon keresztül a gödörbe vezették. Arccal a tetemekre kellett feküdniük, úgy, hogy fejük azok lábai közé kerüljön. A gödörben 3-4 fő állt, akik a zsidókat tarkóra vagy a fej hátsó részére irányzott lövéssel ölték meg…” Klaus-Michael Mallmann német történész szerint ez volt a holokauszt első, ötjegyű számot elérő tömegmészárlása.
Több mint hét évtizeddel később a holokausztkutatók már feltárták a gyilkos kitelepítés részleteit, ám Kamenyec-Podolszkij valahogy nem megy át a magyar köztudatba. A kevés emlékeztető közül kiemelkedik Majsai Tamás teológus-történész, a Wesley János Lelkészképző Főiskola dékánja, aki az elsők között publikálta ilyen irányú kutatásait, és eddig egyedül ő vezetett emlékműemeléssel együtt zarándokutakat a tragédia helyszíneire. A főiskola fenntartója, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség jóvoltából 2009 óta áll magyar emlékmű a kamenyec-podolszkiji Mártírok parkjában. Az országos, közös emlékezés még várat magára.
Forrás: nol.hu