Kárpátalja anno: a Bujdosó Mária balladája
Elérkezett a Julián-naptár szerinti karácsony. Most ünneplik Jézus Krisztus születését az ortodox és a szláv görögkatolikus közösségek. Kárpátalján Csepe magyar görögkatolikusai is ezt az ünnepet tartják. Ott hallottam – a batáriak és salánkiak mellett – a Bujdosó Máriáról szóló népéneket, mely a vallásos ponyvairodalom egyik szép példája. Szerzőjét nem ismerjük. A hívek a búcsúkon, vásárokon adták tovább egymásnak az ének dallamát és szövegét. Így juthatott el a Bujdosó Mária története a lengyel, a szlovák és a cseh hittestvérekhez is.
A Bujdosó Mária szövegének legkorábbi forrása 1842-ből való. Később, a XIX. század utolsó harmadában több nyomda (Bagó Márton, Bucsánszky, Tichy, Varga Lajos stb.) kiadásában is megjelent, többnyire szerző nélkül, de Asbóth Ferenc és Varga Lajos saját magukat tüntetik fel szerzőnek az 1881-ben és 1886-ban kiadott füzeten.
A Bujdosó Mária balladája a betlehemi szálláskeresést, a szent család elutasítását és a csodás születést adja elő. Szervesen kapcsolódik az eseményleíráshoz a gazdag kovács vak, kezetlen lányával tett csoda, aki az istállóban született Jézust fölsegítette és ezért visszanyerte testi épségét.
Mátyusföldön a Bujdosó Máriát kilenc nappal karácsony előtt kezdték el énekelni. Tizenöt-húsz hívő – nők-férfiak vegyesen – minden este összejött. Vagy ugyanott találkoztak, vagy minden alkalommal máshoz mentek. Amikor elérkeztek a házhoz, elénekelték a Bujdosó Mária első két versszakát, majd bekopogtak az ajtón. Megkérdezték: – Beengedik-e a Szentcsaládot?
A bentiek pedig a harmadik strófát énekelték: – Ne sírj tovább Szűz Mária!
Ezután bementek a házba és együtt imádkoztak és énekeltek az előtt a kis oltár előtt, melyet a Szent család tiszteletére emeltek.
Kárpátalján a Bujdosó Máriát karácsonykor éneklik a hívek.
Íme a salánki szöveg:
„Bujdosik Mária sűrű siralmában,
Keresi nyughelyét, sehol sem találja.
Szent József s Mária nagy útra indultak
Jeruzsálem felé szállást nem találtak.
Látják Szűz Mária szülő állapotát,
Menj el Szűz Mária, nem adhatunk szállást.
Sírt a Szűz Mária, szíve fájdalmában,
Hogy hol lesz szállása, a zord éjszakában.
Hallod-e te kovács, könyörülj meg rajtam,
Adjál nékem szállást, nagyon elfáradtam!
Nem adhatok szállást, mert sok vendégem van.
Az én sok szobáim, mind elfoglaltattak.
De a kovácsnak egy vak, kezetlen lánya
Máriának mondja, menj az istállóba.
Nem messze van ide egy rongyos istálló,
Betlehemi úton, ott meg is szállhatol.
A kovács vak lánya rólad gondolkodik,
Jól tudom magamról, ápolás jól esik.
El is ment Mária rongyos istállóba,
Megszülte szent fiát szénán a jászolban.
Barmok leheltek rá, hideg éjszakába,
Mária könnyei hulltak Jézuskára.
Oda ment a leány, gazdag kovács lánya,
Rongyos istállóban Máriát találta.
Mondja szűz Mária a nyomorék lánynak,
Hajolj le te lányom, vedd föl szent fiamat!
Lehajolnék hozzá, fájdalom, nem látom,
Nincs kezem, Szent Fiad fölvenni nem tudom.
De lehajolt a lány, kinyíltak szemei,
Kinyúltak kezei Jézuskát felvenni.
Óh, csodák csodája, a kovácsnak lánya,
Kinyújtván két kezét Mária szavára.
Lehajolt Jézusért, lett szemevilága,
Tündöklött kezében világ Megváltója.
Hazatér a vak lány, vígan nagy örömmel,
Kis Jézust láthatta, megjött szeme fénye.
Így szólítja atyját és az édesanyját,
Látták a szemeim ártatlan Jézuskát.
Úgy van, kedves atyám, nagyon gazdag kovács,
A Szűz Máriának miért nem adtál szállást.
Jaj, ha tudtam volna, a legszebb szobámban
Adtam volna szállást neki a házamban.
Inkább én feküdtem volna istállóba,
Semhogy Szűz Mária, s ártatlan Jézuska.
Oh a Szűz Mária tett olyan nagy csodát,
S meggyógyította a kovácsnak lányát.
Szentháromság Isten, adja és engedje,
Áldassék közöttünk a drága szent neve!”
Marosi Anita
Kárpátalja.ma