Opportunisták volnának a kárpátaljai magyarok?

A magyarok hagyományosan a hatalompártokra szavaznak – írja a Viktor Baloga pártjához, az Egységes Középhez (JeC) közel álló mukachevo.net internetes portál választási propagandajegyzetének szerzője.

Az „Agitációs közvéleménykutatás a kárpátaljai régiósoktól” című írás állítása természetesen légből kapott és általánosító, modora kicsit leereszkedő és atyáskodó. Szóval, az ukrán „ellenzék” már megint rúgott egyet rajtunk, magyarokon, hiszen megteheti. Az eredeti cél talán nem ez volt, de a jelek szerint az elefántból sosem válik balett-táncos a porcelánboltban.

A némileg lírai hangvételű írás szerzője azt meséli el, hogyan kopogtattak be hozzá a Régiók Pártja közvéleménykutatást végző agitátorai, akik arra buzdították, mondja el bátran, mi tetszik neki a pártban, s mi nem, mivel elégedett, s mivel nem.

– És mit válaszolt erre a többi megkérdezett? – dobta vissza a labdát rutinosan az újságíró.

– Őszintén szólva, a kép nem túl bíztató… – szontyolodnak el a párbeszédből ítélve amatőr és naiv agitátorok.

– Megnyugtathatom önöket, ez a kép Kárpátalján sokkal biztatóbb, mint a szomszédos megyékben lenne – ereszt meg egy szóbeli vállon veregetést a média mindentudó munkatársa. Majd így folytatja a felvilágosítást: – Itt „kiharaphatják” a maguk részét az elektorális tortából, legalábbis a magyarok révén. Ők hagyományosan a hatalompártokra szavaznak, és nem lehet ezt felróni nekik, mert a történelem kényszerítette őket erre. Kénytelenek voltak alkalmazkodni ahhoz a sokféle hatalomhoz, amely alatt Kárpátalja megfordult az utóbbi 100 évben.

– Igen, ez minden bizonnyal igaz. Észrevettük ezt, amit a magyarokról mondott… – válaszolják az agitátorok, s az olvasó szinte látja, amint felfénylik szemükben a felismerés tétova szikrája.

A cikkbeli beszélgetés ezen a ponton váratlanul visszatér a megszokott forgatókönyvhöz, vagyis miután az agitátorok megtudják, hogy beszélgetőtársuk újságíró, többé semmit sem mernek mondani neki, és sietve távoznak.

„Ilyen a politika és a szociológia kárpátaljai módra. Vagy régiós módra? – zárja sorait a sokat látott szerző.

Hogy azután arra akart-e utalni az író a magyarokra vonatkozó kijelentésével, hogy szerinte ukrán szavazatokra nemigen számíthat a hatalompárt Kárpátalján, avagy arra, hogy a kárpátaljai magyarok opportunisták (esetleg mindkettőre?), az már valószínűleg soha nem fog kiderülni. De ez mindegy is, ha a szerző nem tartotta fontosnak egyértelművé tenni az állítását, elkerülni egy esetleges félreértést. Mert akkor ennyit érünk szerinte, nem többet. Hogy miért? Esetleg köszönjük meg Gajdos Istvánnak, az UMDSZ elnökének, ha ez a nem éppen hízelgő kép alakult ki a kárpátaljai magyarságról, hiszen immár több mint egy évtizede kitartóan munkálkodik azon, hogy mindig az aktuális hatalompárt mellett találja a soron következő választás.