Simon Menyhért: Verhovina alján

Ott élek én, ahol hegyet-völgyet
Beborít a nyomor gyászos árnya
S a gyűlölet vitustáncát járja.

Ott élek én Kárpátok tövében,
Nyolcféle nép vergődése között –
Csoda-e, ha bánatom mély, örök?

Csoda-e, ha Istent folyton kérdem:
Jöhet ide embersors, megváltás?
És a harcban lesz-e még megállás?

Csoda-e, ha elhomályosul itt
A léleknek legfényesebb szeme
S nem tükrözik csak vágyódás benne?

Vágy: pihenni ősvadon ölében,
Emberszót még messziről sem hallva,
Szomjasan a szabad madárdalra.

De itt talán még a madár is sír –
Zokognak a hegyek, völgyek, erdők,
Sötétebbek, mint máshol, a felhők…

Forrás: Simon Menyhért: Kisebbségi ének (1937)