Nagycsaládok Kárpátalján: a Török család 2. rész

Török Dénest és családját ismerhetjük meg.
Folytatás:
– Mivel foglalkoztatok az esküvő utáni időszakban?

Orsi: Amikor hazajöttem Amerikából, még egy évet a püspökségen dolgoztam, aztán átmentem a líceumba tanítani. Később, 2005-ben a SOTE-n elvégeztem a mentálhigiéné szakot, ami egy másfajta szemléletmódot adott nekem, sokat segített abban, hogy másképp nézzem a tanítást, a diákokat. Addig is fontosnak tartottam az önismeretet, a saját személyiségünkön való munkálkodást, de onnantól kezdve különösen odafigyeltem erre.

Dénes: Én pedig befejeztem a második árvizes projektet, mellette maradtam a ferences missziónál, illetve 2003 nyarától egy éven át a püspökség titkárságán dolgoztam mint irodavezető.

– Amikor összeházasodtatok, hány gyermeket terveztetek?

Orsi: Sohasem gondolkodtunk számokban. Nekem természetes volt a két gyermek, Dénesnek a több. Végül három gyermekünk lett: Bence 2005-ben született, őt követte Matyi 2008-ban és Misi 2011-ben.

– Bence születése előtt költöztetek Beregszászba. Mennyire voltak ismerőseitek a városban?

Orsi: Nekem nehéz volt eljönnöm Munkácsról, ott már volt egy baráti körünk, egy imaközösségünk. Úgy éreztem, hogy gyökeret vertem ott.

– Miért döntöttetek Beregszász mellett?

Dénes: Egyrészt magyar településen akartunk élni. Másrészt számomra Munkácson a hivatalos ügyek intézése is nehézkes volt, mivel nem beszélek ukránul. Munkácson erős szórványban él a magyar közösség, az ukrán nyelv tudása nélkül nehéz boldogulni. S nem utolsósorban Beregszászban olcsóbban lehetett ingatlant vásárolni.

– Orsi, te mennyire beszéled az ukrán nyelvet?

Orsi: Ukránul nem beszélek jól, megértem, ha kell, válaszolok is. Én még oroszul tanultam az általános iskolában, nagyon jó orosztanárom volt, aki jó alapokat adott, aztán Egerben is bejártam orosz nyelvórára.

– Be kellett illeszkednetek a beregszászi környezetbe.

Orsi: Nekem nem nagyon voltak ismerőseim Beregszászban, amikor hét évvel ezelőtt ideköltöztünk, Dénesnek inkább voltak.

Dénes: Amikor ideköltöztünk, egy év múlva létrejött egy családos társaság, a MÉCS közösség, ők azok, akikkel leginkább tartjuk a kapcsolatot. Most hét család látogatja rendszeresen az összejöveteleinket. Eleinte nálunk tartottuk az alkalmakat, az újszölött Bence miatt alkalmazkodtak hozzánk a többiek, akik nagyrészt gyermektelenek voltak. Azóta már minden családban két-három gyermek van. Így most a római katolikus plébánián szoktunk találkozni heti rendszerességgel.

– Milyen óvodába, iskolába járnak a gyerekeitek?

Orsi: Tudatosan magyar nyelvű intézményeket választottunk a gyerekeknek: Bence a magyar tannyelvű 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában 2. osztályos tanuló. Matyi a körzeti óvodába jár itt Beregszászban, amely vegyes nyelvű intézmény, de van benne magyar csoport.

– Orsi, te mit tervezel, ha Misi is óvodába kerül?

Orsi: Tanítani valószínűleg nem fogok, a diplomám magyarországi, a honosítás pedig nagyon nehéz folyamat itt Ukrajnában. Másrészt telített a tanári szak. Viszont vannak területek, feladatok, amelyek nincsenek betöltve. Szükség lenne nevelési tanácsadásra, gyermekpszichológusra.
Most egy többéves álmom valósult meg, mert elindult Beregszászban egy bibliodráma csoport, amit egy budapesti trénerpáros vezet. Összesen hat foglalkozást terveztünk. Nehezen indult, de csak összejött egy csoport. Nehéz itt Kárpátalján úgy megszervezni egy összejövetelt, hogy ha megígérik az emberek, hogy elmennek, ott is legyenek. Akik eljöttek erre a csoportfoglalkozásra, úgy gondolom, jól érezték magukat. A Biblián keresztül ismerkedhetünk meg önmagunkkal.

– Dénes, te jelenleg mivel foglalkozol?

Dénes: 2008 őszéig dolgoztam a ferences tartományfőnökségen, közben a bátyámmal és egy munkácsi barátommal indítottunk Munkácson egy vállalkozást a Munkácsi SzuperInfó – InterTrade Ukrajna Kft-t.
Most magyarországi cégeknek szolgáltatunk kárpátaljai munkaerőt.
Emellett továbbra is kapcsolatban állok a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvánnyal, ott kuratóriumi tag vagyok, illetve részt veszek a Kezünkben a Jövő Alapítvány, a Háló Kárpátaljai Egyesülete és a frissen alapított Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének munkájában is.

– Honnan jött az ötlet egy nagycsaládos egyesület létrehozásához?

Dénes: Nálunk családi vonalon ez adva volt. Édesapámék alapító tagjai voltak a magyarországi Nagycsaládok Országos Egyesületének (NOE), illetve bárhol laktunk, ott létrehozták a nagycsaládok helyi egyesületeit. Maga a NOE 2001-ben létrehozta a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségét, hogy a határon túl is erősítsék, segítsék a családos értékek. Ez a szervezet idén meg akarta újítani tevékenységét, ezért megkerestek minden olyan magyar családokkal (is) foglalkozó szervezetet, akik számára értéket jelent a család és a nemzeti identitás. Itt, Kárpátalján a Sámuel Alapítvány, a Kezünkben a Jövő Alapítvány, a Karitász csatlakozott hozzájuk. 2012 májusában a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége a Nemzeti Erőforrás Minisztériummal együttműködve megalakította a Kárpát-medencei Családláncot, amelynek célja, hogy felkutassa és összefogja a határon túli magyarlakta területeken a családdal foglalkozó civil szervezeteket.
Ennek folytatásaként Kárpátalján is létrejött egy magyar nagycsaládos egyesület, melyet 2012 szeptemberében sikerült megalapítani. Van egy kilenctagú elnöksége, az elnöki faladatok ellátásával pedig engem bíztak meg.

– Mi a következő feladata a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének (KMNE)?

Dénes: A legfontosabb lépés, hogy helyi nagycsaládos szervezetek jöjjenek létre, ahol találkozhatnak az egy körzetben élő nagycsaládok. Ezeket a családokat jó lenne megerősíteni abban a tudatban, hogy fontosak, sok érték van bennük, ők képviselik a jövőt.  Kell egy fórum, ahol a családtagok találkozhatnak, segíthetik egymást. Szükség lenne érdekvédelemre is. Fontos a példamutatás, hogy megmutassuk, nagycsaládként is lehet teljes életet élni, hogy ha valaki meghallja a „nagycsalád” szót, ne a szegénység jusson eszébe, hanem az a gazdagság, amit a gyermekek jelentenek a társadalomnak, szűkebb, tágabb környezetüknek.

– Tudnátok ajánlani egy általatok ismert nagycsaládot, akiket érdemes megismerni?

Dénes: Több ilyen család is van, közülük Popovics Pált ajánlom, aki Munkácson él feleségével Évával és öt gyermeket nevelnek.

Öröm volt megismerni Török Dénes családját. Kívánom, hogy sikerüljön megvalósítani céljaikat mind a saját életükben, mind a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületében!