Kárpátalja anno: „Első sóhajára a hűs őszi szélnek”

Tudták, hogy nálunk, az északi féltekén három időpontja is van az ősz beálltának? Az egyik a naptári ősz, mely szeptember elsején kezdődik, és 91 napig tart. A másik a meteorológiai ősz, mely a lombhullató növények leveleinek sárgulásával és az idő lehűlésével köszönt be. A harmadik pedig a csillagászati ősz kezdete, mely az őszi napéjegyenlőség napja, azaz szeptember 23.

Ezeket figyelembe véve elmondhatjuk, hogy idén minden szempontból beköszöntött az ősz.

Ugyanakkor hozzáteszem, hogy számomra az ősz ennél sokkal többet jelent: sejtelmes fényeket, sárgában, barnában, vörösben játszó leveleket, kertekből felszálló füstöt, reggeli csípős levegőt, vadlibák vonulását, sült gesztenye illatát, pirosló csipkebogyót.

Így volt ezzel a viski származású Krüzselyi Erzsébet is, akinek őszi verse az Ung hetilapban jelent meg 1912-ben.

Az árnyas fasornak útján ha bolyongok,

Szivemet bevonja titokteli vágy.

Hajlongva mozognak a sötét falombok,

S árnyékuk a földön tarka nyomot hagy.

Az úton két oldalt letarolt vetések.

Köztük pár haldokló virág mosolyog.

Első sóhajára a hűs őszi szélnek

Elémbe néhány kis levél imbolyog

Olyan a föld, mint egy szép asszony, amelynek

Dús fürteibe már ősz hajszál vegyül:

Ifjú még, – de szívén szomorú sejtelmek,

Lemondó keservek árnya nehezül.

Lombja dús, nyara szép, – de érzi, hogy vége,

De tudja, hogy mindre sápadt ősz borul,

Hogy tűnőben immár a nap heve, fénye.

Hogy lassanként minden elhervad, lehull.

Szívemre, míg járok árnyán a fasornak

Harmatos nyárvégi hűvös reggelen:

Rászállnak a vágyak s el – messze sodornak

Álomberkeidbe – régi szerelem.

Ott is hervadóban állnak már a lombok,

Ott is ritkul egyre titkon a virág.

Az őszben, az estben én tovább bolyongok —

S örökre, örökre

Messzehagy a nyár, az üde ifjúság.

Marosi Anita

rpátalja.ma